AZ ÚJ MINISZTER
AZ ÚJ MINISZTER
Tisza, biztos forrásból halljuk, ma volt Gödöllőn, s a király elé terjeszté az új miniszter kinevezése iránti javaslatot. Most már tudjuk a személyt. Gróf Csáky Albin szepesi főispán az új kultuszminiszter.
Addig járt a kútra, akarjuk mondani, addig volt kombinációban, hogy végre eltört.
Csáky Albin nem rossz választás.
1841-ben született, tehát még fiatalember, aki még Berzeviczyt is túlélheti. Alakjára, arcára nézve hasonlít is Berzeviczyhez, vékony, szikár, magas, délceg, ruganyos férfi, hátulról pláne fiatalember. Finom, hosszúkás arca, elven, okos szemei, szelíd, előkelő modora rokonszenvessé teszik őt – nemcsak a képviselők, hanem az asszonyok előtt is.
Vajon betölti-e Trefort helyét – ez a nagy kérdés; Trefortét, aki adósa maradt a prímásnak is egy felelettel.
Annyi bizonyos, hogy azok között, akiket a közvélemény jelölgetett a miniszteri székre, Csáky Albin gróf a legismeretlenebb.
De ez nem ellene szól. Mert a többit úgy ismerjük, hogy nagyon középszerű miniszter lett volna mindenikből
(az egy Berzeviczyt kivéve, akit bizonyosan csak fiatalsága mentett meg sorsától). Csákyból ellenben még nagy miniszter is lehet. Hiszen Héderváry Khuent is úgy ásta ki Tisza egy főispáni szék homályából.
Annyi bizonyos, hogy a külső tulajdonságai mind megvannak.
Először, udvari hivatalt visel (gondolom, főpohárnokmester), tehát grata persona az udvarnál.
Másodszor, gróf, tehát jól fogadják a kaszinóban.
Harmadszor, Csáky, tehát jól fogadják a Házban, amelynek egy másik Csáky az alelnöke.
Negyedszer, a pápai Szent Gergely-rend nagykeresztese. Ez jól fog esni a papoknak.
Az újságokban néhány közigazgatási cikket írt azelőtt. Ez meg a skriblerek szimpátiáját nyeri meg.
De a közönség is meg lehet vele elégedve, mert szenvedélyes magyarosító. S ez a fődolog a magyar közoktatásügynél.
De mindenekfölött legbiztatóbb jel Csákynál, hogy már kétszer volt megkínálva miniszteri tárcával, 1880-ban a közös pénzügyminiszterivel, egy évvel később a közlekedésügyivel, s egyiket sem vállalta el.
Ha most mégis elfogadja a közoktatásügyit, jele, hogy nem a vörös szék utáni epekedésből teszi (mint igen sokan), hanem komoly hivatást és kedvet kell éreznie magában.
Különben Csákyt szűkebb politikai körökben régóta emlegetik mint okos embert s mint kitűnő főispánt.
Csakhogy a kitűnő főispánoknak is háromféle fajtája van.
Kitűnő főispán lehet az is, aki soha semmit nem csinál, hanem csak csibukozik és hagyja a dolgokat menni maguktól. Mert ennek a megyéjében béke van.
Sőt, az is kitűnő főispán, aki nem is csibukozik otthon, hanem ide jár tarokkozni a klubba, barátkozik a hatalmasokkal, s az otthoni zúgolódóknak ordókat, címeket jár itt ki. Nem lévén soha a megyéjében, sohase csinálhat semmi rosszat.
Legnehezebb azonban kitűnő főispánokká lenni azoknak, akik mozognak, vezetnek, tesznek, reformálnak. De ezt senkinek sem ajánlom, mert ebbe könnyen beletörik a bicskája. Csáky ilyen értelemben volt kitűnő főispán. Közművelődési és jótékony egyleteket csinált, értelmileg növelte a megye nívóját, s a közvagyonosodást is előmozdította. Egyszóval, minden ágban előbbre vitte a lakosságot, s mindenekfelett egészséges közszellemet teremtett.
Nagy barátja a munkának és nagy ellensége a protekciónak; nem kell hát attól félni (ami minden megyei portentum kinevezésénél nagyon meggondolandó), hogy ő is idehozza apródonkint maga után egész Szepes vármegyét, mint ahogy idekerült Sáros vármegye. Elannyira, hogy mikor ott most már valami hivatal megürül, innen kell valakit visszavinni.
