ÚTKERESÉSE

Teljes szövegű keresés

ÚTKERESÉSE
1842-ben a Kisfaludy Társaság is tagjául választotta Hunfalvy Pált, aki A magyar költészet hivatása címen tartott előadásával foglalta el székét a tekintélyes társaságban. Korán kapott tagságai azonban nem feledtethetik azt a tényt, hogy Hunfalvy ezekben az években még csupán nagy reményű fiatalember volt. Életrajzírói 1838-től 1850-ig a számítják pályakezdetének korszakát, s a bölcseleti, jogi, esztétikai és görög filológiai tanulmányokat kapcsolják életének ehhez a szakaszához. Ezt az évtizedet valóban a sokirányú tájékozódás és az útkeresés időszakának lehet tekinteni. Fordulatot hozott életében az 1842. év, amikor búcsút mondott Pestnek, a Podmaniczky családnak, s örömmel fogadta el a késmárki evangélikus főiskola meghívását a jogtudományi tanszékre. A katedrát elfoglalva merész újítással kezdte késmárki működését. Előadásait magyar nyelven tartotta, holott addig az ország legtöbb jogtudományi intézetében latinul folytak az előadások. Az oktatás néhány évig visszavetette publikációs tevékenységét is. 1844–46-ban egy iskolai beszédtől eltekintve nem jelent meg írása nyomtatásban. A magyar nyelvű oktatáshoz jegyzetek, tankönyvek kellettek, ezért Hunfalvy már 1843-ban kiadta tanítványai számára A magyar váltó- és kereskedelmi törvények gyűjteményét és ismertetését. Késmárki népszerűsége, az iránta megnyilvánuló tisztelet fejeződött ki abban, hogy 1846-ban az új tanév elején a főiskola örökös igazgatójává választották meg. Ugyanakkor – éppen az ő agilitásának köszönhetően – egy újabb jogtudományi tanszéket állítottak fel, amelynek első tanára Hunfalvy János lett. Tíz évvel fiatalabb fivére az ő költségein fejezte be tanulmányait németországi egyetemeken, s amikor 1846-ban hazajött, csak cl kellett foglalnia a számára létesített katedrát.
A késmárki evangélikus főiskola biztos megélhetést nyújtott a Hunfalvy testvéreknek, s Pál ekkor már házasságra is gondolhatott. 1847 nyarán feleségül vette Röck Karolinát, Röck István pesti iparos leányát, akit már évek óta ismert. Valószínűleg 1842-ben ismerkedtek meg, de visszatérése a Szepességbe elodázta egybekelésüket. Toldy Ferencnek írott levelében 1847. november 24-én említi, hogy ifjú nejével Észak-Olaszországba utaztak nászútra, majd a gyönyörű Helvétia hegyeit megmászva tértek haza Késmárkra.
Tudományos útkereséséről is leveleiből tudhatunk meg legtöbbet. 1844-ben már említi Toldynak, hogy új diszciplína megteremtésén fáradozik, amely eltér addigi állambölcseleti, filozófiatörténeti, statisztikai és közgazdasági előadásaitól. Az „állami országászat” műveléséről át akart térni a „társadalmi országászat” területére, s a társadalom tényleges állapotát kívánta vizsgálni. 1845 őszén már arról számolt be Toldynak írt levelében, hogy megtalálta az új tudományág módszereit és elméletét. E tárgykörben megfogalmazódó gondolatait végül Országászati tájékozódás című tanulmányában foglalta össze, s 1847-ben publikálta Bajza lapjában, az Ellenőrben. Párhuzamosan továbbra is foglalkozott jogtörténettel, s a Társalkodóban (1848. 6. szám) ismertette Arisztotelész elméletét a jogról. Azonban a görög filozófus munkájában is a társadalom általánosabb mozgásjelenségei, törvényei kötötték le a figyelmét.
A csendes kisvárosi élet, a főiskola igazgatása és a tudományos búvárkodás, a boldog idill ifjú feleségével a karján, a munka fivérével az oldalán rövid ideig – 1848 tavaszáig – volt csupán Hunfalvy osztályrésze. Akkor a forradalom politikai eseményei ismét Pestre sodorták. A szepesszombati választókerületben képviselőnek jelöltette magát, s az országgyűlési mandátumot küzdelem nélkül elnyerte. Öccsével együtt szívvel-lélekkel támogatta a magyar forradalom programját, s az országgyűlésen szavazatával mindig a nemzeti kormány mellé állt. Amikor a helyzet válságosra fordult, s a magyar kormánynak, országgyűlésnek menekülnie kellett Pestről, követte Kossuthékat Debrecenbe, ahol a képviselőház egyik jegyzőjévé választották meg. Naplóját az országgyűlés folyamán. mindig pontosan vezette és egyes részleteit később publikálta is (Budapesti Szemle 1888.). A belső politikai harcban ekkor az ún. békepárt oldalán állt, amely ellenezte a trónfosztást és kiegyezést akart a Habsburg-házzal. 1849 nyarán a képviselőházzal együtt menekült Szegedre, és a július 21-i ülésen Kubinyi Ferencet támogatva szólalt fel, s kért felvilágosítást a kormánytól a haza állapota felől. Később Aradon tanúja volt a bomlásnak, s elborzadva látta a végső összeomlás jeleneteit. Külföldi menekülésre nem is gondolt. Először Békéscsabára ment, ahol felesége. családjának rokonai éltek. A tétlen élet unalmát azonban nem sokáig viselte el, s még 1849 őszén visszatért Pestre. Ezzel nagy veszélynek tette ki magát, mert elfogató parancs volt kiadva ellene; a fivére, kisebb „vétkekért” akkor már az eperjesi börtönben sínylődött. Minden jel szerint Pestről még 1849 őszén továbbutazott a Szepességbe feleségével együtt. A tél folyamán ott lappangott, ahol legkevésbé kereshették. 1850. április 6-én Késmárkról írta Toldynak: „…még nem tartozom azok közé, kik szabadon járhatnak-kelhetnek. Nincs útlevelem…” Bujdosása alatt ismerkedett meg – Toldy Ferenc jóvoltából – egy finn nyelvtannal.
1850. június 25-én a Magyar Hírlap közölte annak a 209 személynek a névsorát, akik ellen megszüntették a haditörvényszéki eljárást. Ekkor részesült amnesztiában – Vörösmarty Mihály, Kazinczy Gábor, Szász Károly és mások társaságában – Hunfalvy Pál is. Nem egyénileg kapott kegyelmet, hanem általános amnesztia keretében. Az erdélyi Pálffy János emlékirataiban igencsak szigorúan ítélkezett a forradalom egyes politikusairól, de Hunfalvyról tisztelettel szólt, őt nagyon becsületes embernek nevezte. Ritka dicséret egy ennyire megkeseredett embertől… 1855-ben Kazinczy Gábor egyik közleményét a következő szavakkal ajánlotta Hunfalvynak: „Engedd, hadd tűzzem e nyomtalan közlemény fölé a Te nevedet, szeretett barátom, nemes és mélyelmű híve a nemzeti ügynek.”

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT