NINCSENEK KÉREM ÉRTESÜLVE
NINCSENEK KÉREM ÉRTESÜLVE
(Saját tudósítónktól)
A hajdani hatalmas pénzügyi bizottság, mely tradícióiból élt, ma némi megszakítás után újra fölvette életfonalát. Új emberekkel, öreg költségvetéssel. (Azelőtt mindig a költségvetés volt új és az emberek öregek.)
Az elnökségben az ősz Tisza ül, mellette Bánffy mosolyog, jele, hogy ma ideges és valaki fölbosszantotta valahol, mert nem mosolyogna különben. A pénzügyminiszter váll-lapockái közé húzott fejjel pislog és nagy figyelemmel hallgatja Papp Gézát, az apró tárcák előadóját aki, mint egy kis kobold, elsőnek nyúl be az állami kincstárba. Szeretne is ráütni a kezére, mint a pákosztos macskára – sicc!
Azután Tomcsányi kérdezett valamit, mire Bánffy jól megfelelt (Jósikát képviselve), s hozzá tevé:
– Úgy látszik, a képviselő úr nem volt jól értesülve.
Majd Papp Géza intézett kérdést, hogy mikor tölti be a király személye melletti miniszter az államtitkári állást?
Bánffy csak még jobban mosolygott:
– A képviselő úr sincsen jól értesülve, hiszen az államtitkári állás már be van jó ideje töltve.
– Báró Apor Gáborral – jegyzé meg egy hang a hallgatóságból.
Papp Géza kedves gyerek, ha okosan beszél, még kedvesebb, ha téved; szemei vidáman ragyognak, fehér fogacskái olyanok, mint a rizsszemek, fénylenek, csillognak olyankor. De nem is szégyen valamit nem tudni, ami Bécsben van. A bécsi dolgokat a bécsi Kabos tudja. (Mióta ugyanis Kabos Ferenc egyszer Bécsbe utazott egy fél napra, azóta őt tartják tekintélynek Erdélyben a bécsi ügyekre nézve – a neve is »bécsi« Kabos.)
Kis idő után a belügyi tárcánál Kossuth Ferenc emelkedett föl és a következőket kérdezte:
– Híre jár, hogy a fölállítandó közigazgatási bíróság elnökévé közéletünk egyik kimagasló alakja van kiszemelve, kérdem tehát a kormánytól, mennyiben felel meg ez a szállongó hír a valóságnak?
Bánffy mostan már nevetett, mint egy tigris:
– De kérem, hiszen már ki is van nevezve, majdnem egy hónapja: Wekerle Sándor.
– Úgy? – dünnyögte Kossuth félhangosan. – Hát miért nem publikálják?
– A képviselő úr nincsen kérem jól értesülve – szólt Bánffy fejcsóválva –, hiszen már a Budapesti Közlönyben is rég publikálva volt.
Lehetetlen! csodálkozék Kossuth, nagy szemeket meresztve, de csakhamar összeszedte magát. Ha már egyszer betette a garast, hát nem hagyja magát a Herkó Páternek se megzavartatni.
– Igen, igen. Bizonnyal kikerülte a figyelmemet. Minden emberrel megtörténhetik. Lehet, hogy távol valék honunk fővárosából… Oda módosítom tehát kérdésemet, hogy mikor és ki által töltetik be ugyanezen bíróság alelnöki tiszte, minthogy erre is közéletünk egyik kimagasló alakja volna hír szerint kiszemelve.
Bánffy most már kacagott, mint egy Homer.
– Nincsenek, kérem, értesülve. Hiszen már az alelnök is ki van nevezve: Ludvigh János.
Kossuth még jobban csodálkozott, szemkarikái nagyobbra nőttek a szokottnál (pedig így is elég nagyok), szeretett volna még ugyan megtudni sok mindent, hogy ki lesz a pécsi püspök és föl fog-e állíttatni a nádori méltóság, de attól tartott, hogy nevetségessé teszi magát, mert meglehet, valamelyik szomszédja az új palatinus.
A többi bizottsági tagok is úgy elfanyalodtak a szomorú példákon, hogy senki se mert kérdezni többé semmit (aki hallgat, az jól értesültnek látszik), s a tárgyalás gurult sebesen, mint a hegyről leeresztett hordó.
Bánffy pedig elkomorodott – jele, hogy meg van elégedve, és hogy ő most már jól van értesülve a pénzügyi bizottság értesültsége felől.
Morál
Morál ebből az, hogy a Pesti Hírlap ára negyedévenkint 3 frt 50 kr., házhoz hordva is annyi.
De szükség esetén kölcsön is lehet kérni, vagy albérelni a kávéházakból, és legalább másnap átfutni a pénzügyi bizottsági tagoknak a reggeli kávéjuknál – hogy némileg tájékozva legyenek az ország legfontosabb, ő általuk úgynevezett vitális érdekeire nézve.
