II. Benn a Házban
II. Benn a Házban
Benn a Házban semmi se volt, Azazhogy a pénzügyi közigazgatási bíróságokról diskuráltak, már ti. akik diskuráltak.
A többiek pedig pletykáztak, mert pletykázásra volt anyag tömérdek.
A folyosón híre járt, hogy Apponyi Albert meghasonlott a pártjával, alkalmasint az agrárius kérdésben. A kormánypárton beszélték, tehát nem valószínű. A szélsőbalon mindjárt elhitték, tehát bizonyosan nem igaz…
A mamelukok közt még az a kombináció is felütötte magát, hogy hátha átjön a kormánypárthoz.
Lett riadalom és összeröffenés a jobboldalon.
– Nem szeretem, fiúk – mondja egy vén praktikus mameluk –, ha egyszer még ki talál sülni, hogy csak mi járunk igaz úton, mert az igaz úton való járásért senki sem ad semmit. Veszedelmes pozíció az, gyerekek... becsületemre mondom. Én akkor elmegyek valahova – de hova?
A képviselők kevés számmal voltak jelen, s azok se figyeltek a tárgyalásra.
A karzaton alig volt öt-hat lélek, de ezek közt egy feltűnően szép asszony, akit unalmukban a jelenlevő miniszterek is meggukereztek:
– Jó volna megtudni – elmélkedék magában méla pislogások közt Garomon Dezső –, hogy szükség esetén »igen«-nel szavazna-e vagy »nem«-mel?
Jókai ezalatt is folyton Kármán Lajossal diskurált.
Hiába inti Szontagh Pali:
– Móric, vigyázz! Ha még sokáig beszélgetsz Kármánnal, sohase írsz többé jó regényt.
