A HÉTRŐL
A HÉTRŐL
(Apróságok)
Gambettának meghalt az édesanyja. Hát mégis beteljesedett Chambord gróf jóslata, hogy egyszer ő is meg lesz törve.
– Nem adom sokért – mondá egy bonapartista herceg egy hírlapírónak –, hogy akit mindig mennydörögni hallottunk, most látni fogjuk sírni.
– Mit ér? – felelte a hírlapíró –, ha könnyeiről nem írhatunk vezércikket, hanem csak nekrológot.
*
Arabi pasát s mindennemű dolgot háttérbe szorítván az írók utazása, mi is ennél az európai eseménynél maradunk.
A román megbízott Turnu-Severinből a következő sürgönyt menesztette Erzsébet román királynőhöz:
Felség! Mit tálaltassak az íróknak? A borokból feladjam a valódi pezsgőt, vagy csak a Petheő-félét? A Felséged által készített befőttes üvegeket felbontassam-e?
A királyné ezt sürgönyzé vissza:
| Moscunu. |
Nézze meg ön a lisztából, velök van-e Prém Józsi?
Nincs, Felség!
Adjon nekik akármit.
| Erzsébet. |
| Moscunu. |
| Erzsébet. |
*
Nemzetes Nagykőrös városa szörnyű rövidséget szenvedett Kecskeméttel szemben.
Mikor híre ment, hogy az írók Kecskeméten kiszállnak s Kőröst nem is érintik, a kőrösiek zordon ábrázatokkal kezdtek gyülekezni a városházára, tanácskozván, hogy mitévők legyenek?
– Egyetlen mód van még helyrehozni a csorbát – mondá a legbölcsebb városatya.
– Halljuk! Halljuk!
– Hívjuk meg hozzánk arra a napra Arany Jánost.
– Az mégis nagy tromf lenne! Egész Kecskemét átjönne arra a napra Nagykőrösre.
– Isten ments attól, atyafiak! Mert a szegedi barát akkorra jósolta a világ végét, mikor vagy az összes kecskemétiek Nagykőrösön, vagy az összes nagykőrösiek Kecskeméten fognak mulatozni.
A kecskemétiek meghallván a készülődő veszedelmet, rögtön küldöttséget menesztettek Balatonfüredre – Jókaiért.
*
A kirándult írókat, mint halljuk, Kecskemétről hazatérőben, Budapesten is ünnepélyesen fogadják s evégből a Kisfaludy-Társaságban indult volna meg, hír szerint, a mozgalom.
– Nem látom indokoltnak az ünnepélyes fogadtatást – mondá Szász Károly –, hisz ők itt itthon vannak.
– Nem áll! – jegyzi meg hangosan Gyulai Pál. – Ők is inkább itt merőben ismeretlenek.
– Hüm! Persze. Mondasz valamit, Pali. Igazad van, Pali…
– Nincs igazam… azért sincs igazam – ellenveti Gyulai Pál –, mert ők azért hozzánk, magyar írókhoz mégis közelebb állanak, mint a román akadémiához.
– Tévedsz, Pali!
*
A magyar írókat elfogadó bizottság a következő lelkes urakból alakult meg:
Arany János, Arany László, Abonyi Lajos, ifj. Ábrányi Kornél, Beöthy Zsolt, Csiky Gergely, Dalmady Győző, Degré Alajos, Jókai Mór, gróf Széchen Antal, Vadnay Károly, gróf Zichy Géza, Endrődi Sándor, Vajda János, Szigethy József, Szász Károly, Tóth Lőrinc, Tolnai Lajos, gróf Zichy Géza, Zichy Antal, Salamon Ferenc, Gyulai Pál, stb.
Valóban nagy dicséret illeti a fentebbi műpártolókat és lelkes irodalom-barátokat, kik nagy buzgalommal mindent elkövetnek s elkövettek már évek óta arra nézve, hogy a kiránduló magyar írók személye mindinkább megtiszteltessék.
