A MAI ÜLÉS [márc. 2.]
A MAI ÜLÉS [márc. 2.]
Az ellenzék szokatlanul eleven vitát provokált a romániai határrendezés ügyében. Két napig tartott a harc, sőt benyúlt a harmadikba is.
Az ellenzék sokat akart, nem vívott hát ki keveset sem. Majd minden ágyúját belevitte az ütközetbe. Beszélt az erdélyi Pitt, Orbán Balázs, beszélt a magyar Machiavelli, Beöthy Ákos, sőt maga Apponyi Albert is tartott egy szép szónoklatot. Síkraszállt könyves Grünwald, a bősz Szederkényi Nándor és az élesre köszörült Madarász. Csak az isten őrzötte, hogy Fenyvessy Ferenc nem beszélt. Ő most csak közbebeszélt a kormánypárti szónokok előadásába.
E kemény vitának egy érdekes mellékepizódja is volt.
Tisza levert játszva minden rohamot, de a kormány érezte, hogy tennie kell valamit a megvadult ellenzék csillapítására.
Legjobb ilyenkor egy mamelukot feláldozni.
Itt is az történt. Feláldoztak egy mamelukot, de csak olyat, aki még a tojásban van: Krausz Lajost.
Szentendre egykor hírhedt követe ugyanis megint rálépett a tettek mezejére.
Egy darabig csendes megadással vette a saját kimaradását. Csak néha-néha tévedt be az írói karzatra. Ott is olyan joggal ült, mint egykor alant. Élvezte a beszédeket, s gyakorta sóhajtott fel mélabúsan:
– Mégiscsak olcsóbb ez a mulatság innen!
Tegnap már vidáman ült ott duzzadó remények csalképeivel játszadozva, s hetykén jegyzé meg a körülülőknek a népes képviselői padokra mutatva:
– Mégiscsak kellemesebb ez a mulatság onnan!
De az idők méhe már telítve volt villámmal. Egy félóra múlva lecsapott az Orczy válaszában. S amit kortesek és pénz ki bírtak vinni nagy nehezen, azt egy szó könnyedén elfújta.
Ez volt az első eset, hogy egy képviselőválasztás magában a Házban dőlt el – a választás napja előtt.
A mai ülés már csak rövid rezüméje volt a kétnapos vitának; még egyszer felszólalt az előadó és a határozati javaslatok benyújtói.
A Ház már türelmetlenül várta a szavazást.
Izsák Dezső a szélsőbal nevében név szerinti szavazást kért, s benyújtotta a húsz aláírással ellátott kérvényt az elnökhöz.
Azaz be akarta nyújtani – mert voltaképpen az előre elkészített kérvény helyett egy magánlevelet nyújtott be tévedésből, amelyben egy választója arra kéri, hogy protezsálja Fabinynál.
Lett nagy hahota.
– Róth Pál! Új Róth Pál! – kiálták minden oldalról.
S ekként frissült fel négy év múlva újra e teremben ama nevezetes férfiú emléke, aki nevét halhatatlanná tette.
Az okmány-bonyodalom eligazíttatván, az elnök kihúzta az I betűt, amiből egy kis jóslói tehetséggel mindjárt arra lehetett következtetni, hogy az »igen« lesz többségben.
Úgy is lett.
Éppen kilencvenkilenc szavazat volt a többség.
A századik voks lett volna a Krausz Lajosé, ha a minap megválasztották volna.
