A T. HÁZBÓL [máj. 8.]
A T. HÁZBÓL [máj. 8.]
Bevégezték a pénzügyi bíráskodásról szóló törvényjavaslatot.
Fenyvessy, a Háznak ez a kellemes, rokonszenves apródja, vitába elegyedett az elnökével a házszabályok felett. Micsoda? Hát már a csirke többet akar tudni a tyúknál, szörnyülködött Péchy szemrehányó tekinteteket vetve a saját nótáriusára, hanem azért a kis Fenyvessy mégsem hagyta magát.
Hja, az már így megy! Az országgyűlési ciklus első felében azért nem szelíd az ember, mert még nincs messze a kerületben tett ígéreteitől, a második felében pedig már azért nem szelíd, mert már közel van az új ígéretekhez.
Még Szilágyi módosítása ejtette bámulatba a Házat.
Lényeges módosítás volt, s mégis el lett fogadva.
– Ez gyanús – mondogatták a jobboldaliak. – Ilyen még sohase történt. Össze voltak beszélve a miniszterrel. Azok az emberek, akiken még sohasem történt az, hogy a módosítványukat elfogadják, összenéznek, s a fogaik közt sziszegik:
– Szilágyi miniszter lesz.
S ez a szó úgy hangzott itt, mint egy rémletes jóslat, mintha azt mondanák, hogy óriási üstökös van az égen, vértől fog ázni az egész ország.
»Szilágyi miniszter lesz! S most már csinálják neki a létrát.«
A karzaton régen nem volt annyi hölgy: a Zirzen Janka egész nevelőintézete ott ült abból a célból, hogy egy kis hazafias levegőt szívjanak be.
Az intézeti orvos azonban meghagyta nekik keményen, hogy amint Lázár Ádám elkezd beszélni, ott ne maradjanak tovább. Mert az már ártalmas lenne. Gondoljanak a migrénre.
Lőn hát, hogy amint Lázár beszélni kezdett, mind felkeltek, eltávoztak, és nem hallották Lázár Ádámot.
Pedig aki Lázár Ádámot még nem hallotta, annak nem teljes a nevelése. Mert aki nem tudja, mi a rossz, hogyan ösmerje fel aztán a jót?
*
A folyosón pangás. A szegedi főjegyző, a derék Vass Pál csinálgatta ott a közvéleményt a harmadik egyetem mellett, melyről délután lesz bizottsági ülés.
A szegedi követek konzíliumot tartottak.
Mészáros Nándor még reménykedik, de Herman már a fejét rázza. Ő már végig birkózott mindenféle portentummal ebben az ügyben, hónapokig járt-kelt az egyetem mellett, összefogdosott minden kilincset, keresztül próbált minden kigondolható receptet, de nem megy, sehogy se megy.
Herman vérszegénységet konstatál Trefortban és az ügyben.
– Mégis mit kellene itt tenni? – kérdezé Vass Pál elszomorodva.
– Hát itt bizony csak egy mód van – vág közbe ott egy elmés ember.
– Ugyan mi?
– Hirtelen le kellene csapni Trefortot, s egy pozsonyi embert tenni meg helyette miniszternek.
– Hogyan? Pozsonyit?
– No igen. Mert a pozsonyi embernek nem a tudományát kell bizonyítania, ha valami lesz, hanem a hazafiságát. S erre mindjárt meg volna az alkalma: Szegedre vinni az egyetemet.
