FABINY NAPJA
FABINY NAPJA
Ma volt az utolsó előtti ülés.
Nyári színe volt a Háznak. Csak azok vannak még itt, akiknek nincs mezei kastélyuk, vagy azok, akiknek kettő is van.
Valami különös figyelemre méltó nemigen történt, ha csak azt nem említem fel, hogy Odescalchy Gyula herceg még az ülés előtt sürgős levelet kapott, »értéke tízezer forint« jelzéssel.
Felbontja, hát az egykori »vörös herceg« (most rózsaszín herceg), Odescalchy Artúr mandátuma volt benne.
(Legalább megtanultuk végre, mennyit ér egy mandátum.)
Nyomban be is nyújtá az elnöknek, ki pont tizenegykor megnyitotta az ülést, melyet méltán »Fabiny-ülésnek« lehetne nevezni.
A jó Fabiny Teofil szétcsapván lábait, az ő monoton hangján elkezdett felelni a meggyülemlett interpellációkra.
Annyira kimerítő volt, hogy a Házat is kimerítette.
A miszerintek és azonbanok rémítő tömkelegén át mondta el, vagyis inkább olvasta Komlóssynak, hogy mennyire szereti a díjnokokat, velök sír, velök érez és szívesen megtesz értök mindent.
Komlóssy Ferenc tudomásul vette a kedvező választ.
Most az Andreánszky Gábor interpellációja következett, hogy van-e szándéka revízió alá venni a Csemegi-féle kódexet?
Fabiny megint szétcsapta a lábait s azon az előbbi referáló hangon, erős lutheránus stílusban elmondta, hogy a törvénykönyvvel lehetőleg tanácsos még várni egy darabig, míg az idő jobban kipróbálja.
Lutheránus stílust azért említek, mert Fabiny nem mondja, hogy »ez a szándékom«, hanem »szándékomat következőleg fejezem ki« (hogy azért még a szándék szükség esetére más is lehessen). Az »előterjesztést teszek« kifejezést pedig így írja körül: »lehetségesnek vélem, hogy e részben az előterjesztés megtétethessék«.
Denique úgy felelt, hogy Andreánszky is kénytelen volt tudomásul venni a választ, de egy merész kirohanást még el nem mulasztott a zsidók ellen, akiknek a javára van csinálva szerinte a Csemegi-kódex, s kérte újólag a minisztert, hogy készíttesse el a törvénykönyv revízióját, hanem ha már csináltatja, egy »régibb kereszténnyel« csináltassa, mire kacagva jegyzé meg egy hang a kormánypártról:
– Hiszen Csemegi régibb keresztény, mint ön.
No, már ezt nem tűri el, gondolta magában, s mihelyt bevégzé a vallási téren való kellemetes cirkálását, átment a kormánypártra, kutatni azt az előbbi »egy hangot«.
– Hát hogy volna, kérlek, Csemegi régibb keresztény nálamnál?
– Úgy biz az, hogy már vagy hatvan éve, amióta megkeresztelték, annak meg legfeljebb negyven, amikor téged tartottak a keresztvízre.
Ezt is tudomásul vette Andreánszky.
Megint Fabiny kelt fel és szétcsapta a lábait. Teleszkynek felelt, a saját leendő államtitkárjának.
Teleszky az ügyvédi gyakorlatából párbajozás vétsége miatt felfüggesztett moóri ügyvéd érdekében interpellált.
Fabiny többet ígért, mint amennyit Teleszky kért s így Teleszky is tudomásul vette a választ.
Olay Szilárd dühösen forgatta szemeit.
– Ezzel ugyan bevásároltunk – mondá szomorúan. – Hisz ez sohasem fog felelni olyat, amit lehetséges lenne tudomásul nem venni.
Még Széchenyi Pál is felelt ma Boda Vilmosnak, de azt már senki sem hallgatta, mert hiába, felelni csak Fabiny tud.
Mert abban van a forsza. Elaltatni az interpellálót a kapacitáció közben.
