A T. HÁZBÓL [okt. 26.]
A T. HÁZBÓL [okt. 26.]
Tíz napig dülöngött az a kérdés (amelyre nem volt senki kíváncsi, még talán a király sem), hogy a feliratok közül melyiket küldik fel őfelségének.
Szalayék váltig reménykedtek, de nagy tusák után végre is kisebbségben maradának két szavazattal. Tudniillik nekik volt két szavazatuk.
A képviselők lassan gyűltek, úgyhogy az »antiszemiták bárója« (lám a szélsőbalnak egyetlen mágnása sincs) üres padoknak szónokolt. Csanády Sándor nagy nehezen bírt összeolvasni negyven fejet. A magáét sehogy sem akarta bevenni.
Andránszky beszédje alatt Szalay Imre elmélyedve ült a padban, a Simonyi Iván nagy szakállának árnyékában.
Agyában különböző gondolatok cikáztak, s így fohászkodott félhangosan:
»Istenem, istenem, hiszen a legrégibb antiszemita te voltál, még mikor Jehovának neveztek. Te is elítélted a zsidókat, özönvízbe fullasztván őket, csak egyet hagytál meg, Nóét. Hát nem tudtad már egy füst alatt azt az egyet is kivégezni?«
– Hallgass Imre, hallgass – csitítja Simonyi Iván –, hiszen Noé ültette a szőlővesszőt!
– Ejnye – hökken meg Szalay Imre –, erre biz én nem is gondoltam!
Ezalatt egyre többen, többen gyülekeztek lent, mint fent. Sok szépség volt, de nem az Andreánszky beszédében, hanem a karzaton. A sokszínű mantillák és kosztonkás kalapok élénken virítottak bele a Ház szürkeségébe. Négy bájos leányka a baloldalon édesdeden nevetgélt, s mosolyuk szinte bearanyozta felülről a mogorva egyhangú képet.
A Ház némely tagjai (az Odescalch Gyula pártja) csoportot képeztek, s összebújva legeltették szemüket a hölgyeken, azon tanakodva, melyik a legszebb közülük. (Nemhogy azon törnék a fejüket, melyik a legjobb felirat!)
Végre is egy a középen ülő menyecskének ítélték oda az aranyalmát. Lilaszín kalapja és rózsaszín arca volt. Ezt a határozatot bejelentették az elnöknek is. Az is oda gukkerezett, és helybenhagyta, de szerencsére nem vétette jegyzőkönyvbe.
Andreánszky ezalatt kedvére pattoghatott a zsidók ellen.
Csupán egyetlen ember hallgatta.
De azt is csak abból lehet konstatálni, mert belekiáltott:
– Hát a képviselő úr, miért adja ki a bánki birtokát zsidónak bérbe?
A báró után még Tisza szólt, aki nagyon beleszeretett abba a szerepbe, hogy mindent és mindenkit védelmezzen.
Tegnap védelmezte Sennyeit, Shakespeare-t és Stojacskovicsot, ma az Akadémiát tisztogatta, s eszmetársulás útján üres hordóról elméskedett.
Midőn Tisza bevégezte szavait, mély csend következett.
– A tanácskozás be van fejezve – mond az elnök.
Beöthy Algernon odaugrik a katedrához.
– Még nem, kegyelmes uram.
– Nos, miért nem? – kérdi az elnök megütődve.
Beöthy titkolódzva hajlik a Péchy füléhez:
– Valaki személyes ügyben kíván szólani.
– Kicsoda? – kérdi az elnök ijedten.
– Az a lilaszín kalapos hölgy a karzaton!
Erre aztán olyan nevetés szélesíté ki az elnök arcát, hogy alig bírta föltenni a kérdést. A Ház pedig el nem tudta képzelni, honnan származik derültsége.
Kihúzatott az »R« betű. (Jó ómen az új országgyűlésre, mert az Kőrösi Sándor szerint a »Reform«-ot jelenti.)
De a gyakorlatban csak Rácz Gézát jelenté, kitől kezdve egész Pulszky Károlyig sok újdonatúj, vékony, vastag, sziszegő, rekedt és borízű, dühös és szelíd »igen« és »nem« hangzott el.
Csodálatos volt, a négy »mamelukszállító fiákere«, mely mindig ott áll jól abrakolt lovakkal az országháza előtt, ma nem szállította a voksokat. A lovak ott álltak fölpokrócozva, aláeresztett nagy fejeikkel tétlenül. Ugyan miről gondolkozhattak?
Bőven potyogtak így is a mameluk voksok. »Nagy többségünk lesz« – kevélykedtek az ingerkedők.
A folyosókon valóságos tolongás volt. A nagy szivarfüst finom kékes fátyolba fonta össze a sok csoportot, fel s alá járó alakot.
S míg bent a tíz napig tartó mérges vita eredménye eldőlt, azalatt künt, a hangtalan pokrócokon egymással összeölelkezve mindenki által megbámult bizalmaskodással sétálgatott két alak.
Tisztes, szelíd arcú, fehér aggastyán az egyik, halovány, mogorva tekintetű férfi a másik.
Amaz a nap, emez az éj.
Horvát Boldizsár keze volt átfonva az Istóczy Győző derekán…
...................
…Hát ezért kellett tíz álló napig veszekedni?
