A SZLÁV FILOLÓGIA EGYETEMI TANÁRA
A SZLÁV FILOLÓGIA EGYETEMI TANÁRA
Egyetemi tanulmányainak befejezése és önkéntesi évének leszolgálása után Asbóth Oszkár 1878–80-ban a budapesti VIII. kerületi főreáliskola helyettes tanára volt, majd 1881-től a budapesti kereskedelmi akadémián a német nyelv helyettes tanára lett. 1880 szeptemberében a budapesti egyetemen a szláv nyelvek és irodalmak magántanára, 1881. június 30-án a tanszék helyettes tanára, 1885. február 14-én rendkívüli tanára, 1892. szeptember 16-án pedig nyilvános rendes tanára lett.
Asbóth Oszkár már mint magántanár orosz nyelvtant adott elő a budapesti egyetemen, majd csaknem négy évtizeden át ő vezette a szláv filológiai tanszéket. Állandó kollégiuma volt az orosz nyelvtan és olvasmányok valamely klasszikus orosz író (pl. Puskin, Gogol, Krilov, Turgenyev, Kolcov) munkájából. Az orosz mellett leggyakrabban az óegyházi szlávot (ószlávot, óbolgárt) adta elő olvasmányokkal. Amikor egyik jeles tanítványa, Benigny Gyula az 1910-es években az egyetemre járt, leginkább ószláv nyelvtanból hirdetett előadásokat, és bevezette hallgatóit a szláv nyelvtudományba, de foglalkozott orosz irodalomtörténettel és – kétévenként – orosz nyelvtannal is. Előadásainak ideje a kora délutáni órák voltak, rendszerint 3 és 5 óra között. Más témaköröket ritkán, talán csak valamely tanítványa kedvéért iktatott a tanrendbe, így például egy-egy félévben cseh nyelvtant, szlovák (az ő akkori szóhasználatában természetesen tót) alaktant, bolgár nyelvtant, a török nyelv hatását a szerbre stb.
Asbóth Oszkár korában a szláv tanszéknek még nem volt állandó gyakorlati nyelvoktatója, lektora. Ezért maga volt kénytelen a szláv nyelvek gyakorlati oktatását is vállalni. Az orosz nyelvtanról tartott előadásai is elsősorban gyakorlati jellegűek lehettek. Nyilván gyakorlati jellegű volt Asbóthnak a cseh nyelvről tartott előadása is az 1885/86. tanév első félévében, amelyet a második félévben cseh olvasmányok című követett.
Az 1908-9-i tanévben az egyetemi autonómia keretében megejtett választások folytán Asbóth Oszkár töltötte be a bölcsészettudományi kar dékáni tisztjét. 1919. február 4-én Kunfi Zsigmond, a Berinkey Dénestől vezetett polgári demokratikus kormány közoktatásügyi minisztere felfüggesztette az egyetem autonóm hatóságainak működését, és az egyetemhez Jászi Oszkárt nevezte ki kormánybiztossá. A bölcsészkar dékánja Asbóth Oszkár lett, aki az ezúttal nem választás, hanem kinevezés útján nyert tisztjét a forradalmi kormányzótanács (1919. március 21. – 1919. augusztus l.) működése idején is megtartotta. Ennek lett a következménye az, hogy 1919-20-ban hajszát indítottak ellene, ami végül is tragikus halálához vezetett.
