TITKOS SÜRGÖNYÖK
TITKOS SÜRGÖNYÖK
(Kedélyes leleplezések)
Tisza Kálmánnak, mikor a Trefort haláláról értesült, sok gondot okozott az üres bársonyszék. Órákig eltűnődött a tengerparton. Még Tarkovichot is kérdezte, mit gondol.
Amire Tarkovich visszakérdezte:
– Hát excellenciád mit gondol?
– Én azt gondolom, hogy a legokosabb volna megtudni, hogy a papok mit gondolnak.
– Persze, persze – mondá Tarkovich, s újra elbámészkodtak a tarajos habokon, az apró színes csigákon, a csillogó homokszemeken a tengerparton.
Végre, napok múlva, a generális kicirkalmazta a plánumot. Elővette a jegyzőkönyvét és beírta, hogy milyen tulajdonságokat keres a »jövendőbeli«-ben.
E jegyzetek érdekes bepillantást engednek a nagy államférfiú lelki műhelyébe.
»Legyen liberális, és tessék a papoknak is.«
Ezt a mondatot kitörülte később és odajegyzé zárjelbe: (fentebbi kivihetetlen).
Helyette a következő kvalifikációkat írta be:
1. Ne legyen se túlságosan liberális, se túlságosan katolikus. (Papok jelöltje nem kell.)
2. Legyen nagy tekintélye.
3. És értsen a dolgokhoz.
Mikor már megvolt ez a recept, bevárta a közvélemény jelöléseit. A közvélemény jelöltjeiből négy nevet vett be a noteszébe.
Gróf Szapáry Gyula.
Szőgyény László.
Gróf Csáky Albin.
Berzeviczy Albert.
Legelőbb Szapáry után indult. Sürgönyözött egy itthon időző miniszternek, hogy környékezze meg Szapáryt.
Sürgönyére sokáig nem kapott választ. Új kérdezősködő sürgönyt menesztett:
»Végeztél valamit?«
Mire megérkezett a válasz:
»Voltam Szapárynál, de ma még nem beszélhettem vele bizalmasan, mert éppen nála volt Samassa.«
– Micsoda? Samassa volt nála? Hm.
S legott megírta a harmadik sürgönyt.
»Hagyj abba mindent.«
Így esett el az egyik jelölt. Már csak három maradt. Szapáryt kitörölte a noteszéből.
Eközben két vagy három nap múlva éppen Szőgyény és Berzeviczy közt ingadozék, mikor egy sürgöny érkezik Berzeviczytől:
»Menjek-e Veszprémbe?«
– Ohó, hát már ez is a püspökökhöz hajlik? Adja csak ide Tarkovich azt a ceruzát!
S ezzel a Berzeviczy neve is törlés alá esett. De ugyanakkor keresztülhúzta a kellékek harmadik pontját is »és értsen a dolgokhoz«.
Most már Szőgyényé volt a legtöbb sansz. Alighogy megérkezett Tisza Bécsbe, sietett fel a külügyminisztériumba.
Amint az előszobába lép, szembe rá nyílik a belső ajtó s kilép Haynald.
– Servus humillimus, Domine excellentissime.
Tisza összerázkódott.
Vége van. Már ez is a papoké.
Egypár az időjárásra vonatkozó szót váltva Szőgyénnyel, sietett vissza a hotelbe, Csáky Albinnak sürgönyözni. Ravasz megkerüléssel kérdé a dróton:
»Beszéltél Császkával?«
Nyomban jött a válasz:
»Csodálkozom kérdésed felett. Császkát régóta nem is láttam.«
Tisza kedélyesen dörzsölgette a tenyerét:
– Most már nyugodt a lelkiismeretem. Csáky után, úgy látszik, nem nagyon törik magukat a papok. Ő lesz a kultuszminiszter.
Aminthogy ő is lett. Tegnap írta alá kinevezését a király.
Mire a miniszterelnök, szerencsésen eligazítván a katolikus klérus dolgát, elutazott Pápára kálvinistának.
