STATISZTIKA
STATISZTIKA
Kora és az utókor elsősorban statisztikusnak tartja. Az Akadémia is statisztikusként választotta levelező tagjává. Fényes teljesítménye a mai, szűkebb értelemben vett statisztika területén is kimagaslott. Műveiben teljesedett ki a magyar leíró statisztikai irányzat.
Méltatói szemére szokták vetni, hogy nem ismerte, nem honosította meg a Quetelet-féle polgári irányzatot. Kérdéses azonban, hogy a statisztikai apparátussal nem rendelkező, feudális széttagoltságú országban, ahol még az egységes mértékrendszer is hiányzott, hogyan lehetett volna alkalmazni a politikai aritmetika módszereit. Fényesnek a sajátos hazai viszonyokból kellett kiindulnia, amikor statisztikai kategóriáit megalkotta. Számára a sok külön kormányzott terület, a feudális társadalomszerkezet következtében még az összlakosság számának megállapítása is jóval nehezebb volt, mint egy polgári állam statisztikusának. Hiszen külön írták össze a jobbágyokat, külön a nemeseket, a határőrvidéken máskor végeztek összeírást, mint az ország többi területén, s még lehetne sorolni a nehézségeket.
Ismeretes, hogy a nyugati országokhoz képest Bécs is megkésve, csak 1829-ben teremtette meg központi statisztikai szervezetét. A General Rechnungs Direktorium táblázatai azonban sohasem nyertek publicitást, a statisztikát államtitoknak tartották. Polgári jellegű statisztikai hivatalt Bécsben is csak 1863-ban állítottak fel. Miután az osztrák statisztikai szervek által feldolgozott magyarországi összeírások eredményeiről még az országgyűlés sem kapott tájékoztatást, Fényesnek a megyéktől kellett megszerezni a részadatokat és a megyei összesítéseket. „Rendkívüli politicai helyzetünk okozta – írja Fényes a Statistika előszavában –, hogy legfontosabb statisticai adataink mély státustitkok gyanánt őriztetnek.”
Ennek ellenére meglepően pontos, a valóságot jól közelítő eredményeket ért el, különösen a népességstatisztika területén. A történeti demográfia az 1830–40-es évektől az első népszámlálásig általánosságban ma is Fényes adatait fogadja el. Megbízhatósága annak köszönhető, hogy több forrást használt. Az ország ún. polgári népességét, azaz a katonaság, papság, nemesség és diákság nélkül vett lakosság számát az 1828–30. évi adóösszeírások alapján állapította meg. Kiegészítette saját adatgyűjtéseivel, a megyei, városi hatóságoktól beszerzett újabb adatokkal. Elsőrendű forrásként használta a római katolikus egyházmegyék sematizmusait és a protestánsok névtárait, amelyek a nemesség és a papság számára vonatkozólag is megbízható adatokat tartalmaztak. Aprólékos gonddal, faluról falura, megyéről megyére haladva összesítette népességi adatait, amíg az országos számokig eljutott.
Népességi adatai esetenként így sem pontosak, ajánlatos más források számaival is egybevetni őket. Persze a kortárs statisztikusok műveiben a forráskritika jóval súlyosabb hibákat tárt fel. Hangsúlyozni kell, hogy az 1850–51-es osztrák érdekű népszámlálás is megbízhatatlan eredményeket hozott. Ezért 1857-ben megismételték, de akkor is hiányos, pontatlan adatokat szolgáltatott. Azért határozta el az Akadémia Statisztikai Bizottsága, hogy az egyházak lelkészeinek bevonásával pótszámlálást fog tartani. Az elhatározásból azonban semmi sem valósult meg.
Mindezek mérlegelésével tudjuk értékelni igazán Fényes munkájának értékét. Hiszen egymagában használhatóbb, megbízhatóbb statisztikát állított össze, mint az osztrák adminisztráció apparátusa, s nem maradt meg a tervezésnél, mint az Akadémia tekintélyes bizottsága. Neki köszönhetjük, hogy a XIX. század derekának népesedési viszonyairól, a lakosság nemzetiségi, nyelvi, vallási megoszlásáról viszonylag hű képet tudunk rajzolni.
Keleti nyomán számos méltatója vélekedett úgy, hogy Fényes nem kutatta az adatok közötti összefüggéseket. Ez az állítás nemcsak lekicsinylő, de igaztalan is. Gondoljunk arra, milyen körültekintéssel járt el a városok és városi népesség számának megállapítása során. Nem elégedett meg azzal, hogy megállapította az általa városnak tekintett települések összlétszámát. „Hosszasan elemezte a városi népesség arányának kérdését, összehasonlításul európai mutatókat idézett. Megállapította, hogy Magyarországon a mezővárosok nélkül vett városkategóriák népessége az összlakosság 10%-át teszi ki csupán. Ezzel szemben Angliában a lakosság 50%-a, Franciaországban 33%-a volt városlakó. Ennek figyelembevételével Fényes elmaradottnak ítélte a hazai városultságot. Figyelme csak arra nem terjedt ki, hogy a városi státus angol és francia kritériumait is összehasonlítsa a hazai fogalmakkal. Ugyanott szólt a városultságnak az iparral, a kereskedelemmel és földműveléssel való összefüggéseiről.
