A KODIFIKÁTOR ÉS A JAVASLAT
A KODIFIKÁTOR ÉS A JAVASLAT
(Szatíra dióhéjban)
Az ellenzék sincs üres kézzel. Polónyinak van közbeszólási gyára, Ugronnak elokvenciája, Meszlényinek vannak ötletei, Eötvösnek adomái, Ábrányi Kornélnak van szelleme – Irányinak pedig van múltja.
Hogy ki csinálta a következő ötletet közülük, isten a megmondhatója. De végre is, egy élc se megvetendő fegyver. Mar, mint a vitriol, a szelídebb faja mint a lúg. A gömböstű csak gömböstű s néhol, ha elevenre talál, vércsepp bugyog fel utána.
Beszélik (persze csak komponálva van), hogy a közigazgatási törvényjavaslat egyik kodifikátora közölte a kész javaslatot egy nagytekintélyű közigazgatási szakemberrel, a véleményét kérve róla.
Egypár nap múlva meglátogatta a tudóst. Ti. a kodifikátor. (Nehogy a kodifikátort gondolja valaki tudósnak.) Mint mondom, a kodifikátor meglátogatta a tudóst.
– Nos – köszöntött be duzzadó önérzettel –, milyennek találta ön a javaslatot?
– Hosszú – felelte az illető szaktekintély –, túlságos hosszú és félreértésekre ad alkalmat.
– Egyéb baja nincs?
– Nincs – felelte a tudós nyugodtan.
– Bravó! Mert a mondottakon könnyű segíteni, igen lekötelezné tehát a kormányt, uram, ha szíves volna írásban kifejteni, miben volna rövidíthető az elaborátum, s mely változtatások volnának szükségesek ama félreértések elkerülésére?
A tudós úr a fejét rázta:
– Arra nem vállalkozom, mert nincs hozzá elég időm, hanem csinálok önöknek ahelyett egy másik javaslatot, melyben minden benne lesz, ami ebben, rövidebb lesz, és nem ad félreértésekre alkalmat.
– Egy másik javaslatot? És mikorra lenne az kész?
– Két perc múlva.
A kodifikátor gyanakodva nézett a tudósra, hogy nincsen-e megbolondulva; de az egy cseppet se jött ki a flegmájából, csendesen kivette tárcájából a névjegyét (tartsuk titokban, hogy milyen név volt rajta), s a következőket írta rá:
Törvényjavaslat a közigazgatás államosításáról
1. §. Aki Magyarországon valamely közigazgatási hatalmat gyakorol, azt a belügyminiszter nevezi ki.
2. §. Magyarországon minden élő embernek a belügyminiszter parancsol.
3. §. A vármegyék autonómiája azonban teljes épségben fenntartatik.
*
– Mi ez? – kérdé a kodifikátor, megütközve vévén át a névjegyet.
– Ez az én javaslat tervezetem. Ugyanaz van benne, ami az önökében, de rövidebb, világosabb, és félreértésekre se ad alkalmat.
