A T. HÁZBÓL [jan. 26.]
A T. HÁZBÓL [jan. 26.]
Miért nem hisz a zsidó a Krisztusban?
Egyszerűen azért, mert ahol az atya örökéletű, ott a fiúnak nem lehet hitele.
Miért van az uzsora?
Mert nagyon sok megszorult ember van a világon.
S míg ezek a nagyon megszorult emberek meglesznek, addig az uzsorát ki nem lehet irtani sem rendszabállyal, sem törvénnyel, még kevésbé hírlapi cikkekkel és országgyűlési orációkkal.
Mindegy! Azért a Házban mégis végig kell azt beszélni, ami elbeszélendő, ami meggyűlt az elmékben, hadd adódjék ki. Úgyis ceremónia az egész. Mintha csak az üszög ellen perorálnának, hogy ne rondítsa ezentúl a búzát.
Van egy igen egyszerű példamondás, hogy »könnyű Katót táncba vinni«. Ebből áll, tessék elhinni, az egész dolog. Vannak pénzsóvár emberek, akik hajlandók reszkírozott üzleteket csinálni nagy nyereség reményében, s vannak megszorult emberek, akik a lelki üdvösségüket is aláírják könnyelműségből, hogy pénzhez juthassanak. Az uzsora hát igen emberi dolog, s nem lehet kiirtani, mert tényleg létező emberi szenvedélyeken alapszik.
A mai ülés mégis az uzsorajavaslattal foglalkozott:
Az előadói székben Kőrösi bátyánk ült, aki elég nagy uzsorát húz kormánypártiságáért azzal, hogy előadói tisztbe jutott, ami csak a kiválóbb tálentumú embereket illeti még. Márpedig ezt még az ellensége sem foghatja rá.
Nem minden kálvinista professzor Kerkapoly Károly, hanem azért Kőrösi igen kedves ember örökvidám arcával, ezüstös szöghajával. Egyebekben pedig követi a Deák Ferenc históriai nevezetességű jó tanácsát, melyet az a nála látogatást tevő Szentiványi Károlynak adott, hogy: »Vigyázz, öreg, semmit se csinálj állva!«
Tegnap ülve végezte előadói tisztét, kijelentvén, hogy lába fáj. Akik nem hallották ezt a kijelentését, s csak azt látták, hogy ülve beszél, felette elcsodálkozának e rendkívül szokatlan jelenségen.
A mai nap szónokai között Orbán Balázs volt az első. A tudós székely jól beszélt, s a Darányi beszédét szedte szét.
Furcsa ember ez a mi Orbán Balázsunk: székely ipar őrajta minden, a zeke, a magyar nadrág, a csizma. Mikor egypár év előtt összes ruháját ellopták a betörő tolvajok, mindenki nevetett rajta, mert ezekkel a ruhákkal igazán nem lehet csinálni semmit: ezeket más ember fel nem húzza semmi pénzért. Az ő ruhái olyanok, mint a Podmaniczky Frigyesé, hogy jóravaló tolvaj azokat el nem vinné, ha az utcán találná is őket.
Roszival Pista Mocsáry ellen polemizált, Széll György a szélmalmok ellen. A legtöbbet a Hodossy beszédje ért. A »leendő igazságügyminiszter« rokonszenves alak, az a hangorgánuma is. Csak annyit mond mindig, amennyi mondanivalója van: világos logikus fő, s szónoklataiban magvas és többnyire rövid, ha nem is olyan rövid, mint Komjáthy Béla, ki már két nap óta egy-egy szóval szerepel az országgyűlési tudósításokban.
Tegnap azt mondta: Amen. Ma azt mondta: Nem. S a napló meg fogja őrizni az utókor számára a jeles férfiú e közbeszólásait.
Prónay Dezső a kamatmaximum mellett szólott. Beszédje kerekre volt kikerekítve, s tett is hatást, de csak a lutheránusok előtt.
Általános feltűnést keltett, hogy Eötvös Károly váratlanul megjelent a »Ház«-ban. Már több hónapja elmúlt, hogy nem volt ott.
– Szégyellte magát – mondták az antiszemiták.
– Haragudott a pártjára – találgatták a komolyabbak.
Megjelenése igazi esemény jellegével bírt. Wahrmann, Mezei hálateljesen pislogtak feléje. Pártja pedig engesztelékeny szemeket vetett rá.
Különben pedig igazán nem történt semmi olyan tarkabarka dolog, amit érdemes lenne kiszínezni. Ha előre nem lett volna tudvalevő, hogy Németh Berci beszélni fog, a »Ház« megszökött volna egészen, s szegény Péchy Tamást ott hagyta volna a csengettyűjével, hadd merengjen ott némán, egyedül, miképp kell megszüntetni az uzsorát.
S ha már kérdésekkel kezdtem e karcolatot, kérdésekkel is végzem be, amiként azokat a Háznak egy élcelője felállította:
Mit csinálnak a képviselők, ha a Házban vannak? Az uzsora ellen beszélnek.
S mit csinálnak a Házon kívül? Uzsoraadósságot.
