FELSŐOKTATÁSI MUNKÁSSÁGA

Teljes szövegű keresés

FELSŐOKTATÁSI MUNKÁSSÁGA
Hut˙ra 1931-ig viselte a rektori méltóságot képviselő aranyláncot. Ez a korszak az első világháborúval súlyosbított nehéz politikai és gazdasági viszonyok között a fénykort jelentette a magyar állatorvos-tudomány történetében, rangot és emelkedést jelentett országhatárainkon túl az állatorvosi kar felemelkedésének, az állatorvostudomány egészének előrejutása szempontjából.
Hut˙rának eredményekben gazdag működése csaknem száz év küzdelmeinek volt osztatlan sikerrel koronázott beteljesülése, a nagyszombati egyetemen orvostudományi kart létesítő Van Swieten álmainak megvalósulása, amelyben a hajdani protomedikust első fokon a Felséges Udvari Haditanács, legfelsőbb fokon a halál akadályozta meg. Hut˙rának kellett jönnie ahhoz, hogy a katonai és polgári állategészségügyi intézkedések adminisztratív végrehajtása helyett az állatorvos-tudomány valóban polgárjogot nyerjen. Eötvös és Trefort reformtörekvései váltak valóra, amikor Hut˙ra személyén keresztül az állategészségügy a közegészségügynek, az állatorvos-tudomány az orvos- és természettudományoknak nélkülözhetetlen részévé vált. Hut˙ra alatt fejlődött valóban tudományos központtá a budapesti Állatorvosi Akadémia. Mint a felsőház tagja; a Felsőoktatási Egyesület alelnöke; az Országos Természettudományi Tanács és a Gazdasági Szakoktatási Tanács tagja sikerrel küzdött a beiratkozó hallgatók megfelelő magas fokú előképzettségének (érettségi vizsga) megköveteléséért. 1890-ben megírta Állatorvosi szakoktatásunk reformja című tanulmányát, amelyben a kirurgusok képzését és a sebészcéh működését felszámoló nagy reformintézkedéssel egyenértékű határozatot követelve kikelt a tábori sebészekhez hasonló gyógykovácsoknak az állatorvosokkal való azonosítása ellen. „Képtelenség feltenni, hogy az alig írni-olvasnitudó egyén az állatorvostant megtanulhassa…” – írta. Tisztában volt azzal, hogy a császári hadvezetés által létrehozott és világviszonylatban egyedülálló, kiválóan működő gyógykovácsi intézményt megszüntetni nem fogja tudni, követelte azonban a kétéves gyógykovácsi tanfolyamnak az állatorvosi oktatástól való teljes különválasztását, megjósolva, hogy a gyógykovácsok egyszer ugyanúgy el fognak tűnni, mint az orvosok sorából a sebészmesterek.
Küzdött az orvosi tárgyak tanítási idejének meghosszabbításáért. Kifejtette, hogy a kórbonctan, kórszövettan, gyógyszertan, belgyógyászat, sebészet, szülészet, szemészet stb. előadása nem kielégítő, és tanmeneti sorrendje is hibás. A tanrend célszerűtlen beosztásához igazodik a meg nem felelő szigorlati rendszer, amelyből pl. a gyakorlati ismeretek (operálástan stb.) számonkérése teljesen hiányzik.
