A T. HÁZBÓL [dec. 6.]
A T. HÁZBÓL [dec. 6.]
A költségvetési vita ma valahára véget ért általánosságban.
Meddő volt az országra nézve, mert a deficit nem lett miatta kisebb, a társadalom nem lett jobb, sőt még a meddőnél is rosszabb volt, mert Szapáry Gyula egypár fonttal soványabb lett az izzadásban.
Hanem egyeseknek beütött. Beksicsből nagy ember lett, Ábrányi Kornélnak a híre megnőtt, Szentkirályi Albert föltűnt, gróf Keglevich kimagasodott és a többi meg a többi.
Mindenki megállotta a helyét. Egy hosszú sort lehetne felhozni a sikerekből.
Mint Nürnbergből jegyzi meg egy 1796-ból szóló krónika, hogy ott abban az évben egy bizonyos hónapban minden gyermek foggal született.
– Félek – kiáltott fel Lits Gyula tegnapi igen csinos beszéde után Berzeviczy Irnák –, hogy az észnek nagyon le fog menni nálunk az ára! Félek… bizony isten, félek.
S ezt olyan arccal mondá, mintha afölött sajnálkoznék, hogy a húsnak vagy valamely más iparcikknek, amit ő maga nem termel, menne le az ára rohamosan.
Ma aztán még Győrffy Gyula és Imreh Aurél is szépen beszéltek, átgondoltan, higgadtan.
A csodálkozás egyre fokozódott, az öregekben forrt már a bosszankodás. Prileszky Tádé (nini, az öreg bácsit már el is felejtettük) elkezdte fejtegetni a folyosón, hogy könnyű most beszélni, mikor már a nyelv annyira kifejlett, hanem nekünk volt még nehéz magyarul beszélni az én időmben.
– Igen, mert csak tótul tudtál!
Maga Péchy Tamás is restelli már a folytonos sikereket, s elkezdi a diffikultásokat vetni:
– Hiszen beszélni csak tudnak, de mit ér, ha tarokkozni mégsem tudnak.
Urbanovszky, az öreg Szitányi, Boér, Szatmáry Miklós, mind megkockáztatnak egy-egy észrevételt a túlságos dicsőség lefaragására.
– Ejh, bizony nem virtus. Keglevich »Zucker«-ből beszélt.
– Ábrányi csak szappanbuborékokat eregetett.
– Beksics csak bokrétát kötözgetett.
Csupán Kőrösi Sándor maradt meg vígan. Mert hát mi ez mind az ő hangjához képest? És hiába no, hang teszi az orátort!
S ezközben folyton aggódó hírek jönnek. Lihegő galopinok híresztelik, hogy még ez mind csak semmi. Hanem Bartha Miklós fog még mondani egy beszédet. Azt tessenek meghallgatni! Az aztán ledöf minden eddigi sikert.
– Mit, még Bartha is? Borzasztó! Ennek nem szabad megesni! Hol van Beöthy Algernon, hadd komponáljon ki egy tervet!
De Beöthy Algernon nincs ott. (Talán szerencse is, mert ő is kivágna egy »nagyszabású beszédet«. Nem lehetetlen többé semmi.) Mindegy! Valahogy meg kell akadályozni! Nem kell több vezér! Hisz a kis macskákból is a vízbe fojtják azt, ami fölösleges. Most is annyian vagyunk már, hogy így kiálthatunk fel: Add, uram, hogy kevesebb macska legyen, de több egér.
És csakugyan megmenti a macskákat egy kedves öregúr.
Barthának Győrffy Gyula után kellett volna szólnia, de íme feláll Rácz Athanáz.
Úgy kezdi a beszédet nagy fenékkel, hogy annak emberi számítás szerint tartania kell legalább egy óráig.
– No, akkor még ki lehet színi egy cigarettát odakünn.
A jó Bartha Miklós gyanútlanul adja át magát az élvezetnek. Ott künn majd ez, majd az a mameluk fűzi a karjára. Ez egy »bonmot«-t reprodukál, amaz egy szellemes aperçu-vel kurtítja a siető perceket. A harmadiknak fontos közlenivalója van. »Hiszen még ráérünk, az öregúr ott bent még csak az elején van.«
Pedig dehogy van az elején, eleinte lassan, óvatosan tapogatta Babest, aztán hirtelen egyet szusszant, hm… és egy lélegzetvételre megette.
– Bartha Miklós! – olvassa a jegyző.
– Nincs jelen! – kiáltják.
– Három percnyi időt adok – rendelkezik az elnök.
A három perc letelik, Bartha nem jön.
– Tehát bezárom a vitát. Szavazás előtt még csak az előadók beszélhetnek.
E pillanatban lép a terembe Bartha. Megköszörüli a torkát, s behelyezkedik a padba, ahonnan szólni akar.
– Sajnálom – mondja az elnök –, de nem engedhetem meg a szólást.
Bartha búsan megadja magát:
– Jól van, majd elmondom hát esztendő ilyenkorra.
– Akkor már időszerűtlen lészen – ingerli egy maliciózus mameluk.
– Időszerűtlen csak akkor lészen – riposztíroz vissza Bartha –, ha deficit nem lészen.
De az bizonyosan lészen, sőt még nagyobb az ideinél. Mert az idén a pénzügyminiszter mégis meggazdálkodott a jövőre valamit.
Egy ellenzéki beszédet.
