A T. HÁZBÓL [szept. 30.]
A T. HÁZBÓL [szept. 30.]
Már szombaton is volt egy rövid ülés, de nem akartam addig kezdeni, míg Prileszky Tádé be nem érkezik. Addig úgysem lehet igazi politikát csinálni.
Ma aztán bejött Prileszky, és menten hozzáláttak a választásokhoz. A kormánypárt megválasztotta az eddigi embereit, Szontagh Pál »nógrádi adófizető«-t és Bánffy Béla grófot alelnököknek, jegyzőknek az izgékony Rakovszky Istvánt, a nehézkes Tibád Antalt, a szelíd Szathmáry Györgyöt és a sima Zsilinszky Mihályt.
Hanem az elégedetlen pártok az önön embereikkel is elégedetlenek valának.
A horvátok a szép Popovics Istvánt helyezték a nótáriusi székbe, a habarékok elejtették Nagy Istvánt (de igaz is, nem állt rajta jól az atilla), s Ábrányi Kornélt emelték a piedesztálra. A függetlenségi párt Hoitsy Pálnak hágott nyakára a »gyomai pontok« miatt (»Csak semmi mozgás !« az itt a jelszó), Törs Kálmán lett jegyzővé.
A generális a folyosókon őgyelgett, s a fiatal Madarásztól azt találta kérdezni:
»Itt van a papa?«
»Nincs!«
Kevés vártatva jött Tisza Lajos, s hanyagul vetette oda: »Ki látta az öreg Madarászt ?«
(Senki sem látta.)
Az eset nagy szenzációt keltett.
1861. óta az első eset, hogy Madarász után tudakozódik a hatalom. (Nagyon rosszul állhat a ruméliai kérdés.)
S 1861. óta ez az első eset, hogy Madarász nincs ott az ülésen.
Egyéb nevezetes dolog ezenkívül nem is történt, hacsak azt nem akarom feljegyezni, hogy egy tíz-tizenegyéves diákgyerek, aki nyilván a karzatra igyekezett, a lépcsők labirintusán eltévedt, s hol fölfelé menve, hol lefelé tartva, egyszer csak ott találta magát a tanácsteremben, ahol nyugodtan sétálgatott a honatyák közt viaszkosvászon tékájával s a lineákkal hóna alatt, míg végre Nagy István volt jegyző kivezette a teremből megmagyarázván neki útközben, hogy: »Bizonyos helyekre veszedelmes eltévedni oly fiatalon.«
Nyilván ezen gondolkozott magában Hoitsy Pál is, kit irigykedve nézegetett Szentkirályi: »Neked legalább van valakid, aki megharagszik rád, nekem még az sincs.«
S valóban a szélsőbaliak a kielégített bosszú mámorában szítták cigarettjeiket és kubáikat odakünn a folyosón, oly megkönnyebbüléssel, mintha egy kő esett volna le a szívükről a Hoitsy leverésével.
Most megint ott vannak, ahol voltak.
S ott voltak örökké, hogy mikor Ugron nincs Pesten, akkor mindég azt várják, mikor jön meg már Ugron, s mikor Ugron Pesten van, akkor mindég azt várják, hogy mikor megy már el Ugron.
…Hát iszen elég nagy mulatság ez is !