A már akkor nagy tekintélyű és kitűnő külföldi kapcsolatokkal, nemzetközi hírnévvel rendelkező Hut˙ra Ferenc felterjesztését nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Érvénybe lépett az új szervezeti szabályzat, amely már 11890-ben az orvostudományi irányban való fejlődést, a szaktárgyak óraszámának szaporításával a tanfolyam meghosszabbítását, a hallgatók előképzettségének, az oktatás színvonalának emelését biztosította. Ennek volt záloga számos kiváló tudósnak az állatorvosképzésbe való bekapcsolása. Velük együtt, az ő tudományos működésük segítségével is érte el Hut˙ra, hogy 1899-ben az intézmény főiskolai rangra emelkedett. Kivívta a doktorrá promoveálás és a magántanárrá habilitálás jogát, valamint a hadseregben a tiszti rangot a katonai állatorvosok számára. Nagy jelentőségűnek kell tartanunk, hogy Hut˙ra a doktorrá avatásnak ún. fakultatív formáját választotta, amelynek során a jelölt tudományos intézetben végzett önálló kutatómunka végzése és tudományos értekezésének megírása után, doktori szigorlatok letevése árán juthat el a doktori cím viselésének jogosultságához. A doktorandusok működése jelentős fellendülést eredményezett a tudományos személyzettel mostohán ellátott Állatorvosi Főiskola működésében. Ezt a célt szolgálta a magántanári képesítés jogának megszerzése is. A tanszékek, intézetek számát nem lehetett szaporítani, a magántanárrá habilitált tudósok mégis tarthattak előadósokat olyan tárgyakból, amelyek nemcsak a szigorúan vett szakképesítés elnyeréséhez kellettek, hanem az állatorvosi közművelődés ügyét szolgálták. Ennek elmélyítésére szorgalmazta Hut˙ra többek között az állatorvos-tudomány történetének oktatását is. E tárgy előadására kiváló orvostörténészt, Győry Tibort sikerült megnyernie, aki 25 éven keresztül oktatta az orvosi tevékenység alapját képező orvosi gondolkodásra és orvoietikára az állatorvos-növendékeket; értékes adatokat hozott felszínre az állatorvos-tudomány történetének feltáratlan mélységeiből; Hippokratésztől Semmelweisig az orvostörténelem nagyjainak tanításain keresztül azok tekintélyét is biztosította az állatorvos-tudomány számára. Felkarolta Hut˙ra az állatorvos-továbbképzés ügyét. Rendszeresen szervezett „állatorvosi ismétlő tanfolyamokat". Megindította az Állatorvosi Kézi Könyvtár c. sorozatot, amely a Markusovszky által alapított Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat mintájára volt hivatva megfelelő szakkönyvekkel ellátni a kart. Csakhogy a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Niemeyer Belgyógyászatát, Billroth Sebészetét, Stellwag Szemészetét, Sims Nőgyógyászatát, Taylor Orvosi jogtudományát adta ki magyar fordításban, Hut˙ra viszont – komolyan véve Markusovszky mondását: „Jelentéktelen csatlósai a világ civilizációjának, paraziták a tudomány fáján lenni nem akarunk, hanem saját munkánk után élni és aszerint becsültetni is kívánunk" – magyar tudósok: Plósz, Monostori, Preisz, Kóssa és mások eredeti műveivel jelentkezett. E könyvsorozatnak összesen huszonkét kötete jelent meg az első világháború végéig.
Megindította A m. kir. Állatorvosi Főiskola Kiadványai című sorozatot. Ezek az annalesek évről évre megjelentették a rektor (Hut˙ra) tanévnyitó beszédét és valamelyik professzornak egy időszerű orvostudományi témáról készített értekezését. E sorozatnak részeit alkották a főiskola évről évre megjelenő vaskos évkönyvei is. Jelentős adományokat szerzett a Főiskolának a Phylaxia Szérumtermelő RT, az Állatbiztosító Szövetkezet, a Hangya Szövetkezet stb. részéről. Több tanszék kutatómunkájához szerzett anyagi támogatást a Természettudományi Kutató Alap, a Széchenyi Tudományos Társaság stb. részéről; személyes ismeretség révén megszerezte a Rockefeller által alapított International Education Board támogatását. A felsőfokú szakoktatás terén kifejtett érdemeiért kapta 1906-ban a kir. udv. tanácsosi címet és 1917-ben „szepeshelyi" előnévvel a magyar nemességet. Tiszteletbeli professzora lett a pécsi, címzetes nyilvános rendkívüli tanára a Budapesti Tudományegyetemnek, díszdoktorrá avatta őt a bécsi és a berlini állatorvosi főiskola. Nemzetközi hírű tudományos centrum lett a budapesti Állatorvosi Főiskola, amelynek