Önálló kutatómunkára nevelő szemináriumi gyakorlatokat Asbóth Oszkár nem tartott, s így tanítványai nem ismerhették meg saját tapasztalatuk alapján, mit is jelent, milyen. módszerek alkalmazását igényli egy-egy tudományos részletkérdés feldolgozása. Az a nevelő hatás tehát, amelyet egy szemináriumi szereplés nemcsak a tudományos zsengéjét éppen bemutató hallgató számára, hanem a szeminárium többi résztvevője számára is jelent, Asbóth tanársága idején a szlavisztika hallgatói körében még ismeretlen volt. Az intenzív szakoktatásnak útjában állt a szemináriumi könyvtár teljes hiánya is. Volt ugyan akkortájt a Bölcsészeti Kar Modern Filológiai Szemináriumában egy úgynevezett Indogermán Gyűjtemény, amely Mayr Aurél (1845–1914) professzor könyvhagyatékából származott. (Mayr Aurél, aki jogászból lett nyelvésszé, a budapesti egyetemen 1873-tól az indogermán összehasonlító nyelvészetnek, az 1874–75. tanév II. felében a német nyelvészetnek, 1878-tól 1881-ig a szláv nyelvészetnek volt a helyettes tanára. 1895-ben nevezték ki az. indogermán összehasonlító nyelvészet rendes tanárává. Számottevő szakirodalmi munkásságot nem fejtett ki, de egyetemi előadásai gondolatébresztők voltak, s tanítványai – köztük több jeles nyelvészünk, így Gombocz Zoltán is – sokat köszönhettek Mayr Aurél előadásainak. L.: Szinynyei József: Magyar írók élete és munkái 8: 933-4; Révai Nagy Lexikona 13: 513.) Azonban ehhez az Indogermán Gyűjteményhez a hallgatóság nem juthatott hozzá. Az 1937-ben alapított Szláv Filológiai Intézetnek csak 1939-ben lett könyvtára, amikor a kormány megvásárolta Asbóth Oszkár értékes szlavisztikai könyveit. Asbóth Oszkár egykori könyveit ma is könnyű felismerni: tele vannak tűzdelve apró betűs, többnyire tintával írt, olykor gyorsírásos olvasói megjegyzésekkel, glosszákkal.
Mayr Aurél nyugdíjazása után 1905-1906-ban Asbóth Oszkár helyettesített az indogermanisztikai tanszéken, és többek között szanszkrit nyelvet is adott elő. Egy éven át, ideiglenes jelleggel, a román tanszéken is működött. Erre azért vállalkozhatott, mert Munkácsi Bernáttal folytatott vitája során felfrissítette román nyelvi ismereteit és román nyelvtörténettel is foglalatoskodott.
Asbóth Oszkár – egyetemi tanári működésének talán egyik utolsó aktusaként – 1920. március 15-i keltezéssel támogatóan terjesztette a Bölcsészettudományi Kar elé a hadifogolyként Magyarországra került Szudilovszki János volt moszkvai bölcsészhallgató kérvényét orosz lektorként való alkalmazása tárgyában. Ezeket írta: „Katonaviselt hallgatóink szép számmal tanultak a háborúban oroszul; igen kívánatos, hogy egy részük legalább azt a nyelvet tovább gyakorolja, amely olyan hatalmas irodalom letéteményese, és a melynek tudása, ha majd a viszonyok végre Oroszországban is megint egészséges fordulatot vesznek, gyakorlatilag is nagyon értékes lesz.” (ELTE BTK Levéltár.) Szavaiból kiviláglik, hogyan ítélte meg az akkori magyarországi helyzetet és az oroszországi viszonyokat.
A budapesti tudományegyetem szláv filológiai tanszékén kívül Asbóth Oszkár másutt is vállalt nyelvoktatást. Szeretett idegen nyelveket tanítani! 1881-től 1895-ig a budapesti Kereskedelmi Akadémián a német nyelv helyettes tanára volt, 1893-tól kezdve pedig a Keleti Kereskedelmi Tanfolyamon (későbbi nevén: Keleti Kereskedelmi Akadémián) a szerb és a bolgár nyelvet adta elő, majd 1899-től oroszt is oktatott. Több ízben, így 1896-ban, 1904-ben és 1913-ban elkísérte hallgatóit a nyári tanulmányi kirándulásokra, amelyeket rendszerint a balkáni országokba szerveztek.
