MAGYAR TÁVIRATI IRODA
MAGYAR TÁVIRATI IRODA
Tricoche és Cacolet köztünk élnek, de eszményítve. Ki ne ösmerné a derék Egyesynek a többes számát: Maszák Hugót?
Aki pedig csak Maszák Hugót ösmeri, egészen annyi, mintha Egyesyt is ösmerné.
Egy lélek ők – másfél testben! Éspedig nagy lélek mind a kettő, mert az ő emlőiken növekedik naggyá Magyarország minden államférfia.
A »Magyar Távirati Irodát« rövidítve jelző három betű M.T.I., mely sűrűn látható a közlemények alatt, s alkalmasint rajta van a cseléd sipkáján is, bátran jelenthetné azt is, hogy »Mamelukokat Tisztító Intézet«.
Mert a derék irodának ez a legfőbb, legnagyobb hivatása.
Istenem, hogy megváltoztak a viszonyok csak rövid száz esztendő óta is!
Valaha még az volt a tekintélyes, a nagy úr, aki ha valahová utazott, egy egész bandériumot vitt magával felöltöztetve azt fényes, daliás egyenruhába. A legdelibb legények voltak kiválogatva erre a célra. S amerre elhúzódott egy ilyen hatalmas úr, a kísérő csapat számából tudták az emberek, hogy mekkorát kell előtte meghajolni.
Ma már egészen más a helyzet. Ma már csak az a hatalmas ember, akinek a kíséretében ott van vagy Egyesy, vagy Maszák.
S jámbor olvasó, ki néha ott állasz a vasúti indóházak udvarán, lesve kedveseid megérkezését a vonaton, ha látsz majd egy-egy úri ember után kigurulni egy gömbölyű tulipiros alakot a kupéból, vagy egy ábrándos szemű szőke ifjút, reszkess akkor, mert a föld egyik hatalmasa jár melletted, akinek minden szavát, minden lépését fölfogja a két lenecse közül az egyik.
Mert olyanok Maszák és Egyesy mint a kicsinyítő és nagyító üveg együtt.
Aszerint fordulnak, ahogy vagy kicsinyíteni kell a megtörtént és a meg nem történt eseményeket, vagy nagyítani. Ebben ők tökéletes művészek. De ő amellett telefon is. Az egy ember által kiáltott »éljen!« földreszkettető éljenrivalgássá izmosodik a hangcsőben, s a másik végével fordítva ezerek diadalordítása is csupán egyetlen halk szemérmetes szónak hallatszik – a másnap megjelenő lapokban.
Minthogy Maszák és Egyesy olyan elválaszthatlanok, mint ama sótartók, amelyeknek két rekesze van, egyik a só, másik a paprika számára: irányadó körökben sokáig volt találgatás tárgya, melyik kettőjük között a főnök, s melyik a vice-ember?
Bizony nem lehetett azt eldönteni sehogy sem.
Egyesy azt mondta hogy Maszák a főnök, Maszák Egyesyt vallotta gazdának. Mindenik restellt feje lenni a másiknak.
Olyan egyetértés uralkodván közöttük, akár a sziámi-ikrek között, már le kellett mondani arról a reményről is, hogy összeveszve majd kitudódik, melyiké a nagyobb hatalom, pedig számtalan fogadás történt erre pro et contra a státusférfiúi körökben, ami sohasem lesz immár eldöntve.
Végre egy jó ötlete támadt egy grófnak. A grófoknak is vannak néha jó ötleteik. Elhatározta, hogy meghívja Maszákot is, Egyesyt is falura vendégeknek; éjszakára pedig olyan szobába fekteti, ahol csak egy ágy van, a másik fekvőhely a dívány lesz.
Titokban aztán meglesik a kulcslyukon, melyik fekszik az ágyba és melyik a díványra. Aki az ágyat elfoglalja, bizonyosan az lesz a gazda.
Hát az történt hiteles tanúk egyhangú vallomása szerint, hogy Egyesy feküdt az ágyban.
Már-már beseperték volna a fogadási összegeket azok, akik Egyesy principálisságára tettek, mikor kisült, hogy Maszák légmentesen akarván aludni, nem hált ám szükségből vagy alárendelt viszonyból a díványon, hanem kicsiny testalkatának adott előnyeiből kifolyólag a (hogy a Távirati Iroda stílusában beszéljek) kihúzó szekrény egyik fiókjában vetett magának ágyat.
Különben igen szeretetre méltó emberek mind a ketten, akik pompásan teljesítik feladatukat, s éppen nem hasonlítanak az effajta német irodákhoz. Élelmesek, de nem túlélelmesek.
A »Magyar Távirati Iroda« olyan tisztességes, mint csak kívánni lehet; ha valami baja van, az, hogy egy kicsit nagyon is befolyásolva van a kormány által.
Hanem azért mi, ellenzékiek is hasznát vesszük.
Mert tudjuk már róluk, hogy egy kis vizet töltenek a borba, hát mindjárt úgy vesszük, mint vizes bort s meg vagyunk elégedve, hogy legalább fukszin nincs benne.
Azon humoros régi jó újságírói világnak, melynek már se híre, se hamva most, ők a legtermészetesebb modern folytatásai.
Szeretik is őket mindenütt, kivált a nagy urak, mert ők a szárnyak, amelyek szükségesek a repüléshez.
S ez a két szárny örökös mozgásban van.
A fáma famulusai ők, akiknek az a principiuma: használni másoknak.
Szép elv – még talán ilyen alakban.
Mert valóban nem ártanak senkinek. Hisz a felvilágosodott olvasó ahol meglátja a közlemény alatt akár a fentebbi, akár az Országgyűlési Értesítő nyomán az O. É. betűket, tudja már nagyon jól, hogy azt jelenti:
»Okosan Értelmezzétek!«
