A MAI ÜLÉS [febr. 23.]
A MAI ÜLÉS [febr. 23.]
Ma Fabiny Teofilt sanyargatták a Ház ellenzéki jogászai. Szegény Fabiny! Olyan jó miniszter, aminőt csak kívánni lehet, de megvan az a szerencsétlensége, hogy a Házban még most is idegen. Fejérváry mindjárt beletalálta magát az ottani atmoszférába, Orczy nem is képviselő, de otthon tud lenni. Bedekovics olyan azon a piros széken, mint egy megszokott családi arckép, amely ugyan nem szólal meg, de azért jól esik őt ott látni. De Fabiny még ma is úgy van, mintha kölcsön volna kérve valahonnan.
S ez az izoláltság az ő egyetlen baja. Nem egy talajon nőtt a többivel.
Őt is feszélyezi a parlament. Hát még a csipkedések és támadások? Olajbarna arcán látszik az izgatottság. Pedig hát csak Margittay Gyula beszél (aki ebben is szakember). Margittay Gyula valóban rokonszenves kis öregúr. Mindenütt ott van, mindenüvé bekukkan, mindenbe beleszól. Ha a folyosón államtitkokról beszélnének az emberek, Margittay Gyula mindent tudna, még azt is, lesz-e háború?
Nem tudom, fog-e valaha memoárokat írni, de ha fog (mert már Madarász József óta semmi se bizonytalan), beírhatja mottóul a kötete elé:
»Sokat hallottam, amit nem kellett volna meghallanom, és sokat beszéltem, amit nem kellett volna elmondanom.« Ebből áll Margittay Gyula. Most az egyszer a váltóképességet kívánja megszoríttatni, mert emiatt vándorolnak ki az emberek Amerikába.
Utána Ullmann Sándor tartott igen szép átgondolt beszédet, mígnem felváltotta Veszter Imre, a Ház egyetlen demokratája, és a szóbeliség mellett plaidírozott. Beszéde jó benyomást tett. Veszter egy kicsit elsavanyodott kedély, sokszor félrevezetik a teóriák is, de általában hasznos és jelentékeny erő a parlamentben, aki komolyan veszi a képviselői hivatást. Veszternél sokkal élesebb volt ma Hodossy Imre, aki egy idő óta kezdi adni a »fenegyerek«-et, pedig rokonszenves arca, kellemes modora, egész lénye szelídséget és méltányosságot lehel. Csak rá kell nézni, és az ember nem hiszi el, hogy ő komolyan mondja azokat a kemény, borsos dolgokat: hogy ezen kormány alatt nem lehetséges az igazság stb.
Fabiny egészen meg volt hökkenve, még Teleszky is bosszankodott künn a folyosón:
– Az egész beszéde nem volt egyéb – úgymond –, mint hogy Fabinyt Tisza ellen izgatta.
Mire gúnyosan jegyzé meg egy mameluk:
– No, az meg nagy szerencsétlenség Tiszának. Sokkal rosszabb lenne, ha Tiszát izgatnák Fabiny ellen.
Különben a mai ülés egyike volt a legunalmasabbaknak a jelen 1885-re összehítt országgyűlésen. Olyan unalmas volt, hogy két elnök kellett hozzá aki átülje.
Az lett volna még a Lázár Ádám végtelen hosszú beszéde nélkül is.
De hát még azzal?
