NIX – DEUTSCH
NIX – DEUTSCH
Ismét Rohonczy Gida a nap hőse. A múltkori dolga nem volt valami nagy virtus, hanem ez aztán igazi – sláger.
Így megturbálni ismét a közvéleményt, így megnöveszteni a miniszterek orrát, ahhoz csak ő ért, a nagy erkölcsbíró Rohonczy Gida.
Nincs is most két olyan kemény legény, mint ő meg Karátsonyi Guidó gróf.
Ez a férfiak erkölcstelenségét pusztítja felszólalásaival, amaz a nők erkölcseit javítja erénydíjak kitűzésével.
Én azt hiszem, hogy megfordítva lenne jobb a dolog.
A nők erkölcseit szónoklatokkal szítani s erénydíjakat tűzni ki kifogástalan közlekedési államtitkárokra.
*
Hogy mennyiben igazak a Rohonczy vádjai – hadd süssék ki pro et contra a vezércikkek.
Majdnem alaptalannak látszik a vád, ha meggondoljuk, hogy Hieronymi szegény ember maradt dacára annak, hogy állásában könnyen szerezhetett volna százezreket.
De az is bizonyos, hogy az a bizonyos Deutsch úr nagyon sok példányban van meg – a kormány által kiadott vállalkozási munkálatoknál.
Az építette a szegedi szádfalat is, amely egy garas ára hasznot sem hozott a városnak s éppen nem enyhítette a veszedelmet. Egy kis szeszélye volt ez a közlekedési minisztériumnak, alkalmasint Deutsch úr kedvéért. Mert Deutsch urat nagyon szereti a közlekedési minisztérium, igazi atyafiságos vonzalommal van hozzá. Amihez persze senkinek semmi köze. A minisztérium azt szeretheti, akit akar. Hiszen a szívnek nem lehet parancsolni.
Deutsch úrral szigorú szerződés volt kötve, hogy ha a kitűzött időre el nem készíti a szádfalat, mindennap ennyi és ennyi penálét fog fizetni, ami a munkálatért kialkudott összegből levonatik.
Úgy is történt, – Deutsch nem készítette el időre a szádfalat, s ezért is lett fölösleges munka az egész. De azért Deutsch úr nem fizetett bírságot, hanem még a kialkudott összegen felül százezer forint utólagos kárpótlást kapott.
És ez mind azért történt, hogy Deutsch úr mondhassa:
»A közlekedési minisztérium van edj ighazi gavallér.«
Ha igazán csak ezért történt.
*
A közlekedési minisztérium »szakértői« mindig nagy kárára, nagy veszedelmére voltak a szegény Tiszavidéknek – s olyanok, mint az egerek a magtárban.
És micsoda szakértők ezek!
Herrich így szólt az emlékezetes szegedi katasztrófa éjjelén bölcs képpel:
– Nagy szerencse önökre, hogy a városnak s illetve a töltésnek fúj a szél, mert a kotrét (a szalma és mindenféle szemét műneve) ide veri a töltésparthoz, s ez enyhíti a habverést.
Persze hogy a habverést enyhítette a kotré, – de éppen ellenkezőleg, az lett volna a szerencse, ha ellenkező irányban fújt volna a szél, mert akkor nem enyhítette volna ugyan a habverést a meggyülemlett szemét, de nem is verte volna a töltést a hab, sőt nem is éri Szegedet, legalább azon az éjszakán semmiesetre sem, a katasztrófa.
De hát Herrich olyan szakértő volt, hogy ezt találta üdvösnek.
S talán igaza is volt.
Mert Deutschnak nagyon sok aranyos munkát hozott az a fekete éjszaka.
*
Ha a kormányt úgy vehetjük, hogy test, s hogy annak Tisza Kálmán a feje, akkor bizonyára áll az, hogy az egyik fájós lába, amellyel sántikál, a közlekedési minisztérium.
S ezen a fájós lábon Deutsch úr az egyik legnagyobb tyúkszem.
Jól tette Rohonczy, hogy ráhágott.
Föl is förmedt Hieronymi, hogy: Nix Deutsch.
Hanem azért mégis csak úgy van az, hogy a közlekedési minisztérium németje Deutsch úr – a magyar ökonómia kiegészítő része.
