KÉPVISELŐI NAPIDÍJAK
KÉPVISELŐI NAPIDÍJAK
A mi képviselőink napról-napra elégedetlenebbek kezdenek lenni az ős napidíjjal, az öt forinttal, mely csupán huszonöt krajcárral fiadzott meg 1848 óta, már ti. nem értem az elégedetlenek közé se Pallavicini Sándor grófot, se gróf Szapáry Gyulát vagy Kiss Pált és Lyka Dömét, hanem a szegényebb embereket, példának okáért Wahrmann Mórt, Andrássy Manót és a nagy lateiner osztályt: ott sokan vannak pusztán a napidíjakra utalva.
Bizony az öt forint vékony pénz már a mai világban. Föl is emelnék, szó sincs róla. Csakhogy egy nagy baj van. Azazhogy két nagy baj.
Az egyik az, hogy az országnak nincs pénze, a másik az, ha pénze lenne is, az egyik országgyűlés, úgy kívánja az illedelem, csak a másik, a jövő országgyűlés tagjainak napidíját emelhetné fel; az pedig kényes dolog, mert aztán a választók is ahhoz találnák magukat tartani.
Mindebből az látszik, hogy még a jelenlegi napidíjak mellett ki lehet tartani egypár évtizedig. Sőt ha az ember árlejtésre bocsátána, még olcsóbban is lehetne kapni törvényhozókat az egyes kerületekbe. (Igazi csoda, hogy még eddig ki nem találta valaki, miszerint bérbe kellene adni a parlamentet egy vállalkozónak, aki bizonyos összegért tartoznék beszállítani a kormánynak a jövő ötéves ciklus számára, mondjuk, háromszáz mamelukot, hetven habarékot, és a többiben szélsőbaloldaliakat – már amint a megállapodás volna.)
Hogy a képviselői állás napidíjak nélkül is mennyire csábító, mutatja Anglia, ahol a képviselők roppant sokat költenek a mandátumra, noha semmi napidíjakat sem kapnak.
Hajdan ugyan ott is voltak mellékes akcidenciák. A múlt század végén például oly nagy volt a korrupció, hogy az egyes képviselők szavazatát megfizették néha több ezer forinttal egyes szavazásoknál s ez olyan nyíltan ment, hogy a kormány külön pénztárt állított fel e célra. Sőt hogy mennyire elferdülhetnek a fogalmak a tisztességről, több eset mutatja, hogy az olyan képviselők, akik el nem fogadták az efféle fizetést szavazatukért, megbélyegző kritika alá kerültek, mint összeférhetlen, különös modorú, inakceptábilis, komisz emberek.
A nagyobb államok közül Angliát kivéve, még csak Németországban szeretik ingyen a hazát annak atyái. (De ezek az urak nem is érdemelnek egy fagarast sem.)
A spanyol korteznek sincs fizetése (ezért csinálnak ott annyi zűrzavart), de az egyes német államok egyenkint többnyire megemberelik magukat. Poroszország 9 márka napidíjat fizet a képviselőinek.
Olaszországban nincs napidíj, de ingyen vasúti jegy és adókedvezményeik vannak. Ott beszélik azt a históriát, hogy a képviselők egy része oly szegény, hogy örökké vasúton van. A képviselő nem tart szállást Rómában, hanem mikor elvégezte a napi dolgát, beül egy kupéba este és ott alussza ki magát, reggelre ismét Rómában van. Egy szóval, a kupéban laknak. Elég szép élet az úgyis.
Belgiumban 160 forintot kapnak havonkint s az ülésszak rendesen nyolc holnapra terjed. Ez leginkább felel meg a mi viszonyainknak. Dániában hét és fél forint a napidíj, de az ülésszak igen rövid, csak mintegy 145 napot vesz igénybe. Portugáliában még a paireknoek is fizetésük van. Annyi, mint a képviselőknek, 670 forint.
Legjobban megy a dolguk a francia parlamenti tagoknak. Ezeknek a fizetésük 3560 forint s ezenkívül a gyarmatok küldöttei még külön útiköltséget is kapnak. (Ezért már érdemes szavazni. )
A svédek ellenben pedáns emberek: az ülésszak csak négy hónapra terjed és a fizetés 667 forint, de minden ülésért, melyen részt nem vesz a képviselő, levonnak 6 forintot. (Bezzeg itt volna aztán passzió névsort olvastatni Csanády Sándor bátyánknak. )
Svájcban a nemzeti tanács tagjai öt forintot kapnak naponkint a szövetségi pénztárból, az államtanács tagjainak pedig a kantonok fizetnek 3 forintot naponkint, amennyit a mi horvát képviselőink kapnak.
Az Egyesült Államokban a képviselők évi fizetése 2080 frt, s ezenkívül kilométerek szerint kiszámított útiköltséget húznak. Norvégia is generózus: hét forint napidíjjal jutalmazza a storting tagjait, de mit ér, ha a storting csak tizenkét hétig tart? Micsoda emberek lehetnek azok, hogy olyan rövid idő alatt beszélik ki magokat!
Görögországban kétszáz forint a szenátor fizetése, a képviselőé száz forint. (Nincs is ott aztán arra eset, hogy a szenátor képviselőnek kívánkozzék, mint nálunk.)
Mindezek az adatok arra jók, látjuk belőlük legalább, hogy elég tisztességesen fizetjük képviselőinket a többi országokhoz aránylag s hogy még sok ideig szó sem lehet a képviselői fizetések emeléséről.
Majd adna nekünk Szapáry – aki tudom lesütve hordja a fejét azóta, hogy a bolgár küldöttség kivallotta, hogy hatmillió forint hever a pénztárukban.
