A MACSKA
A MACSKA
Országgyűléseinken a kedélyesség sohasem volt ritka. A legnehezebb időkben is jó fogadtatásra talált. 1848-ban, midőn a népképviselet a Lloyd-teremben ülésezett, egy madár röpült be az ablakon s ott repdesett a képviselők feje fölött.
A különben komoly Beöthy Ödön félig felemelkedvén helyéről, több mint félhangosan mondá:
– Indítványozom, hogy a két Madarász küldessék ki a veréb elfogatására.
Nem lehetetlen, hogy e veréb apja volt a mi bejáratos csízünknek. Sőt néha egy-egy valóságos veréb is beröpül a tanácsterembe. A verebek különben is politikus állatok – gr. Andrássy Gyula óta.
Hanem sokkal feltűnőbb jelenség az, hogy gyakorta kukkan be egy macska is. Szép, okos szemű, hamvas szőrű állat: rendesen a karzatra sompolyog s ott dörömbölve nyargalász a hölgyektől a főurakhoz, megriadtan lekúszik a földszintre, a képviselők közé, felugrik a Ház asztalára, beszaladgálja a jobboldalt, baloldalt, megáll valamelyik hátulsó habaréki padban és mosakodni kezd.
Az 1885-iki télen kétszer jött be (tehát éppen annyiszor, mint Podmaniczky), amikor is nagy üldözéseknek volt kitéve a teremszolgák részéről s egy negyedóráig tartotta derültségben a t. Házat. (Sok képviselőről nem mondhatnánk ennyi jót.)
– Sicc ! Sicc ! – kiáltozák szerte.
Zalay István elérzékenyülve hebegte Krajtsikot és Beöthy Algernont keresve szemeivel:
– Itt van a kék macska! Eljött, fölkeresett, visszaadta a képviselőknek a vizitet.
Gróf Keglevich István ijedten fenyegette meg a ceruzájával, nehogy bele találjon ülni valamelyik piros székbe. Gyöngéden nézett rá Szirmay Pál, irigykedve Rácz Géza: »Hiszen ez csak egy macska és mégis van bajusza.« Végre is az lett a sorsa, hogy megfogták és durván kidobták az utcára. De ő ezt fel sem vette, nemsokára ismét látható volt a Házban, elölről kezdve karrierjét.
Az ember szeret elfilozofálni rajta, hogy miért jár oda ez a macska ? Hát bizonyosan azért, mert a csíz és veréb is odajár. (Hiszen korrupció van, uraim.)
De nincs a szegény cirmosnak semmi szerencséje.
Mert mindig olyankor lép akcióba a zsákmány után, mikor a csíz és veréb vagy még nincs ott, vagy már elröpült onnan.
Ámbár az ilyesféle malőr bizony sokszor megesik a szegény politikusokkal is.
