A MAI ÜLÉS febr. 26.
A MAI ÜLÉS febr. 26.
Mindennapra új mottó. Tegnap az volt: »veszélyben a közjog«, ma már Polónyi szerint veszélyben az államnyelv, Ugron szerint pedig a magyar király; holnapra a címer-kérdés nyújtja előre árnyát. Szóval recseg-ropog az egész magyar állam a konzuláris törvényjavaslat folytán.
Ma a részletes tárgyalás vette kezdetét. A módosítások özönlenek.
Az ellenzék most a részleteknél akarja behozni azt, amit az általános vitában elvesztett. Szirén hangok variálják Szilágyi felé a Kazinczy epigrammját:
– Tűzbe felét. (Ti. a javaslatnak.)
Ím.
– Újra felét.
Nos.
– Harmadikát még…
Az első nagyobb vita a 7. paragrafusnál tört ki, melynél Polónyi kisütötte, hogy veszélyezteti az államnyelvet. Ha az alkimisták a fűzfából is tudtak aranyat készíteni, mért ne szűrhetne az ellenzék a konzuláris javaslatból mindennapra? Előkerülnek a sutból a rozsdás eszközök s a régi minta szerint »Polónyi megkezdi, Horánszky tódítja, Kaas Ivor folytatja, Komjáthy lódítja« – olyan parázs nyelvkérdés támadt sebtiben, hogy a szakácsok is csodálkoznak rajta. Név szerinti szavazást is provokáltak ennél a paragrafusnál, mely azonban különösebb incidens nélkül folyt le.
Ezután következett az ülés pičce de resistanceja: Ugron Gábor beszéde. A 9. szakasznál szólalt föl, teljes egy fél óráig töltve be a Házat hangja roppant harsonájával, mely néha úgy csattog, mint a lópaták robaja, máskor meg úgy zeng, mint az ágyúdörgés. Olyan módosítványt adott be, hogy a magyar honosságú alperes fölött a magyar király nevében ítéljenek.
Ugron beszédének kétségkívül ma is voltak szép tűzszikrái, de általában mégis olyan volt, mint a mécs, mikor már kevés benne az olaj. Megérzett rajta, hogy az általános vita maradék olajával szpícsel.
Szilágyi válaszában Ugron forrongására finom, elegáns, de mélyreható szatírát használt. A miniszter beszéde alatt mindenki úgy érezte, mintha valaki alól lassan, óvatosan és udvariasan kihúznák a gyékényt. Ugron minden állítását azonnal megcáfolta, s ezt oly frappánsan tette, hogy egészen elnémult bele az ellenzék. Különösen, mikor egy okmányból menten bebizonyította Ugron azon állításának alaptalanságát, hogy Romániában nincs konzuli bíráskodás, holott az idén is elítéltek Bukarestben ez úton két magyar honost.
– Lehetetlen – hüledezett Ugron –, hogy Bukarestben az ott élő harmincezer székely közt csak két alperes legyen!
– Úgy van! – dörgé közbe az öreg Csanády haragosan.
…És talán mégis van valami a dologban. Mert Szilágyi nagyobb jogász lehet Ugronnál, de nem nagyobb ismerője az alperesi népjellemnek a vén szittyánál.
