A TUDÓS ÉLETMŰVE
A TUDÓS ÉLETMŰVE
Erdélyi János művének hármas egységét Arany János fogalmazza meg elsőnek. Az ő nyomában jár Greguss Ágost 1868-ban tartott akadémiai emlékbeszédében, és őt követte az író legtöbb méltatója.
A rálátás közelsége, a perspektíva hiánya miatt Greguss még nem foghatja át tekintetével az egész életművet, s ez a későbbi években is várat magára. Erdélyi tevékenysége túlságosan szerteágazó, meg azután műveinek teljessége sem áll még a kutatók rendelkezésére. Összegyűjtött művei számos, kevésbé jelentős kortársával ellentétben nem jelentek meg. A szükséges felmérésre majd csak azután kerül sor, amikor az eddig ismert művek mellett napvilágot látnak mindazok, amelyek több mint száz éven át pihentek a folyóiratok, hírlapok temetőjében vagy önálló, elfelejtett kis kiadványokban és kibontják az írói, tudósi pálya teljes ívét, amely sokpilléres hídként fogja egységbe a kort.
Ezek a folyamatosan kiadásra kerülő írások egyre markánsabbá formálják Erdélyi János alkotói arcát, kirajzolják új vonásait. Felidézik a rendszerben, fejlődésben vizsgálódó tudóst, akiben él az igény, hogy szinte már tudományos pontossággal értékelje, mérje az irodalmi jelenségeket. Ezek a vonások először az 1830-as években tűnnek fel a nyelvészeti tanulmányokban és a gondolati versekben, amelyek fölé Herder alakja magasodik. Herdernek nagy szerepe volt abban is, hogy az otthonról hozott érdeklődést a népköltészeti stúdiumokkal kiteljesítve, Erdélyi a magyar népköltészet kiadója, és az irodalmi népiesség teoretikusa lesz. A kritikust és esztétát, a „műbölcsészt”, „a szellem krónikását” Hegel gondolatai formálják. Előbb szinte csak ráérez, később, az ötvenes években a rendszeres Hegel-tanulmányok idején az ő gondolatait feldolgozva, és a magyar irodalmi fejlődés belső logikáját, alapvető tendenciáit a hegeli ösztönzések szellemében magyarázva írja esztétikai „előtanulmányait”, tanulmányait.
Az ötvenes évek irodalmi értekezéseiben, íróportréiban felsejlik egy-egy nagyobb monográfia, egy-egy irodalomtörténeti összegezés igérete, körvonala. Megérinti a pozitivizmus, majd a baconi empirizmus európai fuvallata. A hatvanas években az a gondolat foglalkoztatja, hogy megírja a hazai filozófiai gondolkodás történetét, mint azt A bölcsészet Magyarországon c. művében elkezdte. Ehhez számtalan előtanulmányt végez. Miként a magyarországi bölcsészet története nem készülhetett el, a másik terv, a rendszeres esztétika megvalósítására sem marad ideje. Ugyancsak torzó marad gondolatgazdag világirodalom története. Korai halála megakadályozza a megálmodott és megkezdett művek befejezésében.
