AZ ORSZÁGHÁZBÓL [március 1.]
AZ ORSZÁGHÁZBÓL [március 1.]
– Karcolat –
[március l.]
Jaj a polgári gyomroknak ezután! A képviselőházi ülések mától fogva három óráig tartanak.
Ebből pedig kettő következik. Az, hogy a demokratikus elem vagy elmarad az ülések végéről, amikor rendszerint a szavazások szoktak lenni, vagy pedig ebéd után megy be a »Ház«-ba tanácskozni – s zavart fejjel még bizony megtörténhetik, hogy az ellenzéki is a kormány mellett szavaz.
A közlekedési vita lévén a napirenden, Tisza Lajos tartott igen szép beszédet a szabályozási kérdésről s a Tiszavölgy helyzetéről.
Tisza Lajosnak rossz helyzete van a parlamentben. Tisza Kálmán testvérének lenni bizonyos tekintetben igen kellemes helyzet, de ha az embernek magának is van tehetsége, bizonyos tekintetben nagyon kényelmetlen. Mert a híresebb testvér mellett kicsinek tetszik a kevésbé híres. Pedig Tisza Lajosból lenne olyan jó miniszterelnök, mint a bátyjából, mert több benne a méltányosság, a gavallérosság, a tapintat, sőt még – bátorság is fölfelé – de kevesebb lefelé.
Mikor államügyekkel foglalkozott mint közlekedési miniszter, senki sem tartotta kiváló államférfiúnak, de még komoly embernek sem; mióta azonban várost épít s nem foglalkozik státus-dolgokkal, azóta határozottan megreperálódott államférfúi renoméja is. Mert hej, be szeszélyes dáma a közvélemény!
Ma különben Kemény elnökölt. Sorban jár az elnökösködés, mint a falusi bíróság.
Nagy idegenül érezte magát ebben a méltóságban s hamar búcsúzott tőle, azt tartván, hogy gr. Károlyi Sándor után már úgysem mondhat okosat senki.
Károlyi Sándor pedig ma tartotta a közlekedésügyi miniszteri programbeszédjét.
Legalább annak vette a »folyosó«. Az pedig sokkal többet tud, mint a »Ház«.
Mikor beszédének vége lett, mindenki szánakozólag tekintett a grófra, mint aki már bizonyos.
Kemény bátyánk berekeszté az ülést.
A jegyző nem hallotta, hogy az ülés be van rekesztve s harsány hangon kiáltotta ki a következő szónok nevét.
Az elnök még harsányabban rekesztette be az ülést, de a következő szónok elkezdett beszélni. Ha már betanulta a beszédet, ne vesszen kárba.
Az elnök lelépett az emelvényről – de a szónok a herkópáternek sem hagyja abba. Ha rnár egyszer megindult, nem lehet azt megállítani többé.
– No, hát beszélj, öcsém, a falaknak! – dörmögé az elnök és távozott. – Nélkülem úgy sincs itten akasztás!
A ház azonban még mindig nem akart szétoszlani, várta, hogy hátha visszatér még János bácsi?
