A MEGALAKULÁS
A MEGALAKULÁS
[okt. 5.]
– T. Képviselőház! – mondá Péchy, amint díszmagyarban, csörömpölő karddal, pont félháromkor föllépett az elnöki emelvényre, s ettől a perctől fogva »Ház« lett a »képviselő urak«-ból.
Az öreg Boér leszállott az ő ifjaival, s nagy éljenzés közt beelegyedett a nép közé.
Új jegyzők léptek a katedrákhoz…
Azazhogy csak a tavalyiak. Rakovszky István, Zsilinszky Mihály, Tibád Antal, Berzeviczy Albert. Egészen új csupán Nagy István, kit Fenyvessy Ferenc helyett választottak. (Ő is olyan, mint Csalóka Péter, aki nem akart Budán király lenni.) A függetlenségi párt részéről Hoitsy Pált érte a megérdemelt kitüntetés. Jegyzőt csupán az antiszemiták nem kaptak.
Pedig derék, iparkodó emberek. Megpróbálták az erejüket a választásnál. S kisült, hogy csakugyan csal a látszat. Többen vannak, mint ahányan látszanak. Az öreg Nendtvich apó volt az elnökjelöltjük. S huszonhét szavazat esett rá. Ezen felül Istóczy kapott egyet (meglehet a Nedtvichét), s Szalay Imre, Ónody Géza és Verhovay Gyula nem szavaztak.
…Tehát összesen harmincegy voks van tizenhét testben.
A folyosókon még nincs semmi élet. Hiszen a Ház még csak csecsemőkorát éli. (Azért nem is kezdte még meg a mi Scarronunk »A t. Házból« című karcolatait.) Az öreg képviselők még mindig ösmerkednek a fiatalokkal, a fiatalok pedig még mindig ösmerkednek a viszonyokkal. Nézik a helyiségeket, a könyvtárt, a büfét. Hiszen ez mind, mind az övék! Nézik a minisztereket áhítattal, s a miniszterek is nézik őket szeretettel. Hiszen ezek mind az övéik!…
Az eddigi üléseknek természetesen nincs még semmi története. Egypár kérvény jött, de mit ér az? Kár a falusi ezresekért! Imputarem nem történt. Pedig imputaremek nélkül megsavanyodik a hangulat.
Mindössze nehány apróság szórakoztatja a folyosókat, hogy a Pallavicini ellen beadott kérvényben az is előfordul, miszerint az őrgróf nem tud magyarul, hogy Róth Pál ezért hozta fel a számlát Pestre, mert az ország patikárusai gyűjtést rendeztek maguk közt kollegák választási költségére (No lám, milyen nagyratörők a patikáriusok!), s most a számla alapján visszatérítik a Róth kiadását.
Egyszerre tipegve előcsoszog a folyosóra egy vörös, szürkeruhás úriember.
– Róth Pál! – kiáltja valaki.
Nosza, felharsan erre a hahota, s egyszerre töri magát mindenki hozzájuthatni a nevezetes emberhez, ki osztentatíve kivesz a zsebéből egy írást…
– Itt van, elhoztam. Megvan a mandátum is! – lihegi.
– Enyhítő körülmény – szól közbe Komjáthy –, mert énnekem csak a számlám van meg.
A primipilus képviselők közül kevesen voltak jelen. Ott láttuk Horvát Boldizsárt, Csernátony, Pulszkyt, Bánffy Bélát, Jókai Mórt.
Jókai Krausz Lajossal sétálgatott a folyosókon.
– Kétféle spiritus – jegyzé meg utánok tekintve Szlávy Olivér –, ha nem csalódom. De valószínű, hogy csalódom.
