MI LESZ A SZEGÉNY LEÁNYBÓL?
MI LESZ A SZEGÉNY LEÁNYBÓL?
(Karcolat)
Ma, mikor Csiky darabja a deszkákon ugyanezt a kérdést tárgyalja, nem lesz érdektelen egy cikket közölni erről a kérdésről.
Ha úgy állna a dolog, mint 48 előtt, hogy az asszonyok még nem tudtak deákul, bizonyára latin nyelven írnám e sorokat, – de már ma hiábavaló dolog lenne, mert az asszonyok majd csakhogy egészen értik azt, »ami deákul van«, a férfiak pedig már elfelejtették e nyelvet.
Hát az a fölvetett téma, hogy mi lesz a szegény leányokból?
Igen, ez a jelző illeti őket, hogy »szegény« leányok, mint az elrugaszkodott legényeket a »szegény-legény« név.
Csiky szépen fejti ki darabjában, hogy elbuknak végre is a küzdelemben.
De hát sokkal ügyesebben, mert rövidebben mondta ezt el egy sokat utazott mágnás a kaszinóban, kit nagy roué-nak tart a societás.
Kricsi gróf így szólt:
A »szegény leány« pályafutása többnyire itt kezdődik a dunai tartományokban. Innen kerülnek ki a legtöbben, mert itt a Duna mellett teremnek a legszebbek, a legtetszetősebb arcúak, a legalkalmasabb, a legbecsesebb portékák.
Többnyire chansonette-énekesnők lesznek vagy kasszírnők a kávéházakban. És ez nagyon különös pálya. Éppen nem olyan, mint az íróé vagy a politikusé, kik idők folytán mindig öregbednek értékben. A kis énekesnők napról napra fogynak és kevesebbet érnek. Ami az ő értéküket megnevelheti, az egyedül a város-változtatás. Más ember inget változtat, hogy nyerjen külsőleg, a kis chansonette-énekesnőnek városokat kell változtatni.
E változtatások azonban sokszor csodálatosan fölrúgtatják becsüket. Ebből azonban nem következés, hogy például Bittó Pista nagy politikus lenne, ha egy más országba menne. Az csak ezekre az ágról ágra röpködő madarakra áll. Még a tollazatjuk is változik, színes, aranyos lesz a kopott szürkéből és viszont.
Budapestről elmennek Bécsbe nagyobb díjjal; mikor kissé megöregednek és nagyon ismeretesekké válnak, viszik őket Párizsba. Itt már rosszabb sorsuk van, mert nagy konkurrenciát csinálnak nekik a becsületes asszonyok!
Már-már azt hiszik, aláhanyatlik csillaguk s most már a nyomorteljes, sötét éjszaka következik, mikor reménytelenül Konstantinápolyba érkeznek.
Pedig ekkor jutottak az igazi paradicsomba. Kapósak, szeretettek, mindenki töri magát utánuk ebben a nagy nemzetközi vásárban.
Körülrajongják, hódolatokkal halmozzák el. Ez a délpont.
Hanem aztán jaj, mikor már itt is elunják. Az aztán Kairóba kerül, az arc már ráncos, a festék ónszínűvé, fakóvá ette, a szemek tüze kiégett, a termet megtört, a karok elsoványodtak. Kairó az utolsó stáció. Itt csak a söpredék van már.
Innen már csak egyetlen chance-a van a szegény leánynak.
Átevezni a szuezi kanálison, – ahol post tot discrimina rerum, valami indiai nábob veszi el törvényes feleségül.
