TUDOMÁNYOS INDULÁSA
TUDOMÁNYOS INDULÁSA
Gombocz Zoltán tudományos egyéniségét a tervszerűen megszerzett egyetemes műveltség, az egyetemes látás jellemzi. Műveltsége filozófiai alapjait az egyetemen nemcsak megtanulta, hanem át is élte, ebben gyökerezett nyelvelméleti érdeklődése, a nyelvi jelenségek lényegének megértésére és a nyelvtudományi kutatás módszerének megismerésére való törekvése. Ezek a törekvései bámulatosan programszerűek. A legtöbb tudós műveltsége esetleges, sokszor alaktalan – az övé szabályos, tudatosan kialakított. Harmadéves egyetemi hallgató korában megírja A jelenkori nyelvészet alapelvei (Magyar Nyelvőr XXVII, 1898) című dolgozatát, amely már nagy olvasottságról és az olvasmányok kritikai átgondolásáról, Paul–Prinzipien der Sprachgeschichte című alapvető művének alapos áttanulmányozásáról tanúskodik.* Másik jellemző tulajdonsága Gombocznak a széles körű, folytonos olvasással szerzett tárgyi tudás, amely rendkívüli emlékezettel párosult.
Ez alighanem Becker hatása, esetleg Szinnyeié, de nem Simonyié. Mikor Simonyinak diák koromban panaszkodtam, hogy küzdök Paul nehézkes könyvével, azt mondotta: „Ne tegye, nem érdemes.” Igaza volt: a módszert könnyebb olvasmányokkal is el lehet sajátítani, de Paul műve – bár elavult – a legokosabb könyve a nyelvtudománynak.
De sem a tervszerűen megszerzett műveltség, sem a nagy tudás és a rendkívüli emlékezőtehetség nem tesz még valakit kiváló tudóssá, a tudósnak elsősorban ítélőképességre van szüksége. Gomboczot éppen az ítélőképessége tette kivételesen nagy tudóssá.
Ezek a képességei, amelyek már diákkorában megmutatkoztak, egyre fejődtek benne.
Tudományos pályája egyetemi évei alatt – szabályosan könyvismertetésekkel kezdődik. Első publikációjában . (NyK XXVII, 1897) Genetz finn tudósnak egy zürjén nyelvtanulmányát ismerteti. Egyszerűen, ahogy kell: „Genetz legújabb dolgozatának tárgya egy eddig ismeretlen keleti zürjén nyelvjárás. Az anyagot a nyelvjárástanulmányhoz a szerző maga gyűjtötte Parsakovában… Genetz tulajdonképpeni célja az eddig ismeretlen nyelvjárás viszonyát a Rogov leírta nyugatihoz megállapítani.” Az ismertetés jó képet ad a műről, világos és hasznos észrevételeket tartalmaz.
Szinnyei felismeri Gombocz tehetségét, a Nyelvtudományi Közlemények következő kötetében már három dolgozatát adja ki. Az egyik Gombocz első terjedelmes tudományos dolgozata: A vogul nyelv idegen elemei (I. Török jövevényszók a vogulban, II. Orosz jövevényszók a vogulban). Ez a ma már elavult dolgozat – mindkét résznek nagy modern irodalma van – feltűnést keltő, kezdő munka a maga korában. Mintaszerű ismertetés a kötet másik, Gombocztól származó közleménye, Paasonen Die türkischen Lehnwörter im Mordwinischen, című fontos művéről. A harmadik közlemény Bréal Essai de sémantique című remek jelentéstani művének ismertetése. Ez Gombocz első kiváló alkotása, az ismertetés méltó az ismertetett műhöz.
Fiatalkori ismertető dolgozatai között különösen fontos a következő mű: Nyelvtörténet és lélektan,. Wundt néplélektanának ismertetése. Különnyomat a Magyar Nyelvőrből, 1903, 64 lap.
Első magyar etimológiáját még diákéveiben írja, – a sirály szóról (Nyr XVIII 1899). Tipikus kezdő-cikk: egy ma sem egészen megoldott kérdés „tisztázása”, a valószínűleg hangutánzó, kétes kapcsolatokkal bíró sirály szó eredetének kérdése, súlyos kísérő feltevésekkel, például azzal, hogy „a legrégibb török hatás még a magyar–vogul nyelvegység korába esik”. A kis cikk szép ismereteket mutat, de a sirály Gombocz nagy műveiben nem szerepel. Ugyanilyenek a Nyr XXIX. kötetében (1900) közült etimológiák (aszó, boglya, gyalu, bölcs), a NyK XXX. kötetében közölt bakcsó, csardak, kar, koslat. De már a XXXI. kötetben van több kitűnő etimológia, elsősorban a gyűrűfa, azután a kesely, keselyű, nagyon figyelemre méltó, amit a finn pihlaja ’berkenye’ szóról mond, jó az ér-magyarázata, de ezt régen megírta Vámbéry (NyK VIII).
Ilyen körülmények között indul a nagy pálya, – mint mondottam, ismertetésekkel, összefoglaló, népszerűsítő cikkekkel és kutató munkán alapuló dolgozatokkal.*
A régi magyar ételnevek eredetéről MNy I, – A bor. Uo. II.
