A T. HÁZBÓL [nov. 22. ]
A T. HÁZBÓL [nov. 22. ]
Ma tulajdonképpen ülés se volt, csak bekukkantás a Házba, s mégis egyike lesz a legemlékezetesebb históriai üléseknek, mert ma nyújtotta be a miniszterelnök az »ötéves mandátum«-ról szóló törvényjavaslatot, mellyel egy sarkalatos közjogi törvény változik meg.
A benyújtott javaslat senkinek sem okoz örömet, de a legjobban a kormánynak fog ártani (mert a mamelukok most már önállóbbak lehetnek), a képviselő tekintélynek hasznos, a kerületeknek bosszantó. (Ámbár iszen ők is ahhoz tartják majd magukat.)
Míg a miniszterelnök kirakta duzzadt tárcájából a már említett javaslaton kívül a községek rendezéséről, a köztörvényhatóságokról, a közigazgatási tisztviselőkről szóló javaslatait, Krausz Lajos búsan számolgatta a padban, hogy így most már mennyibe kerül majd Szentendrén egy lélek?…
Lucskos, nedves idő volt, a honatyák felgyűrt nadrágban zsibongtak a folyosókon, de kevés számban, mert mikor Péchy Tamás beharangozott, csak gyéren teltek meg a padok.
Annál élénkebb volt a karzat, honnan várakozólag, és kíváncsian tekintgettek alá a közvélemény elementumai. Az öreg Czincz bácsi jelentőségteljesen hunyorgatott alá ismerőseire, hogy lesz-e hát valami ?
De a várt komédia ezúttal elmaradt, mert hiányoztak hozzá a szereplők.
Sem Széchenyi gróf nem volt jelen, sem Ugron Gábor. Hiába várták hát a karzaton ülő hölgyek a mennydörgős orációt arról – hogy tila-tila-tilalmas a csók.
