KORTESVILÁG
KORTESVILÁG
Nem hiába üldögél hosszú, őszbe csavarodott hajával az öreg Roboz már vagy három hét óta a Ház folyosóin, végre kiszorította gróf Széchenyi Pált követjelöltnek Somogyban.
A folyosókon igazi vásár van.
Makrapipás, darutollas alakok jönnek a folyosókra, végigdübörögnek merészen a korridoron, hetykén sétálnak fel s alá, s várják a jó szerencsét.
Amit ők árulnak, az kelendő portéka most.
A szájukat árulják.
S az ő szájuk a kerület lelkiismerete. A népbizalom, a népszerűség.
Itt van a világhírű Cziner bácsi, aki nem is egy kerület, hanem talán hat kerület is. Három esztendeig szegény ember, hanem ilyenkor nagyhatalom. Ki is húzza magát derekasan, s ravaszkásan pislog ide-oda, amint nagyságos, méltóságos tenyerek nyúlnak a barna keze után szertelen nyájassággal.
Nem mindenkit részesít kegyében, csak úgy félvállról pislog oda, mérlegelve lelki tenyerén, melyik a súlyosabb ember.
De itt van Cziner bácsinak egész nemzetsége. A híres Horváth Pista a felvidékről. Nagyon el van keseredve az öreg, s irtóztató ántiszemitát játszik, a zsidók mindenét elszedték; »isten látja lelkét, nem adhatja olcsón a kerületet a keresztényeknek«.
Megjött s ott ődöng Doma uram is a barkóvidék lelkeinek bizományosa.
»Eljöttem szétnézni – mondja –, de most az egyszer valami derék embert szeretnék.«
Ez még csak prelúdium. Mint mikor háztüzet nézni járnak a legények. Még nagyon tartják magukat, s ha történik is valami közeledés, egy kis nyájas szóváltás, ez még mind csak amolyan tapogatózás számba megyen.
A kortes uram csak példálódzik, az aspiráns csak tempózik, s ezekből a folyosón megindított kokettírozásokból csak később lesz a »kötelező parola«.
Hanem persze azután minden parola-nyújtásnál a kortes markában marad egypár százas bankó.
S nemcsak a kitanult, ravasz kortesek sietnek kihasználni a leáldozó nap nagyobb melegét (itt éppen az ellenkező áll, mint a természetben), hanem egész vidékek is beletanultak az idők folyásában.
Tömegestől jönnek a deputációk az ország vidékeiről kunyorálni ezt vagy azt. A folyosók padjait egész hosszan ülik el. Hiszen ezek azok a napok, amikor a néptől nem lehet megtagadni semmit, amikor a nép kerekedik felül.
A selmeci bányász-akadémikusok közt van meg az a szokás, hogy mindég öreg tanuló mellé beosztanak egy vagy több balekot az első évesekből, akiknek »fuchs« a nevök. A fuchsok valóságos rabszolgái az ő uroknak, egész éven át, egyetlen egy napot kivéve: április elsejét.
Április elsején megváltozik a viszony.
Ezen az egy napon a »fuchsok« uralkodnak a veteránok fölött, s ilyenkor ugyancsak sietnek megkínozni kínzóikat, mert a következő nap már megint emezeknek az uralma folytatódik.
Az öreg Cziner bácsi kalapján kevélyen lobog egy fekete fátyol, s szép cseresznyepirosra kiszítt szopókában, rangosan, foghelyen szívja a británikát, s amint fölfelé száll szeszélyes karikákban a kékes füst, s Cziner bácsi megvetőleg fúj közé egyet-egyet, öntelt arcáról szinte le lehet olvasni, hogy:
»Most mi dirigáljuk az országot!«