Fényes élete nagy ambíciójának tartotta – a Geographiai szótár létrehozása mellett – Magyarország iparstatisztikájának kidolgozását. Említettük, hogy 1847-ben Kossuthtal az ország foglalkozási és kereskedelmi statisztikájáról tárgyalt. 1848-ban, amikor az első magyar statisztikai hivatalt megszervezte, ismét elővette az iparstatisztika kérdését. Elkészült kérdőívéből megállapítható, hogy milyen mélyrehatóan ismerte az ország iparának kulcskérdéseit, a lehetséges összefüggéseket. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a kiegyezés utáni, Keleti vezette statisztikai hivatal egyik fő hibája éppen az volt, hogy nem követte Fényes törekvését, elhanyagolta az iparstatisztikát. Nem helyezett kellő súlyt a nemzetiségi, a foglalkozási és a választási statisztikára sem. Még kevésbé figyelt a társadalmi osztályok számarányaira, struktúrájának alakulására.
Fényes nemcsak a vallásfelekezetek és a nemzetiségek, de a társadalmi osztályok, rétegek, a foglalkozási csoportok, rendek számadatait is igyekezett felderíteni. Az egész- és a résztelkes jobbágy családfők számát Statistikájában 750 ezer főre becsülte. Összeírások és becslés alapján 125 569 főre tette az ország kézműveseinek számát, s kimutatta, hogy hazánkban 89 lélekre jut egy mesterember. Mindjárt összehasonlítást is tett német és olasz tartományokkal. Ebből kiderült, hogy nyugaton mindenütt sokkal magasabb az iparűző kézművesek aránya, mint hazánkban. A „gyárosok” és „gyárdolgozók” számát 1842-ben még nem tudta pontosan megállapítani. Hivatkozott egy 1791. évi adatra, miszerint a „gyárak” 9395 személyt foglalkoztattak.
A kézművesek, kereskedők, gyárdolgozók szerény számarányával szemben a nemesség több mint félmilliós tömeget alkotott, vagyis az ország minden huszadik lakosa volt nemes és adómentes. Hasonló részaránya sehol Európában nem volt a nemességnek, állapította meg Fényes. Pedig nem számolta a nemességhez a szabad jászokat, kunokat, hajdúkat sem. Megadta a békebeli katonaság létszámát, a főiskolások, papok, tanítók, lelkészek, azaz a korabeli értelmiség lélekszámát. Közölte a nemesi alkalmazásban álló cselédek, béresek létszámát is. Számai, ha nem is abszolút pontosak, kiindulásul szolgálnak a jobbágyfelszabadítás előtti magyar társadalom viszonyainak jellemzéséhez.
A népmozgalom kérdésére Fényes nem 1848-ban, a Komárom vármegyéről szóló kötetében tért ki először, mint Horváth Róbert véli. Hiszen 1842-ben, a Statistika első kötetében egész alfejezetet szentelt ennek a kérdésnek (53–60.). Megállapította, hogy Magyarország népessége folytonos növekedésben van. A szaporodás mértékére országos arányszámot ugyan nem dolgozott ki, de regionális, lokális adatok alapján érzékeltetni tudta az egyes területek, nemzetiségek, felekezetek között levő eltéréseket. Például a rozsnyói egyházmegye szaporodási mutatója a magyar esperességben 11,1 ezrelék, a szlovák esperességben 22,9 ezrelék. Ezzel szemben a dunamelléki reformátusság csak 8,9 ezrelékes szaporodást mutatott fel. Összehasonlító francia, belga, angol, német adatai meggyőznek bennünket arról, hogy ismerte a népmozgalom kutatásának korabeli eredményeit. Quetelet nevét nem említi ugyan, de a franciaországi adatokat így vezeti be: „A’ politicai számtudomány jelenleg Francziaországban legjobban kedveltetik…” (Magyarország statistikája. I. 58.). A politikai aritmetika ismeretére vall, hogy népességi és gazdasági statisztikájában is használta már az átlagokat. Tisztában volt azzal, hogy minél hosszabb idősort vesz alapul, annál megbízhatóbb eredményre jut. A népmozgalom kérdése az 1850-es évek második felében a biztosítási ügy kapcsán ismét foglalkoztatta. Már említettük, hogy kidolgozott egy magyar halandósági táblát, ami a gyakorlati munkában is hasznosíthatónak bizonyult.
Fényes érdeme tehát a statisztikában sem korlátozódik összegyűjtött adatainak tömegére. Jó szemmel, olvasottsággal rendelkező tudós volt, aki számos olyan kérdést tett fel, számos olyan témában kezdeményezett kutatást, amiben sajnos nem talált követőre.
A kiegyezés utáni Statisztikai Hivatal elhanyagolta Fényes témáit, s a mezőgazdasági statisztikát állította középpontba.
