A TÁRSADALOM ÉLETE ÉS HALÁLA

Teljes szövegű keresés

A TÁRSADALOM ÉLETE ÉS HALÁLA
A társadalomban a fejlődés törvényének értelmében bennfoglaltatik a társadalom életét előmozdító és a társadalom életét megszüntetni törekvő princípium egyaránt.
A társadalom életének küzdelme annál termékenyebb, minél finomabb megoszlásban, diszperzióban élnek benne a társadalom pozitív és negatív erőit érvényesítő emberek, a társadalom életének fokozó és gátló tényezői. Ezen erők közül a lendítő, előrevivő az egyéniség. A csoportosulást visszatartó erőnek gondolja, mely gátolja az egyén kibontakozását. Huzella más helyen nem nézi le a közösség emberformáló befolyását, éppen a sejtközösségekkel való összehasonlítás alapján. Jó biológiai példa pedig a contact inhibitió, vagyis az a jelenség, hogy az izolóládott sejtek addig osztódnak, amíg egymással nem érintkeznek. Az érintkezés leállítja az osztódást és egy összefüggő, olyan együttes munkát végző szövetet hoz létre, melyre az izolált sejtek képtelenek lennének. A contact inhibitio éppen a szervezettség érdekében a csoportosulást mint pozitív erőt fogja fel. A szövet felbomlása a teratogen vagy onkológiai szóródást, tehát a szervezet (társadalom) kárát vagy egyenesen pusztulását jelenti. Huzella sajátságos materializmusa a társadalom pusztulását látja a „homo homini lupus” vagy a „bellum omnium contra omnes” elharapódzásában. A szeretet, mely a rabszolgát egyenlővé tette minden emberrel, a jövő ereje, amit uralkodóvá kell tenni. A szeretet az, ami felszabadít, a szeretet a kapocs, amely az embereket a társadalomban egyesíti. A tiszta tudomány és a szeretet jótékony együttese kell hogy alkossa a társadalmat. A társadalom életének emberi küzdelmében ellentétes princípiumok tartják fenn a világot. Az emberi élet szépsége éppen a küzdelem egyensúlyában rejlik.
Ha mindenki csak egyet és ugyanazt tűzné maga elé, mozdulatlanná válna a világ. A nemes ellenfél adja az ellentétet, mely gondolatainkat megtermékenyíti.
Arisztotelész figyelte meg, hogy minden állatnak csak egy jellegzetes eszköze van a küzdelemre. A szarvas állatnak soha sincs ragadozófoga. Az embernek az értelem a harci eszköze. A szellemi küzdelem azonban Huzella szerint csak egyéni lehet. Ez utóbbi azt hiszem téves, mert a kollektív eszmék is harci eszközöknek bizonyultak. Bár gyakori fogás volt az eszmét az emberével együtt elpusztítani bizonyos sötét korokban, ez éppen olyan céltalan volt, mint amikor a beteget mint rossz szellem hordozóját agyonverték, kivégezték, elégették. Szerinte az egyén egészsége és betegsége a társadalom békéjéhez és háborújához hasonlítható, de míg a szervezet reakciója, a megbetegedés, szükséges a gyógyuláshoz; a szervezet védekezésének tünete, a háború nem a védekezés és gyógyítás reakciója. Ezen elmefuttatások ragyogó gondolatokat és megfigyeléseket tárnak elénk, de csak nagy vonásokban felelnek meg a kívánt és állított párhuzamnak.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT