AZ INDULÁS
AZ INDULÁS
Miután Csengery Antal nem volt különösebben hosszú életű ember, óriási volumenű hagyatékának létrehozására úgy jutott ideje, hogy mai fogalmaink szerint alig elképzelhetően fiatalon és igen nagy intenzitással látott munkához. Mégis, szinte mindjárt indulásakor az életpálya zárószakaszának szellemi érettségéről, komolyságáról tett tanúbizonyságot. Az életének hátterét megadó történelmi idők nagy nemzedékeinél az ilyen korai, gyors „beérés” egyáltalán nem szokatlan, ahogyan Petőfi meghökkentő mélységű életművén sem érezzük a fiatalság felületességét, kapkodását.
*
1822. június 2-án, Nagyváradon született. Családja Bihar vármegye régi, hangadó középnemesi családjai közé számított. Nemegyszer az országos politika irányítói is kikérték a Csengeryek véleményét. A Csengery família Antal születésekor a „bene possessionati”-hoz tartozott, ezen belül azonban – kis száma miatt – a magyar társadalomban különlegesnek tekinthető réteget képviselt: az értelmiségi nemesség jómódú, befolyásos, művelt, tájékozott, haladó gondolatokra fogékony, városlakó rétegét. A Csengeryek a „jól csengő” nevet viselő családok közé számítottak. Annak idején Apaffi Mihály adományozta a főág címerét, de a család más – szabolcsi, zempléni – ágai is rendelkeztek címerrel. A főág tehát a nagyváradi Csengeryek címerén kék pajzsban, zöld mezőn violaszínű tógájú férfiú fáklyát és háromszögletű követ tart. Ez a szimbólum arra utal, hogy az ősök valamilyen „értelmiségi jellegű” érdem alapján kaphatták. (Kempelen Béla: Magyar nemesi családok. Bp., 1912. III. 94–95.)
Nagy Iván almanachja szerint a családnév eredete a Szatmár megyei Csenger mezővárossal hozható kapcsolatba. Genealógiája szerint a Csengery-ősök a szatmári vár jobbágyai voltak a XIII. században. Erről írásos bizonyíték is maradt fenn: Mátyás és Miklós, a szatmári vár jobbágyai Csengerből perel két ekényi földet Ponyth főispántól. A főispán ezt a földet át is engedi a fivéreknek, ők pedig Chengerben egy telket adnak érte. (Szirmay Antal: Szathmár vármegye fekvése, történetei és polgári ismérete. Buda, 1810. II. 129.) 1330-ban azután Róbert Károly Chengery Péter fiait felmenti a várjobbágyság alól, és a Szatmár megyei Reszege helységet adományozza nekik. Nagy Iván nem ír arról, hogy a főág hogyan került végül Bihar megyébe, ahol a XVIII. századtól a Csengeryek Váradolaszi és Álmosd körül rendelkeztek jó minőségű birtokokkal. Ezeket azonban haszonbérlőknek adták ki. Még Csengery Antal fennmaradt leveleiben is bőségesen találkozunk a haszonbérlőkkel kapcsolatos problémákkal. A tradicionálisan értelmiségi pályára lépő és maradó Csengeryek nemigen értettek a gazdálkodáshoz, birtokaikat ezért korán tőkésítették.
Csengery apja, idősebb Csengery Antal Nagyvárad híres és ünnepelt ügyvédje volt, keresztapja pedig a város polgármestere, Bende Péter. Házuk a haladó, reformer megyei nemesi értelmiség gyakori találkozóhelye, de megyén kívüli nagyságok: Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc is sokszor megszálltak a Nagykút utcai kúriában. A merészen, az ellenzék baloldalán politizáló család hagyományai a fogékony és érzékeny Csengery fiúkat, Imrét és Antalt sem hagyhatták érintetlenül.
Mivel a Csengeryek bihari ága tradicionálisan az ügyvédi pálya felé vonzódott, Csengery Antal is ilyen irányú iskoláztatásban részesült. (Egy ma is élő Csengery-leszármazott szíves közlése szerint a fiúk családi szokás alapján rendszerint protestáns egyházi vagy jogi hivatások között választhattak.)