Gombocz diákkorához tartoznak a külföldi utazások, amelyeknek – mint még látni fogjuk – Eötvös Loránd igen nagy jelentőséget tulajdonított. 1899-ben Párizsba küldik. Ott tanít, akkor Rousselot abbé, a modern kísérleti fonétika megalapítója. Gombocz tervszerűen belemerül a fonétikai tanulmányokba. 1903–1904-ben Lipcsében jár: ez a város sajátszerű szász életével, világhírű professzoraival (Wundt, Brugmann, Sievers, Lamprecht, Leskien stb.), operaelőadásaival, a Gewandhaus koncertjeivel, mély hatást tesz rá. Azután megint Párizs, majd ugyanebben a tanévbon Svédország és Finnország következik. Finnországban kitűnően megtanul finnül, és baráti kapcsolatokat sző.
Érdeklődését ebben az időben elsősorban a fonétika köti le, s ezen a téren jelentős tudományos eredményeket ér el. Gyakorlatilag is nagy hasznát veszi fonétikai tanulmányainak: francia és finn kiejtését nem lehetett a született francia vagy finn ember kiejtésétől megkülönböztetni, a franciák legfeljebb azt jegyezték meg, hogy feltűnően precízen artikulál. A Comédie Française egyik előadásán megböki a társát: „Hallotta? Egy laringális exploziva.”*
Egy ki nem írt mássalhangzó, pl. a német beobachten szóban, az e és o. között. A franciában ritka.
Nem említettem még, hogy amint a tanári vizsgát 1900 tavaszán letette, és kitüntetéses doktorrá avatták, azonnal fűiskolai állást kapott: 1900 júliusában a francia nyelv tanára lett az Eötvös-Kollégiumban.
Eötvös és Bartoniek határtalan bizalommal volt a kedves, okos, finomlelkű, nagytudású fiatalember iránt, aki mindig egyetértett velük, de sohasem tagadta meg önmagát.
A XIX. századi magyar nyelvtudomány legnagyobb kérdésének vitája ekkor már lényegében lezáródott. Ez a kérdés az volt: „ugor vagy török eredetű-e a magyar nemzet?” Sajnovics (1771), Gyarmathi (1799), Reguly (meghalt 1858-ban), Hunfalvy és főleg Budenz kutatásai bebizonyították, hogy a magyar nyelv finnugor eredetű, s a budapesti egyetemen más tanítás szóhoz nem jutott. (Szóhoz juthatott volna, mert Budenz ellenfele, Vámbéry Ármin, a magyar–török rokonság hirdetője, szintén budapesti professzor volt, de mint sok orientalista, nem tartott előadásokat.)
Irodalmi műveiben azonban Vámbéry tovább hirdette a török eredet homályos teóriáját, s ez a teória a magyar arisztokrácia és a magyar nemesség kedves alkotásában, a Magyar Tudományos Akadémián sem halt ki egészen. A magyar nyelvtudomány XIX. századi fejlődéséről nem volna teljes képünk, ha ezt tekintetbe nem vennénk, bár az Akadémiának éppen a nyelvtudományban elévülhetetlen érdemei vannak. Kuun Géza gróf, ki a XX. század első éveiben alelnöke volt az Akadémiának, török eredetű népnek tartotta a magyart, s ez volt a véleménye a nagy tekintélyű Szilády Áronnak is, aki halasi kálvinista pap volt, Thúry József pártfogója. Rákosi Jenő, ki szintén akadémikus volt, kiadott egy művet, mely Mezopotámiában kerestette a magyar dicsőséget. 1917-ben még panaszkodott Beöthy Zsolt, hogy az egyetemen tanított finnugor nyelvtudomány Budenz erőszakosságának a következménye, és a magyar szakos hallgatók egy részének törökből kellene vizsgáznia, sőt 1940 körül még – egy költségvetési vita során – kifakadt a főtitkár, hogy „nem engedi finnugor szeméttel elárasztani az Akadémiát”. A harmincas években a magyar tudományban általánosan elterjedt a hun-magyar kapcsolat, sőt rokonság eszméje (ezzel még foglalkoznunk kell, Gombocz is híve volt), a pesti egyetem egyik irodalomtörténet-professzora népszerűsítő füzetet is írt róla, – és Szily Kálmán államtitkár, a magyar nemesség tudatos képviselője, nem vette jó néven, hogy az Attila és hunjai c. gyűjteményes munkánk (1940) előszavában nem foglaltam állást a hun teória mellett.
Ez az áramlat Gomboczot fiatal korában nem érintette. Pályája kezdetén már az egyetemen is, az Akadémián is szilárdan állt a finnugor nyelvrokonság tana, s Vámbéry lassanként magára maradt. Egy tehetséges – de iskolázatlan – követője volt, Thúry József (1861–1906), a kitűnő turkológus – csepeli parasztfiú –, kinek kéziratban maradt magyar–török összehasonlító szótáráról Gombocz szép bírálatot írt. (Akadémiai Értesítő 1907.)
Gombocz számára tanárai vezetésével már egyenes és sima volt az út. Előtte már más problémák voltak, nem a magyar nyelv eredetének kérdése.
