A T. HÁZBÓL [máj. 2.]
A T. HÁZBÓL [máj. 2.]
Hiába erőlködnék ma t. Házat írni, mikor minden ember arról kérdezősködik: »Mi volt ma a méltsás Házban?«
Hogy Tischler híres lett, az még hagyján, de hogy a főrendiház érdekes lett, az már igazán felfordult világ! Ezt még Kemény Gábor sem bírta volna soha megjósolni!
Mindegy, mi azért ne legyünk hálátlanok saját külön alakjaink iránt.
De menjünk át. Úgyis csodálatos ellenzék vagyon ott! Olyan, mely ékes beszédeket vág ki a javaslat ellen, de minden beszéd mégis úgy végződik, hogy »egyébiránt elfogadom a javaslatot«. Bámulatos egy refrén!
Háromféle elemekből áll a méltsás Ház, azokból, akik panaszkodnak, de mégis meg vannak elégedve, akik elégedetlenek, de mégse panaszkodnak, s végül azokból, akik nem gondolkoznak, csak szavaznak.
Mátyás király lustáit ott lehet látni színről színre.
– Tűz van! – mondják a papok. – Ég a ház fejünk felett! – De elegendőnek látják ezt egyszerűen konstatálni.
– Ej, ha kellünk a királynak, majd megment – mondják a mágnások.
– Ugyan, hogy nem restelltek hiába beszélni – gondolják a berendelt főispánok Uruk árnyékában elnyújtózkodva.
Ne menjünk a főrendiházba. Nincs ott semmi. Igaz, hogy úgy látszik, mintha lenne valami. Falláció! Az van ott csak most is, ami nem látszik: penész.
*
Jobb nekünk itt. Ahol mindig új és új esélyek vannak, mint a tarokkban…
Hiába állítja a közmondás, hogy sero venientibus ossa – nem igazak itt még a latin klasszikusok sem!
Ráday és Tischler dúltak ma egész nap, még nekik állt feljebb, nemhogy szépen meghúzták volna magukat, bűnös voltukban, ahogy illik.
Tischler nekirontott Hoitsy Palinak. És leckéket adott a függetlenségi pártnak, mért nem erősebb emberrel rukkolt ki, hogy a vita nívója meg legyen mentve.
Mindenki nagy szemeket meresztett. Az öregurak, akiknek már gyöngébbek a szemeik, megtörülgették azokat, hogy jól lássanak, s egymást döfködték oldalba.
– Ki az, aki beszél?
– Hát Tischler, az előadó.
– Mégis jól láttam hát… – mondta egyik-másik, s még azután is sokáig rázta fejét csodálkozva.
...Mert igazán olyan hihetetlen az, hogy Tischler erősebb ember után kiabál.
– Sőt nagyon természetes – jegyzi meg Németh Berci –, csakhogy összetévesztette, mert (Hoitsyra mutat) nem erősebb ellenfél, hanem (Rádyra mutat) erősebb segedelem után kiáltana a boldogtalan, ha magyarul tudna.
...Derék Tischler! Milyen kár, hogy nem úgy néz ki, mint legalább Tisza László: kész Falstaff lenne a kis kedves!
*
Ráday az eddigi zsandárok dicséretére ereszti meg az elokvenciát.
T. Ház! A zsandárok azért zsandárok, mert zsandárok. Én csak jót hallottam eddig róluk, mert sohase hallottam semmi rosszat. Nagyon jó emberek azok, tisztelt Ház, ahol máris megvannak, ahol pedig nincsenek még meg, ott se rosszak. (Helyeslés.)
T. Ház! Annyit mondhatok (Halljuk!), hogy ahol eddig már fel vannak állítva a csendőrök, mindenütt látható az az örvendetes eredmény, hogy a börtönök megteltek, s ez, remélem, így lesz ezután is (Zajos tetszés). Ismétlem, hogy a zsandársági intézmény úgy meg fogja tölteni – a jelekből is látható – a börtönöket mindenkoron, mint soha még Magyarországon (Úgy van).
Tischler el van ragadtatva, s hátra hajlik Rakovszkyhoz.
– Istenem, de okozs… de okozs!
S azután még sokkal nagyobb fölénnyel vet egy-egy bágyadt tekintetet Hoitsy Palira!
