KI AZ OKOSABB EMBER?
KI AZ OKOSABB EMBER?
(Karcolat az országházból)
[március 7.]
A Nibelungok harca volt ez!
Két olyan tudós ember, mint Szalay Imre és báró Kemény Gábor gyürekeznek Herman Ottó ellen, hogy tudományos voltából kiforgassák.
Aki már látott asszonyokat verekedni, kakasokat viaskodni, és látott zsidó daliákat karddal egymásra rohanni, még annak is új és meglepő látvány, ha három tudományos ember kezd ujjat húzni egymással azon kérdés fölött, hogy melyikük az okosabb ember.
*
Szegény Imrus!
A löllei pontok túlságosan elkapatták.
XIV. Lajos azt mondta, hogy ő az állam.
Szalay Imrus azt mondja, hogy addig nem lesz boldog az állam, míg annak minden egyes polgára nem az ő fukszinos borából iszik naponkint.
És még Herman Ottó akarja jobban tudni, hogy a fukszin milyen színűre festi a borokat?
Herman legfeljebb azt tudhatja, hogy a bor milyen színűre festi az orrokat.
Ebben a kérdésben különben az egész ház szakértő.
*
Szegény Gábris! Nemes férfiú, ki mindenben lépést tartasz Ordódy Palival.
Amíg Ordódy Pali tudniillik egyszer kompromittálja magát, addig Kemény Gábor következetesen kétszer.
Ordódynak az a baja, hogy Hieronymiban van túlságos bizalma.
Kemény Gábort meg az veszti el, hogy önmagában is bízik.
*
Eddig még minden közlekedési miniszter, köztük Ordódy is, úgy lépett a minisztériumba hogy: »No, most mindjárt az lesz az első dolgom, hogy elküldöm Hieronymit. «
És még eddig minden miniszter ott marasztalta Hieronymit s ő védelmezte a legmelegebben – s megbukott ebben a védelemben.
Ez sajátszerű dolog, mely Hieronymi mellett is lehet érv, – azt bizonyítva, hogy a miniszterek változók, de az államtitkár örök.
De még sincs kizárva, hogy Ordódy fogja magát egyszer, megszabadul a lidércnyomástól és megválik attól, akiben bizalma van.
De miként váljék meg szegény Kemény Gábor magamagától?
*
Ezen fizikai lehetetlenség ellenében tehát illő lett volna Hermannak némi gyöngédséggel viseltetnie, s nem sütni rá palam et publice, hogy nem ért a vegytanhoz.
Hiszen ha azt mind elő akarná Herman Ottó sorolni, amihez Kemény Gábor nem ért, akkor csakugyan be kellene hozni a bőbeszédűség ellen a – klotűrt.
*
A borról lévén szó – Tisza Kálmán magára vette hallgatag, de fészkelődve ült az egész ülés alatt s csupa merő bosszantásból az ülés végén az osztrák hadsereget védelmezte.
Megjegyzendő, hogy senki sem támadta meg.
