A »DUMMHEIT«
A »DUMMHEIT«
Catty! Ez a név is maradandó lesz. Még csak néhány óra, s minden Kati közt ő lesz a leghíresebb Catty. Amire bizonyos fokig szükség van, mert éppen nemrég olvastuk egy lapban panaszképp, most a háború előestéjén, hogy az osztrák ármádiának egy híres generálisa sincs.
Hát itt van most már Catty…
Éppen jókor jött a zászlósértéssel.
Mintha csak kötekedő felelet volna a Tisza szombati beszédjére, melyben azon óvatosságnak adott kifejezést, hogy nem akarja kitenni megsértésnek a magyar színeket Párizsban; mintha csak ezt mondaná a gondviselés, az ellenzéki padokra ülvén:
– Védd meg előbb a magyar színeket itthon!
Catty táborszernagy, mint már röviden említettük lapunkban, múlt pénteken délben Trencsénbe érkezett, s itt megszemlélvén az ezredet, egyszersmind laktanya-vizitációt is tartott.
A laktanyán eddig szokásban volt, ha katonai celebritás jött (mint csak nemrég is, Frigyes főherceg látogatásakor), kitűzték a sárga-fekete zászló mellett a magyar nemzeti zászlót is. Mos is úgy volt; de báró Catty táborszernagy a nemzeti zászlót levétette.
Ez a távirati hír érkezett szombaton este Trencsénből, s nehány lapban megjelent.
Ma a Ház ülést tartott, s képviselői körökben nagy méltatlankodást okozott az eset, mely a Jansky-ügy második évfordulójára üt be, nem valami jól megválasztott pillanatban, mert éppen akkor, midőn a nemzet és hadsereg közt még a jó viszony is kevés; valódi melegségre volna szükség.
Lehet, hogy Catty hadtestparancsnok úr csak előlépésre törekszik, s ebben őneki (mert minden ember tudja a maga dolgát) tökéletes igaza lehet, ámbár (magunk közt legyen mondva) várhatott volna még egy kicsit, mert (amint a jelek mutatják) nemsokára másnemű alkalom is nyílik a generálisoknak a kitűnhetésre. (Jansky menthető – ő a béke unalmai közt lépegetett fölfelé a bajtársi kegyelet lajtorjáján.)
Az eset kínos hatást tett a Házban, különösen a szabadelvű párt soraiban, hol a hadsereg részére teljes odaadással raknak nagy terheket a nemzet vállaira, s Visi Imre, a Józsefváros független szellemű képviselője, még az ülés alatt bejegyeztette magát az interpellációs könyvbe. Utána csakhamar Madarász József is interpellációt jelentett be e tárgyban.
De lehetséges az is, hogy csak egyszerű túlbuzgóságból eredő tapintatlanság történt, s nem báró Catty a hibás benne, mert a táborszernagy nyilatkozata – mint biztos forrásból halljuk – már a kormány kezei közt van. S ez a nyilatkozat egy teljes exkuzáció.
A táborszernagy látván a felzászlózott kaszárnyát, csak azt jegyezte volna meg:
– Minek a zászlók a kaszárnyán? Azokat fölösleges kitenni akkor, midőn valaki szolgálati ügyben jön.
S erre valamelyik helybeli tiszt a 71. gyalogezredből levétette a lobogót, amit báró Catty említett nyilatkozatában maga is »Dummheit«-nak minősít, s aminek az illető tiszt nem fog örülni.
Ez volna a Catty excuse-jének veleje, és ez nekünk, magyaroknak elegendő elégtételnek is látszanék (mert elvégre is egy táborszernagyot nem lehet mindjárt nyársra húzatni, ha valami intézkedése rosszul sül el), s talán egy csöpp keserűség sem maradna a szívünkben, ha megint az a véletlenség nem történik a zászlólevételnél, hogy amikor a magyar zászlót levonták a kaszárnya tetejéről, a sárga-feketét ott találták felejteni.
Ez egy kicsit (szintén magunk közt legyen mondva) gyanússá teszi a dolgot.
Úgy látszik, azon a nézeten van a kormány is, hogy a sajnálatraméltó eset nem domborodik még ki elég tisztán és világosan az eddigi részletekből, s úgy hallottuk, hogy mielőtt a kilátásba helyezett interpellációkra megadnák az alkotmányos válaszokat, be fogják várni a Trencsén megyei főispán hivatalos jelentését.
De bármiként dőljön is el ez ügy, ideje volna e címer- és zászlókonfliktusoknak, melyek minduntalan előjönnek (most is van egy másik Horvátországban), s melyek a legalkalmasabb vörös posztó a kölcsönös súrlódásokra, már egyszer véget vetni.
Mert hát valóságos káosz van a címerek és zászlók dolgában, s nem csoda, ha minduntalan történnek kellemetlenségek.
Itt van például mindjárt a sárga-fekete zászló. Hol azt mondják, hogy ezek a »császári ház« színei, hol azt mondják, hogy ezek az osztrák színek. Hogy kinek a zászlaja a sárga-fekete, azt bizonyosan senki sem tudja. A főhadúri zászló középen a fekete kétfejű sassal. (Ennek volna hát helye a kaszárnyán.) Igen, de ha a sasos címer a főhadúri zászló, akkor miért lobog a főhadúr hajóin a magyar és osztrák címerrel összekombinált piros-fehér zászló? Vagy külön vízi és külön szárazföldi zászlói vannak a főhadúrnak?
Nincs az az ember, aki ebben eligazodjék. Hát még abban, hogy mikor melyiket kell kitűzni? Nagy stúdium az, s ezer születendő viszálynak a méhe…
Pedig véglegesen segítene egy egyszerű szabályzat vagy királyi parancs, amelyben kimondatnék, melyik szín és címer kié, mit jelent, melyiket mikor kell használni – de hogy tiszteletben kell tartani valamennyit.
