A MAI ÜLÉS nov. 8.
A MAI ÜLÉS nov. 8.
Péchy tizenegy órára hítta össze az ülést, ami virágnyelven annyit jelent, hogy rövid lesz, de bizony az elég hosszúnak ütött ki, mert a megpihent ellenzék nagy haragba és dikciózásba tört ki, hogy őnekik semmi dolgoznivalót nem ad a kormány. Pedig csak úgy égnek szegények a munkától és szorgalomtól.
Aesopus leleményes ember volt. Kigondolta a farkast és a bárányt, de annyira már az ő humora se terjedt, ilyen alakokat ő sem bírt kigondolni, akik ha munka van – megakadályozzák, ha pedig munka nincs, hogy ők tétlenségre vannak kárhoztatva…
Apponyi állt a panaszkodók élére. Utána Ugron siratta meg a drága időt, amit el fognak pocsékolni. (Pláne most, mikor Károlyi Gábor is itthon van, egész kényelmesen lehetne csinálni egy kis obstrukciót.)
Beöthy Ákos pazarlással vádolja a kormányt, időt pazarol; nincs munka-programja.
Horánszky Nándor (a feltámadt peleskei nótárius) szétnéz a teremben, s látván, hogy nincs itt Szilágyi Dezső, s nincs is érkezőben, szintén megkockáztat egy harapást a munkátlan kormány ellen.
De gróf Szapáry Gyula nem hagyja magát becsábíttatni a bőbeszédűségbe. Pedig ez a cél.
A bácskai vándorok voltaképpen azt szeretnék megtudni, hogy mikor lesznek a választások. Szapáry tartózkodva felel: most a delegáció van, a Ház munkarendjét elég idő a delegáció után megszabni, a függőben levő kereskedelmi szerződések előkészítése szerint.
Összesúgnak a kíváncsi urak savanyú képpel.
– Nem tudtunk meg semmit!
– Majd megpróbálom én – erősködik Polónyi s egy gorombaságot lő ki a kormány ellen, hogy képtelen a kormányzásra, mert nincs munkaprogramja.
Kaas Ivor is előrohan, de még az öreg Helfy is szétjátssza magát s egyenesen Péchy Tamásnál vádolja be a kabinetet, hogy csináljon nekik munkarendet.
A mamelukok megijedtek:
– Jaj most a kormánynak!
De Péchy jószívű ember, nem kegyetlen, rá sem hallgatott Helfyre, hanem csak magában évelődék:
– Én, hogy én csináljak munkarendet a kormánynak? – Ej, ej Náci, hát elment már neked az eszed öreg korodra?
Végre is szavazásra került a dolog – s a sok lusta mameluk megszavazta a munkátlanságot a kormánynak.
Ez ideges rohamok után, újra lecsendesült az ellenzék s egész jókedvűen unta magát keresztül a kereskedelmi szerződés társalgási formaságain, várván Csáky válaszait a prímás-dologban.
Csáky kijelentette, hogy a kormánynak nem volt más jelöltje, mint az, akit a király felterjesztett, s akit a király ki is nevezett.
Beösmerte, hogy eleinte Samassa is volt kombinációban (akit azonban meg nem nevezett), de Samassa Bécsig sem bírt eljutni, tehát még kevésbé Rómáig; s ezeket elmondván a miniszter Ugron kérdése kapcsán, jókedvéből megtoldotta; még többet felelt, mint amennyit Ugron kérdezett.
Válasz volt ez egy holt embernek – Ugron útján. Csáky Albin még a holtaknak sem marad adósuk.
Andrássy Manó gróf utolsó interpellációjára felelt a prímási székhely tárgyában; hogy a prímás a király ittléte és az országgyűlés tartama alatt Budapesten fog lakni s egyébkor is érseki helynököt tart itt.
Ugron nem vette tudomásul a választ – amiért Csáky egy cseppet sem volt meglepetve.
A Ház többsége ellenben tudomásul vette a választ, amiért viszont Ugron nem volt egy csöppet sem meglepetve.
Nagyon ritkák már a meglepetések a mai világban.
