A MAGYAROK ORSZÁGA
A MAGYAROK ORSZÁGA
(Kaukázusi rege)
A magyarok országa a Duna mellett van. A Duna pedig egy ezüst folyam, melyből csak meríteni kell s a merített vizet kifőzni, alján színezüst marad.
A magyarok országa olyan nagy, hogy az egész világnak éppen fele. A magyarok el is jönnének testvéreikért, mert utat tudnának maguknak vágni az egész világon, de van közben, ami útjukat állja, egy nagy folyóvíz, amelynek olyan sűrű a vize, hogy a hajó keresztül nem megy rajta, hát hidat kellene verni, hogy átjöhessenek.
Verik is a hidat már négyszáz esztendő óta, de olyan széles a folyó, hogy mire a közepéig érnek a munkával, addig az elsőben felépített rész gerendái elrothadnak, s messze elölrül kell kezdeni a talán soha be nem végződő munkát.
Közlekedés nincs a két testvérnép közt, hanem ősz elején mindig elküldenek hozzánk a magyarok egy galambot, annak a nyakára levelet kötöznek, s abban a levélben üzenet van onnan, hogy a munka hogyan folyik, s mikor lesz bevégezve.
De vagy a galamb fagy el útközben, vagy lelövik mielőtt ideérne, vagy ha ideér is, a levelet elveszti, egyszóval még eddig csak két ilyen levél került ötszáz év óta hozzánk, de azt se tudja elolvasni senki, mert a magyarok már egészen másképp beszélnek.
Tömérdek kincs van az országukban, szép asszonyaik, minden embernek kettő, mindenik más színű. (Mindenik kétszínű!) Az ország fővárosában csupa drágakövekből vannak építve a házak, gyémánttól, aranytól tündöklők. (Szegény kaukázusiak, ha tudnák!!)
Az emberek gazdagok, szépek és erősek. Lótej csurog a kis patakokban, s jóízű gyümölcsök himbálódznak a fákon.
Vannak fák, amiknek a kérgét ha meghasítják, méz csurog belőlük.
Boldog ország, nagy ország, emberek, népek annak nem árthatnak, mert harcias, hegyeiben vas terem, fegyvereknek jó, pusztáikon ménesek vannak harcosok alá termett lovakkal, az egész világ reszket tőlük, nem hogy kifoghatna rajtuk, de a földöntúli hatalmak ádáz haraggal nagy átokkal sújtották a magyarokat, amért bennünket, testvéreiket, itthon árván hagytak, mikor új hazát mentek keresni.
Amint meglelték a selyem füvű országot, melytől rózsaszínű lesz a birka húsa, leérkezett egy éjjel az égi szellem az ő saját istenük, akit lehíttak, hogy új országukat neki megmutassák.
Az égi szellem a hatalmas Gél isten, nagyon meg volt elégedve az új birtokkal, mikor mindeneket megtekintett, és így szólt:
– Szép és virágzó. Itt jó dolgotok lészen. De, most veszem észre, hol vannak a többi asséták. Sokakat nem látok itt közületek. Talán útközben haltak volna el.
– Nem, hatalmas Gél. Ezeket otthon hagytuk.
– Menjetek értük vissza azonnal!
A magyarok erre hosszú arcot csináltak és senki sem akart értük elmozdulni.
– Jaj, hatalmas Gél, nagyon messze van az, hét tavasz hét tél kell ahhoz, hogy egy fordulót csináljon az ember innen oda, onnan ide.
– Tehát senki sem indul? – mondá a Gél isten haragosan, s összevonván szemöldeit, az ég mennydörögni kezdett.
Aztán a Gél isten füttyentett. Süvítése baljóslatúan hangzott, s a fekete éjszakából egy rettenetes alak bontakozott ki, egy sárkány, amelyiknek két feje volt, az egyik torkán tüzet okádott, a másikon havat.
– Most visszamegyek ahonnan jöttem – mondá borzadályt keltő hangon a Gél isten –, de itt hagyom a nyakatokon ezt a sárkányt mely itt fog ülni az országotokban addiglan, míg testvéreiteket el nem hozzátok. És ti imádni fogjátok őt s ő mindennap megfog egyet fiú- és leánygyermekeitek közül.
– Megyünk a testvérekért! – kiálták most már a magyarok egyhangúlag, hogy a felbőszült istent kiengeszteljék.
– Késő! – viszonzá Gél isten – sűrűvé tettem haragos leheletemmel a nagy folyamot, hogy át ne úszhassatok rajta és át ne kelhessetek.
Gél isten elfordította ekkor arcát, ráült egy fehér felhőre s felszállt, ott hagyván a kétfejű sárkányt.
A magyarok, amiként mondá, leborultanak előtte s imádták őt, valamint mindennap odadobtak neki egy-egy fiú- és leány gyermeküket megenni.
És a sárkány ott van mai napig is s ott lesz mindaddig, míg valami móddal-szerrel minket, testvéreiket, magukhoz át nem visznek.
*
...................
Eddig a kaukázusi rege. Nem olyan nagyon bolond az, amilyennek látszik. Akárkitől tanulták, de körülbelül jobban ismerik a sorsunkat, mint akár saját magunk is. Legalább sokkal jobban, mint a »Szabadelvű párt«, mely a sárkány gyomrának tömésében excellál.
