A T. HÁZBÓL [máj. 22.]
A T. HÁZBÓL [máj. 22.]
Fülledt, lankasztó levegő van a Házban, a kövér honatyai nyakakon végigcsorog az izzadság.
Az előadói széken Schmidt Gyula ül, referálva néhány képviselőre nézve a mentelmi jog felfüggesztését. Igazán szezonszerű. Mert a bíróság által kikért képviselő esetleg hűvösre is juthat.
De ezenkívül is minden mutatja a nyári szezont. A Ház kapujától nem messze piros cseresznyét árulnak, Szalay Imre fölvette a legkockásabb ruháját, Bohus László talpig hófehérbe öltözött, Horváth Gyula pedig benyújtotta lemondását a mandátumról. (Ezek minden kalendáriumi évben előfordulnak egyszer.)
S ezekért nem volna érdemes karcolatot írni, még az sem nagy esemény, hogy Kőrösi Sándor megszavazván a póthitelt, ma végre föltette a cilindert. (Helyesen, – most már úgysem lehet többé a debreceniséget szimulálni.)
A ki nem adott és a kiadott képviselők sorsa sem rejt elég anyagot az elmélkedésre. Csip-csup ügyekben kérik őket.
Nézetem szerint ugyan minden képviselőt ki kellene adni minden ügyben, ahol politikai célból való zaklatás fenn nem forog, de hát mit ér az én nézetem, mikor az öreg becsületes gróf Kozsebrovszky egészen más véleményen volt.
Ki az az öreg Kozsebrovszky? – fogják önök kérdeni.
Az öreg Kozsebrovszky egy nagy gentleman és egy nagyon okos ember, akire Beöthy Algernon szokott hivatkozni.
Ha a tarokkban vita fordul elő s Beöthytől kérdik, mit gondol, rendesen azt feleli:
– Az öreg Kozsebrovszky ezt így vagy úgy játszotta.
A politikai disputáknál is vele áll elő Beöthy.
– Én ezt így hallottam az öreg gróf Kozsebrovszkytól.
Mindent Kozsebrovszkyval bizonyít, Kozsebrovszky szájából idéz bölcs mondatokat, pompás aperçuket. Egyszóval Kozsebrovszky folyton él Aldzsi által.
Mindnyájan ösmerni véljük a furfangos észjárású öreg grófot és szinte rosszul esik tudni, hogy sohasem exisztált.
De hogy a dologra térjek, – az immunitás felfüggesztéséről lévén szó – a becsületes öreg Kozsebrovszky azt a nézetet vallotta, hogy mikor egy úri embernek egy fiákeres kocsist (aki különben is rendesen durva ember) sikerül elpáholnia, az nagy virtus.
Márpedig, hogy egy kálvinista képviselőt egy virtus cselekedet miatt szolgáltassanak ki a lutheránus Fabiny közegeinek, ezt az öreg gróf Kozsebrovszky saját élete árán se engedte volna – ennélfogva a Komjáthy Béla immunitási ügyében felszólalt ma Beöthy Algernon.
S ezért kellett e karcolatot, az események soványsága dacára is megírnom, hogy az ő szereplésének nálam is nyoma legyen. Mert ez a rovat csak Aldzsit veszi komolyan az egész Házból.
Aldzsi pedig a parlament összes kérdései közül csak ennél az egy dolognál buzdult fel, hogy Rosenberg Wolf munkácsi lakos meg ne kapja Komjáthy Bélát még az idén sem. (Már úgyis három éve jár utána.)
Bátran beszélt és okosan átpislogatva folyvást a habarékpártra a »cousin«-hoz, hetykén kidüllesztett mellel, mintha mondaná:
»Ez volt a Kozsebrovszky véleménye is az immunitási esetekben.«
A Ház, jó kedélyre hangolva az Aldzsi föllépése által, meghódolt a Kozsebrovszky véleményének, a többség kimondta, hogy Komjáthy Bélához ez eset miatt hozzá ne nyúljon senki.
Hát én sem nyúlok hozzá.