tiszteletbeli doktorává válni valóban megtiszteltetést jelentett olyan világhírű tudósok számára, mint Theobald Smith, Bang, Dexler, Kitt, Schmaltz, Mc Fadyean és mások, akik viszont a maguk hírnevével jelentős mértékben járultak hozzá a budapesti intézmény világszerte elismert tudományos hírének öregbítéséhez. Osztoztak a dicsőségben Hut˙ra munkatársai is, akik közül többet (Nádaskay, Breuer, Fokányi, Plósz, Uhlyárik stb.) is kitüntettek a honoris causa doktori címmel. Hut˙ra szinte egy személyben végezte el az önálló magyar állatorvos-tudomány megalapítására vezető kultúrpolitikai munkát. Az egyszemélyi vezetésért, valamint a sokak által sérelmesnek és túlzásba vittnek tekintett „orvosi" és „közegészségügyi" szemlélet érvényre juttatásáért Hut˙rát számos támadás is érte. Az Állatorvosi Lapokon keresztül tették fel a kérdést: Vajon csak orvosdoktori diplomával lehet valaki professzora az Állatorvosi Főiskolának? A kérdező nyilván nem tudta, hogy Hut˙rán kívül Rátz és Tangl professzorok is megszerezték az állatorvosi oklevelet; elfelejtkeztek arról, hogy Fettick, Jármai, Marek, Plósz, Raitsits, Wellmann, Zimmermann állatorvosi oklevéllel lettek professzorok. Ugyanakkor az orvosi kar részéről is féltékenyen nézték az állatorvosi bakteriológia, immunológia és járványtan hatalmas előretörését, a „Hut˙ra-iskola" sikereit. Hut˙rát a kicsinyes támadások nem befolyásolták. Ennél ő sokkal magasabbra tört. Sokoldalú és eredményes tevékenységének legfőbb célja az állatorvosképzés egyetemi rangra emelése volt, ezen keresztül mérhetjük le legjobban Hut˙rának a treforti gondolat (közgazdaság, közegészségügy és köznevelés egysége) megvalósítása érdekében kifejtett munkásságát. E kérdéssel ezért kissé részletesebben kell foglalkoznunk.
Hut˙ra elképzeléseinek célja végső fokon annak jóvátétele volt, amit még Zlamál professzor rontott el. Ismeretes, hogy Zlamál „csak a legszorosabb gyakorlati igényeket tartotta szem előtt és kevéssé törekedett arra, hogy a természettudomány alapvető tárgyainak oktatásában lássa azt a hidat, amely az állatorvost kiemelte volna tudományos szempontból az emberorvoshoz képest inferiorisabb állapotából" – írja Kotlán. A szabadságharc után Zlamál – nem tűrve, hogy az állatorvostan továbbra is „hozzá nem értő emberorvosok gyámsága alatt nyögjön" – kivívta az Állatgyógyintézet önállósítását (1851).
Hut˙ra más véleményen volt: „Csak egy bizonyos tudományszakot felölelő s ehhez képest csak egy bizonyos életpályára előkészítő főiskolák – mondotta 1906-ban – tevékenységük szűk keretei miatt általában nem rendelkeznek azzal a tekintéllyel, amellyel a nagyközönség más, több fakultásra tagolt főiskolákat, illetőleg egyetemeket szívesen felruház. Ennek nyomában jár a kisebb érdeklődés, az intézmény jelentőségének kevésre méltatása, ez pedig hátráltató befolyással van annak fejlődésére, főleg olyankor, midőn ez tetemes anyagi áldozatokat kíván, azonkívül pedig csökken miatta a vonzerő úgy a tanerőkre, mint a hallgatókra, főleg ott, hol ezeknek módjukban áll hasonló feltételek alatt nagyobb egyetemekkel is kötelékbe lépni. A teljes önállóság és ami ezzel együtt jár, a túlságos elszigeteltség más főiskoláktól azonban leghátrányosabban abban az irányban érvényesül, hogy a tanárok és a hallgatók nélkülözik azt a felette előnyös, kölcsönös befolyást, melyet az egyetemeken a különböző fakultások tanárai és hallgatói sűrű érintkezésük közben egymásra gyakorolnak s mely végeredményében az egész egyetemnek, valamint az általa kép- viselt tudományszakoknak válik hasznára… Az első tekintetre előnyösnek látszó teljes önállóság hátrányait a külföldi állatorvosi főiskolák is érzik, s azért ott is már ismételten merült fel a kérdés, valjon nem volna-e célszerű azokat más, nagyobb főiskolákkal szervi kapcsolatba hozni. Itt elsősorban a tudományegyetemekhez való hozzácsatolás jön szóba már azért is, mert az állatorvosi főiskolákon úgy a tudományos búvárlatnak, mint az oktatásnak iránya és szelleme merőben ugyanaz, mint a tudományegyetemeken s mert különben is az állatorvostan az emberorvostannal egészen közelről rokon tudományszak és jobbára csak a gyakorlati alkalmazás módjában van közöttük eltérés."