Csengery Antal tanulóéveiről nem sokat tudunk, de ismerjük egyik iskolai bizonyítványát. Az 1839–40-es tanévben, vagyis másodéves bölcsész korában rögzített okmány szerint Csengery
„erkölcsben: prima,
szorgalma: igen prima,
metaphysica: eminens 4
physica: eminens 7
mennyiségtan: eminens 6
historia pragmatica: eminens 6
lingua hungarica: eminens 2”*
szorgalma: igen prima,
metaphysica: eminens 4
physica: eminens 7
mennyiségtan: eminens 6
historia pragmatica: eminens 6
lingua hungarica: eminens 2”*
A számok feltehetően az éfvolyam „rangsorát” tükrözik
(Márki Sándor: Magyar írók élete. Csengery Antal. Figyelő 1879. 231–238.)
A nagyváradi akadémiától 1841-ben kilépett, és tanulmányait Debrecenben folytatta. Ennek az egyszerű ténymegállapításnak a hátterében azonban fontos, Csengery későbbi pályáját meghatározóan befolyásoló események álltak. Nagyvárad és benne a Csengery ház a bihari szabadelvű fiatalság központja volt. Itt szerveződött az a – helyi körülmények között valóságos forradalommal felérő – mozgalom, amely az ellenzéki Beőthy Ödön képviselői mandátumhoz juttatását szolgálta. A botrányos jelenetekkel, verekedésekkel tarkított választási hadjáratban a 18 éves Csengery sem kímélte magát, ezért ki is tiltották Váradról. Az 1850-ben, tehát már az abszolutizmus idején készült lexikonban, az Ujabbkori Ismeretek Tárában (Pest, 1850. – A továbbiakban UIT) a Csengeryről szóló cikk írója – egyébként Csengery munkatársa –, Tóth Lőrinc ezt a címszereplőjére az adott politikai viszonyok között éppen nem kellemes – változatot közölte (UIT 252.) Csengery maga ezzel a magyarázattal nyilván egyetértett, mert ez még életében többször is nyomdafestéket látott. Ugyanakkor a Debrecenbe költözés okaként – szintén Csengery tudtával – találkoztunk „békésebb” indoklással is. Eszerint Debrecenben a jogászképzés akkoriban egy évvel rövidebb volt, mint Nagyváradon, és Csengery ezt az időt szerette volna megtakarítani. A magunk részéről mindkét változatot tényként fogadjuk el, hiszen Csengery egyrészt valóban 19–20 éves korában már végzett ügyvédként dolgozott, másrészt Beőthyhez fűződő viszonya, a bihari alispánt bálványozó tisztelete – erre még visszatérünk – az előbbi magyarázatot is hitelesíti.
A szülői ház könyvtára, szelleme tehát egyértelművé tette a választást számára, hogy a kormány vagy az ellenzék oldalán lépjen-e a helyi politika arénájába. Egészen fiatalon – oklevelének birtokában – Beőthy hivatalának apparátusában már fontos pozíciót kapott, így azután ügyvédi praxist soha nem is folytatott. Államigazgatási ismereteit a megye kormányzásában való közvetlen részvétele útján szerezte meg. Itt, teljesen egyedül, egyelőre olvasmányélmények és előtanulmányok nélkül, a mindennapok gyakorlata alapján lett a centralizált állam eszméjének kipróbált katonája. Az Ujabbkori Ismeretek Tára szerint Csengery már ekkor, tehát 20 éves korában a centralizált államhatalom és a decentralizált helyi politikai szervek közötti összhangra építkező közjogi konstrukcióról értekezett. Sajnos, ezeknek az írásoknak kéziratai nem maradtak fenn, és nyomdába sem kerültek.
Az 1843. évi országgyűlésen – mindössze 21 éves korában – már a bihari parlamenti küldöttség tagja. Zichy Ferenc főispán irnokaként közelről figyeli a pozsonyi diéta eseményeit. Megfigyeléseiről a Kossuth Lajos szerkesztésében megjelenő Pesti Hirlap – tehát a legellenzékibb magyar sajtóorgánum – olvasóinak a lap tudósítójaként számolt be.
A fiatal Csengery Antal neve egyre ismerősebben hangzott a magyar polgári fejlődésért síkraszálló politikai erők táborában.
