KOMÉDIA A HÁZBAN
KOMÉDIA A HÁZBAN
(Karcolat a t. Házból)
A büdzsé-javaslat rendesen a »vezérek harca«. Előkelő parlamenti személyekhez való ceremónia. Még egyszer előjönnek a színre, mint a vitézi alakok az ötödik felvonásban. Kirántják kardjaikat még egyszer, elszavalnak utoljára még egy átkot – s ez képezi a büdzsé-vita epilógját.
Ma még a szokottnál is rövidebben ment, mert a vezérek megszaporodtak ugyan Ugronnal, de ajkaik bősége megcsappant.
Mert siettek. A közlegénység türelmetlen volt. Az étvágy nagy. Egy miniszterbe lehet harapni. A fegyvergyári vita következik az appropriáció után. Hamar, hamar!
Csak a szélsőbal két érdemes aggastyána, Csatár és Csanády nem sietnek. Ők tökéletesen végzik a haza szent dolgát, esőben, sárban, derült időben, viharban.
Csanády elmondta, hogy minden bajnak oka a közös ügy, Csatár elmondta, hogy a fináncok garázdálkodása miatt már azt se tudja bizonyosan, övé-e az az óra, ami a zsebében ketyeg?
Mindez igen szépen ment délig. Szapáry, Wekerle megfelelt a bizalmatlankodó vezéreknek okosan, de az elemek már mind szaturálva voltak a fegyvergyári dolgokkal; erre alludáltak a közbeszólások, erre népesedett meg a tanácsterem egész zsúfolásig.
A szónokok tábláján a Pázmándy neve állt a Károlyi István grófé előtt.
Előbb hát át kell esni Pázmándyn. Addig éppen ki lehet színi egy szivart, míg Károlyira kerül a sor.
De a folyosón, a büfében csakhamar híre ment, hogy Pázmándy fegyvereket hozott magával.
A Pázmándy szónoklatai nem szoktak vonzók lenni. »Báró de Manx« megunt könyv Magyarországon – de hogyha Dini csakugyan fegyvereket hozott a Házba, sapristi, akkor meg kell hallgatni. És hogy fegyvereket hozott, hihető, mert nem ő maga mondja.
Hát csakugyan a szellemes Dini csevegett. Ezúttal nem beszélt Vas megyéről (ahol annyira szeretik), Franciaországot se kalandozta be (ahol annyira bálványozzák), hanem kihajtatván tegnap a fegyvergyárba, ott megtöltette a fejét valamely elbocsátott hivatalnok által.
De, hogy igen mulatságos volt és szellemes, az bizonyos. És hogy az illető hivatalnok nagyon el fog csodálkozni az adatok ügyes csoportosításán, az valószínű. Pázmándynak van fantáziája és talentuma. Az ördög vigyen el engem, ha ezt valaha kétségbe vonnám.
A Jókai melegített lutri-tokjai mehetnek lomtárba. Dini jobbat talált…
Miként jártak el a fegyverbíráló közegek, mikor a húsz puskát vizsgálták? E húsz puska közé belekeveredett egy valóságos steyri. Kezébe veszi az egyik közeg, nézi, nézegeti: »Hm, ez a legrosszabb«, mire nagy hirtelen hátba löki egy másik közeg: »Hallgass, te bibaszt, hiszen ez steyri puska.«
»Biz ezt akár hihetik, nem is, kegyelmetek.« *
Idézet »Háry János«-ból.
Hatalmas derültség viharzott fel, csak úgy rengtek a falak, még a jobbpárton is hahota zuhogott percekig.
Áttér ezután az idomszerekre, s kihúz egyet a zsebéből.
– Ez még egyszerű – mondja –, ezt még el lehet készíteni rajz után, de van komplikáltabb is.
És egy komplikált idomszert húz ki a másik zsebéből.
A szélsőbalon tapsolni kezdenek az eszkamotőrnek.
Péchy idegesen fészkelődik, a miniszter dacosan fordítja el a fejét.
– De hoztam még valamit őexcellenciájának.
– Lássuk! Lássuk!
– Tegnap olyan keménynek mondta a puskaacélt, hogy a reszelő nem fogja, hoztam neki egy olyan reszelőt, amely fogja.
S kihúzza a harmadik zsebéből a reszelőt.
Újra kitör a kacaj az egész teremben, még a karzat is nevet. Báró Fejérváry bosszankodva kiált fel: »Komédia!«
Pázmándy átnyújtja a reszelőt Thalynak. Thaly nagy készséggel viszi Fejérváryhoz, leteszi az asztalára.
– Reszelje meg vele ő a nyelvét – dohogta a miniszter.
– Nem komédia ez – reposztíroz Pázmándy elmésen –, tragődia inkább, melyben a miniszter Otellót és Jágót játssza. Ő dobta a zsebkendőt, s ő fojtotta meg a fegyvergyárat.