Hut˙ra az egyetemmé válás érdekében dolgozott ki reformtantervet, hívott meg neves tudósokat professzornak az Állatorvosi Főiskolára. Ezzel kettős célt szolgált, mert egyúttal katedrához juttatott olyan tehetséges embereket, akik egyébként talán nem – vagy csak jóval nagyobb nehézségek árán tudták volna képességeiket kibontakoztatni. Így segítette Preisz Hugó, Entz Béla, Hevesy György és sok más magyar tudós érvényesülését. Küzdött a hallgatók előképzettségének megköveteléséért, szorgalmazta az orvosi tárgyak oktatásának intenzívebbé tételét. Ennek érdekében vívta ki a magyarországi főiskolák között legelsőnek a doktorrá avatás és a magántanári képesítés jogát; ezért tisztelt meg neves tudósokat a Főiskola díszdoktori címével, és amikor már mindez együtt volt, ezekre a szilárd alapokra támaszkodva indított ostromot azért, hogy a tudományegyetem orvosi kara mellé állatorvosi fakultásként kapcsolják be a világhírű tudományos centrummá emelt budapesti Állatorvosi Főiskolát.
E kérdés felvetésére Hut˙ra az országgyűlés felsőházában, amelynek tagja, a Felsőoktatási Egyesületben, amelynek alelnöke, a Tudományos Akadémián, amelynek dísztagja volt, éppúgy, mint rektori beszédeiben, évről évre rendszeresen visszatért. 1925-ben pl. emlékezve tizenkilenc évvel azelőtti beszédére, idézte, hogy „az állatorvosi főiskolák nézőpontjából leghelyesebb megoldásul a tudományegyetemekhez való csatolást jeleztem, tekintettel az emberorvostan és az állatorvostan közötti közeli rokonságra, valamint oktató és kutató módszereinek azonosságára". Elgondolásának helyességét igazolandó, külföldi példákat is idézett: „… A berni és zürichi állatorvosi főiskolák példáját követve, amelyek már 25, illetve 23 év óta önálló fakultásai az ugyanottani tudományegyetemeknek, 1914-ben a müncheni főiskola az u.o. ötödfélszázéves egyetemhez, 1923-ban pedig a drezdai főiskola az ötszázéves lipcsei ősi egyetemhez csatoltatott, mint külön, teljesjogú állatorvosi fakultás. Különösen fontos és érdekes, hogy a lipcsei egyetemen ez igen nagy anyagi áldozatokkal is járt annak folytán, hogy a drezdai állatorvosi főiskola megszüntetésével egészen új, nagyszabású épületcsoportot emeltek az új fakultás részére az orvosi fakultás közvetlen közelében. Ezeken kívül a szintén régi utrechti egyetemen, legutóbb pedig a bukaresti, a belgrádi, a szófiai és a zágrábi egyetemen szerveztek állatorvosi fakultásokat szintén teljes egyenjogúsággal a többi fakultásokkal.
Kitetszik ebből, hogy külföldön mindenfelé az az irányzat érvényesül, mely célszerűnek tartja az állatorvosi iskolák szerves hozzákapcsolását a tudományegyetemekhez. Ez az egybekapcsolás kétségkívül elsősorban az egyetemi fakultásokká alakult állatorvosi főiskoláknak válik hasznára, mert mint nagy egyetem szerves részeinek emeli a tekintélyüket és a fakultások közötti kölcsönhatás intenzívebbé és széleskörűvé teszi működésüket. Bizonyos azonban az is, hogy az őket befogadó egyetemekre is értékes előnyök háramlanak a tudományos erők meggyarapodásából. Csakis ily módon magyarázható meg az, hogy ősi egyetemek is, aminő például a müncheni és a lipcsei, bizonyára érett megfontolás után megváltoztatták évszázados szervezetüket és lehetővé tették, hogy az új fakultások arányosan osztozzanak a régi fakultások féltékenyen őrzött jogaiban. Ezek az egyetemek egyébként elhatározásukban már a svájci egyetemeknek kedvező tapasztalataira is támaszkodhattak, melynek alapján Wegelin orvostanár, a berni egyetem rektora, megelégedéssel mondhatta a legrégibb állatorvosi fakultás negyedszázados jubileumi ünnepélyén, hogy az »immár fontos része az Universitas Literarumnak, melyet az nem szívesen nélkülözne többé«.
