TISSOT Nr. 2.
TISSOT Nr. 2.
A jó Pázmándy Dénesről mesélik azt a tréfás maliciát, hogy szenvedélye francia iparcikkeket importálni be, azonkívül, hogy minden esztendőben hoz egy-két vendéget is, akiknek megmutogatja barbár hazáját és honfitársait.
Valahányszor Pázmándy Dénes Párizsba ment (így beszélik azok, kik bosszantani szeretik), mindig hozott magával csodálatos eleganciájú bicskákat, sajátságos szerkezetű gyufatartókat, remekművű pisztolyt, új alakú gyűrűt, muzsikáló szivartárcát s több efféle bolondságot, melyeken ő aztán túladott a habarékpárti klubban, persze a beszerzési áron.
Lőn azonban, hogy már a klub olyan kicsiny lett és annyira elégedetlen a cher Dini portékáival, miszerint szöktek előle, ha a híres franciabarát kezdte kibontogatni zsebéből a világváros híres zsuzsuit.
Nem volt már egyetlen vevő sem.
Mit tehetett volna hát egyebet – átment a függetlenségi klubba; ott még veszik a portékáját.
*
Ezen bevezetés után áttérek az importált francia embereire.
Jó firmák voltak idáig valamennyien.
Itt volt Tissot, aki minket valóságos cigányoknak festett le.
Most már itt van a drágalátos párja, Belot úr is, aki rólunk annyi rosszat mond el egy lélegzetvételre, amennyi csak egy felületes franciától kitelhetik.
Kár volna esetlen megjegyzéseit egész terjedelmükben reprodukálni, csak a végeredményt közöljük, amit olvasói elé odaállítani igyekszik: Budapesten végződik szerinte Európa, s itt kezdődik Ázsia.
Ez a köszönet a vendégszeretetért, amelyben itt részesült.
*
Belot úr egész a »magas körök«-ig hatolt Budapesten s durch und durch áttapasztalt huszonnégy óra alatt mindent.
A »Hungáriá«-ban egy magyar hercegnővel devernált, az ő állítása szerint szellemesen beszélgetve vele borozgatás közben.
A »Hungáriá«-t megnevezte, de azt elfelejtette megírni, hogy ez valahol a »Hungária« konyhájában lehetett.
Mert ott akadnak talán olyan magyar princesszek, akik egy látogatóba jött íróval iszogatnak és a legcsiklandósabb dolgokról csevegnek.
A derék hercegnő különben – úgymond – rokonságban áll Görgey tábornokkal és az Eszterházy hercegekkel.
A borozási este természetesen pikánsan végződött. Hogyisne? Hiszen Belot úr annyira szeretetreméltó.
*
Különben, hogy olvasóinkat tájékoztassuk, meg kell említenünk, hogy Belot egy új regényt ír, melynek címe: La bouche de Mme X. (X… asszony szája.) E regénynek bevezetése Budapesten játszik és e bevezetésben mondja el Belot, hogy legjobb barátja (azaz ő) Budapesten találkozik W. hercegnővel, aki a »Hungária« szállóban lakik. A hercegnő, aki Párizsban a »társaság« királynője, s aki egyenes vonalban az Eszterházyaktól származik és rokona Görgeynek, megtudja hogy X. Budapesten van. Magához hívatja őt, s azt kérdi vendégétől: »Mit tart ön Pest felől? Érdemes az utazásra? – Igen, válaszol a vendég, de csak úgy, ha az ember Bécsben van, az önök jó városától öt vasúti órányi távolságban. – De csak nem tagad meg tőlünk bizonyos eredetiséget? – kérdi a hercegnő. – Igen: a hajók érkezése szép; a rakpartban van némi nagyszerűség, de a legtöbb utca hasonlít Bécs bizonyos városnegyedének utcáihoz. Buda és festői fekvése csinos. – De mit szól ön a Margitszigethez? – kérdi tovább a hercegnő. – Az csinos park, melyet egy nagy folyó vesz körül, és semmi több. – Meglátogatta-e ön fürdőinket? – Parbleu! ez egyike az önök kuriozitásainak, amit az idegeneknek legjobban ajánlanak. Szegény emberek! – Nos, és nem volt ön megelégedve? – kérdi a hercegnő. – Hogy érti ön ezt? – Minden tekintetben – válaszolt a nő, anélkül, hogy a szemeit lesütötte volna.« Mutatványul talán elég ennyi.
*
Belot erős, színgazdag képzelmét és nagy leírói tehetségét ismerik olvasóink. Csak sajnálhatjuk, hogy egy ily tehetséges író a franciáknál annyira divó felületességgel oly dolgokról mond véleményt, melyeket alaposan meg nem ismerhetett.
