A MAI ÜLÉS okt. 21.
A MAI ÜLÉS okt. 21.
A mai nap megint jól kezdődött. Már az ülés elején szétszórta a Házban Bolgár Ferenc a legújabb »kakas gyufákat«, melyekre csak rá kellett lépni, hogy nagyot durranjanak… Elsőrendű gyufák. A »Katonai Lapok« példányai, mely lap ellen Fejérváry rendeletet bocsátott ki.
Egyébiránt az új »Fejérváry-affér« nem keltett nagy figyelmet, mert minden érdeklődést egy közelgő esemény abszorbeált: a Szilágyi válasza Apponyi beszédére.
Minden ezt várta. A folyosó, mely folyton ürült és telt, aszerint, amint a vita hullámai közelebb látszottak sodorni az eseményt, a karzat, mely szakadásig tömve volt. Felülről az asszonyok kíváncsiságtól izgultan tekintgetnek alá, lesve az idegizgató látványosságot, mikor az egyik rétor szétmarcangolja a másik rétort.
A vitát Hegedüs Sándor, az előadó, kezdte meg, akinek feltűnése az előadói székben nagy mozgást keltett az ellenzéken.
– Miért beszél ilyenkor az előadó?
Miért? A nemzeti párt fantáziája elkezd működni (hátha valami édes titok lappang e mögött?) s csakugyan felfödöz egy rejtélyes pontot a láthatáron.
Ott gömörödik a napfényben, terem közepén üresen az igazságügy-miniszter széke. Ez az üres szék végigszalad az ellenzéki logika útjain, keresztül megy a retortákon, Kaas Ivor ábrándos fején, Horánszky epéjén, Beöthy Ákos humorán, s mire végigjárta ezt a folyamatot (perc az egész) már meg van fejtve a talány: azért beszél Hegedüs, mert üres a miniszteri szék és most a többség obstrukciót csinál, hogy kihúzza az időt, amíg megjő a szék gazdája.
Még egy perc s a mérsékelt ellenzék már látja a megrémült többséget, melyet »megint« cserben hagyott Szilágyi, a futkosó galoppinokat, akik lihegve keresik az eltűnt minisztert leverten, kétségbeesetten térnek vissza, eredménytelenül, sőt őt is látják, a »nagy cséplőgépet«, amint tehetetlensége érzetében elbujdosik s nem mer többé szembeszállni Apponyival, a rettenetessel.
Horánszky gúnyosan enyeleg Hegedüssel:
– Adunk egy félórai halasztást, amíg a miniszter megjön!
De csakhamar fölrázza a mérsékelt ellenzéket álmaiból Wekerle, aki nagyszabású polémiával tör Apponyira. A miniszter ugyan csak a portyázó szerepét játssza a döntő ütközet előtt, de találó vágásaival s szellemes fordulataival oly közel férkőzik az ellenséghez, hogy az veszedelemben látja magát jóval a várt veszedelem előtt. (Apponyi szenvedélyesen jegyez.)
Végre belép a terembe az igazságügy-miniszter. Előtte egy szolga rengeteg fekete táskával, mögötte egy szolga hatalmas könyvnyalábbal. Összerezzen a Ház. Hajh, mi lesz itt ma, mikor Szilágyi ilyen arzenállal vonul be!
A mérsékelt ellenzék feszeng helyén s hogy leplezze kelletlen érzelmeit, elkezd tapsolni. Játék a félelemmel!
Wekerle után Helfy szólt még, tiltakozva az ellen, hogy a szélsőbal a költségvetésnél obstrukciót akart csinálni s aztán Kaas Ivor kerekedett szólásra, de csak azért, hogy minden öt percben megkérdje a minisztert, hajlandó-e már beszélni, mert szívesen átengedi neki a szót. Játék a bárddal!
A 3. szakasznál végre fölállt az igazságügy-miniszter, s másfél óra hosszat szatirizálta és döntögette föl Apponyi érveit. Mai beszédének árnyazata – ragyogó árnyazata – a szarkazmus volt. Gúny, találó persziflázsokkal és oly előadási szubtilitásokkal, melyek az egész Házat szinte elkápráztatták. A miniszter egész szónoki nagyságában, előadói képességének egész csodálatosságában emelkedett föl a harcra. Az ugrásra készülő oroszlán ma nem tett pápaszemet az orrára, hogy legyeket fogdosson. Teljes erejével rátört az ellenfélre, s torkára tette karmait, amikor azt dörögte feléje, hogy amit tesz, az szédelgés a hatvanhetediki alapon.
A Ház fojtott lélegzettel hallgatta a nagy szónokot s az ellenzék szinte önkéntelenül megrezzent, mikor gúnnyal tele arca feléje fordult. A fejek kényelmetlenül forogtak jobbra-balra, mikor a miniszter föl- és lemozgó kezének árnyéka rájuk esett (mintha csak annak az árnyéknak is súlya lenne!), az öreg Csanády pedig mint egy hörcsög ugrott föl a miniszter egy véletlenül feléje irányuló gesztusára és rikácsolva kiáltotta:
– Ne mutogasson mindig énrám!
Viharos tetszések, a többség egész testét megrengető derültségek váltogatták egymást a miniszter beszéde alatt. S végül hosszú zúgással, tapssal omlott feléje pártja elismerése.
Apponyi azonnal felelt, s ez a másik gladiátor, ki gyönyörű szónoki vértezetében szintén győzhetlen, ma is hatalmasan védelmezte magát. Rögtönzése igazi kis remek volt, mely éppúgy elragadta a viadal nézőközönségét, mint az imént Szilágyi hatalmas beszéde.
A két óriás harcába azonban ma az ülés végén lágyan, békítően szólt bele egy nászinduló, mely a miniszterelnök szép leányának esküvőjéről hangzik. Emiatt ugyanis holnap nem lesz ülés s a fegyverek kapitulálnak egy napon egy mirtuszkoszorú előtt.