Nálunk a kérdés hasonló irányú megoldása – írta – minthogy nem igényelne sem személyi, sem dologi külön költségeket, tulajdonképpen azon fordul meg, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem hajlandó volna-e nem is túlságosan régi, lényegében Mária-Terézia királynő adománylevelén alapuló szervezetét módosítani és kereteit egy ötödik fakultás beillesztésével tágítani?" Mondanunk sem kell, hogy nem volt hajlandó; az orvosi kar féltékenyen őrizte tekintélyét, amelyet Hut˙ra és a Hut˙ra-iskola fénye máris elhomályosított. Hut˙ra ezért egy másik megoldást is megpendített, nevezetesen azt, hogy az „állatorvosi és gazdasági legfelsőbb szakoktatás, mint szintén rokon szakmakörök, egymással szorosabb kapcsolatban hozassanak". Maga is megijedt azonban, amikor látta, hogy ez utóbbi eszméje palackból kieresztett szellemhez hasonlóan egyre jobban elszabadul. Már 1911-ben szerette volna a palackba visszazárni, de hiába: 1934-ben, röviddel a már súlyosan beteg Hut˙ra halála előtt Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter a rá jellemző erőszakossággal létrehozta a műszaki egyetem, a tudományegyetemi közgazdaságtudományi kar, állatorvosi főiskola, valamint a bányamérnöki és erdőmérnöki főiskolák egyesítéséből összetákolt m. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet.
Mindezt azonban Hut˙ra már nem vehette tudomásul. Kétévi súlyos betegeskedés után, szívkoszorúér-elmeszesedés következtében, 1934. december 20-án, 74 éves korában befejezte életét az állatorvosi szakoktatás legkimagaslóbb egyénisége, az a férfiú, akinek neve a legszorosabban összeforrt a budapesti Állatorvosi Főiskola fejlődésével, akiben utolérhetetlen tökéletességgel összpontosultak az alkotó és vezérlő egyéniség legszebb tulajdonságai: példátlan munkabírás, fejlesztő- és szervezőkészség, akarat, bölcs mértékletesség, ritka emberismeret, mély tudományosság, tudományának és intézményének szeretete. Preisz Hugó írt róla nekrológot az Orvosi Hetilapban. Temetésén jelen voltak a magyar tudomány képviselői, ugyanakkor azonban az Állatorvosi Főiskolának a Műszaki Egyetemmel történt egyesítése kapcsán megszűnt az állatorvosi gyógyszertani-, kémiai-, a fizikai- és a tejhigiénei tanszék; szertefoszlott az óriási közegészségügyi jelentőségű élelmiszer-higiéniai tanszék megvalósulásának még a reménye is, a bakteriológiai tanszék egyesült a járványtanival. „A fúzió nem rombolás, hanem építés", volt a kiadott jelszó.. Mégis a fúzió ellen sztrájk volt az Állatorvosi Főiskolán, ezt a sztrájkot a fasizmus útjára lépett parancsuralmi rendszer elnyomta. Marek professzor tiltakozott a Felsőházban, megmozdult az egész állatorvosi kar. A Magyar Országos Állatorvos Egyesület 1934 évi országos közgyűlésén Hut˙ra hűséges tanítványa, Köves elnök fájdalmas szívvel jelentette be: „Elvesztettük Főiskolánkat, de nem kaptunk helyébe önálló egyetemi kart." Minden hiába: ezt a szerencsétlen intézkedést, mely a mezőgazdasági fakultás egyik osztályává zsugorított Hut˙ra és Marek világhírű főiskoláját, még a második világháború sem tudta elmosni. Amikor ugyanis a tudományegyetem orvosi kara Budapesti Orvostudományi Egyetem néven általános orvostudományi, fogorvosi és gyógyszerésztudományi karral önálló egyetemmé alakult, akkor a felbomló József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági karának állatorvosi osztályát negyedik fakultásként nem az orvosi tudományok közé, hanem az újonnan szervezett Agrártudományi Egyetem keretei közé illesztették be. Természetes, hogy mindazok a nehézségek, amelyeket Hut˙ra előre látott, szabályszerűen be is következtek. Ezek miatt az Agráregyetembe tömörült négy kar közül három – közöttük az állatorvosi is – már 1952-ben különvált, így ismét önálló lett Hut˙ra Főiskolája, amely végre fennállásának 175. évfordulójára nyerte el az Állatorvostudományi Egyetem címét és rangját.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT