APRÓSÁGOK A HÁZBÓL – jan. 25.
APRÓSÁGOK A HÁZBÓL
– jan. 25.
– jan. 25.
A nagy mérkőzés napja volt ma. Szavazás a budget fölött. Minden párt behozta a maga híveit, akiket csak behozhatott. Sűrűn tömve voltak a padsorok.
De azért otthon ne maradjon még a félhalott sem, hogyha a kormánnyal tart! Most kell megmutatni országnak-világnak s különösen Bécsnek, milyen hatalom a magyar kormány idehaza! Nagy számmal kell meglepni és ámulatba ejteni, akik nem tekintik hatalmunkat elegendő respektussal odakünn.
Azért fiam, Brászin Domokos, minek utána Beöthy Aldzsi oda van vizet gyalulni, kabátokat számon tartó Nagy Gyuricát pedig betettük gazdálkodni az országéba, – fogd ezt az olajos banknótát, ülj be egypár fiákerbe és hajtsd be azokat, akiknek a télikabátját künn a szögön lógni nem látod!
És Damakas, ámbár nem angyal s lángpallosa nincsen, bekergeté a híveket a paradicsomba, ha ugyan még bírtak szuszogni.
Nyolc fiákerló folyamodást nyújtott be a képviselőházhoz, nyugdíjaztatás iránt. Kiadatik a kérvényi-bizottságnak.
*
Nagy mozgadalom között vette kezdetét a szavazás. Néhány honatya szavazatára rendkívül kíváncsi volt a közvélemény.
Azonban e kíváncsiság nem lőn kielégítve.
Így például, ami Széll Kálmánt illeti, ott vagyunk vele, ahol a mádi zsidó. Bű-e, vagy bá? – senki nem tudja megmondani a mai szavazás után sem. Mikor a jegyző fölolvasta a nevét, s vártuk az igent vagy a nemet: hangos csendesség lőn a válasz. Széll nincs – és senki se lészen okosabb. Széll közraktárakat épít, jelzáloghitelbankol, leszámitolózik és pénz-váltóz: de aktuális politikát nem csinál. S hogy ne vegyék tőle rossz néven, hogy így disponibilitásba teszi magát, inkább pozsonyi választóinak is felfúj egy elevátort.
*
Hasonlóképp jártunk Lukács Bélával is. És Horvát Boldizsárral is. Ezeknek a szavazatára is kíváncsi volt a ház. Ez utóbbit menti ugyan szembaja, – noha a napokban ott láttuk a házban, de Lukács Bélának jó szeme van, jól bele lát ebbe a budgetbe, mely semmivel se jobb a tavalyinál, amit pedig ő oly kegyetlenül megkritizált: hát quare questo osináláre, hogy most egyszerre így elmaradt a szavazásról?
Rohonczy Gedeon igennel szavazott s mindjárt ki is szaladt utána a folyosóra. Pedig hát nagyban köpte a markát, hogy ha a kormány nem küld azonnal vizsgálatot, ő így meg amúgy vonja meg tőle a támogatását. Úgy látszik, meggondolta a dolgot.
Nagy zajt és derültséget okozott, egyfelől kacajt, másfelől éljenzést hívott ki a gróf Zichy Jenő szavazata. A nemes gróf olyan iparlármát tud csapni az országban, hogy már szinte a szélsőbal is azt hitte: jó lesz ettől az embertől óvakodni, mert ez legalább is munkáslázadással kezdi, ha egyszer komoly akcióba lép.
S mi sült ki belőle? Egy olyan szelíd, lojális igen, melynek fuvolaszerű lágy modulációiban benne volt a meggyőződés: »a magyar ipar és mi magyar iparosok mindent megkaptunk, amit akartunk.«
*
Göndöcs Benedek a legbuzgóbb képviselő mind a 446 között. Ő már ott ácsorog reggel a ház előtt, várva a kapunyitást, hogy bemehessen. Nincs az az ülés, de még bizottsági, albizottsági ülés sem, melyet a leglelkiismeretesebb pontossággal végig ne aludjon. Nem mulasztaná el a legkisebb konferenciát sem, tíz nagy és huszonöt kis miséért.
Voltak ülések, ahol a jegyzőkkel együtt 30–40 ember imbolygott a teremben. Ő ott volt köztük. S ha csak ketten volnának az ülésben: az egyik volna Csanády Sándor, a másik Göndöcs Benedek. Elnök nélkül hamarabb képzelni ülést, mint őnélkülök.
Ma volt a legnagyobb, legnevezetesebb nap, amióta a parlament együtt ül. A legkomolyabb mérkőzés napja, ahol számot tesz, néha dönthet egy szavazat is. Ilyenkor még Ercsey Kálmán is berukkol Bihar megye széléről, s aki csak egyszer jön is föl honatyai kötelességét teljesíteni: most a budget-megszavazásnál teszi azt.
Olvassák a műsort. Jelen van minden. Még a kósza lélek is. Még Üchtritz Zsiga is itt lenne, ha lehetne. Mindenki itt van. Hát hogyne volna itt a valamennyi közt a legpontosabb, legszorgalmatosabb.
A jegyző fölhívja: »Göndöcs Benedek.«
Hosszú szünet… Általános várakozás… aztán csodálkozás… aztán találgatás… aztán kacagás, hogy akár az Olympuson se különb.
*
A débat alatt Tisza hevesen tiltakozott a 48-asokkal való szövetsége ellen a 75 előtti időkben. Ő nem velök együtt, de ellenök harcolt.
– No, már ez mégis sok! – mondá egy 48-as. – Igaz, hogy sok kérdésben megtámadott bennünket; de a nagy elvi kérdésekben, pedig ez a fő, együtt küzdött velünk.
– Még más kérdésekben is – viszonzá Csanády –, hiszen még a híres »agyonbeszélést« is együtt csináltuk.
Biz az úgy volt. Elhallgatta volna tán Bécsben s attól tart: most megtudják? Fölösleges aggódás! megbocsátják azt neki – most már.
