AZ INTERCELLULARIS TAN
AZ INTERCELLULARIS TAN
Schwann az intercellularis állományt a sejt által elválasztott ún. „belső secretum”-ból, a sejtváladékból vezeti le, amely váladék Huzella szerint, a mechanikai húzó hatásra veszi fel a rost alakot. Heringa, Nageotte, Stieve a rostok extracellularis keletkezését elismerték, de szintén vitatják az aktív elasticitas fogalmát.
Minden bizonnyal az erek tágulása és szűkülése mechanikai befolyást gyakorol az őt körülvevő és a környezeti struktúrát behálózó rosthálózat feszülésére, ellazulására. Ezen elemi rostrendszer nagy jelentőségének hangsúlyozása miatt állította minden élő szerkezet középpontjába a rácsrostokat, melyeknek feltűntetésére, mint említettük, az ún. ezüstnitrát impregnatiót alkalmazta. E technika lényege az, hogy a szövetmetszeteket ezüstnitrát oldatban áztatjuk. Egyes képletek, a rácsrostok nagyobb mennyiségben veszik fel az ezüstöt (argyrophil) úgy, hogy a metszetet kimosva és redukálószerbe téve, e képleteken az ezüst szemcsék mint fekete szemcsék tűnnek elő. Nemcsak egy speciális ezüstimpregnatiót használt, hanem a legkülönbözőbb impregnatiós technikát kipróbálta. Ez az argyrophil rostrendszer, mely minden szervben megtalálható és a kötőszövet legfinomabb alapstruktúráját képezi, szerinte magán viseli a mindenkori functio bélyegét és ezért róla a functio leolvasható. A következőket írja: „Erre… az elemi rostrendszer aktív elasticitasának fogalmára … alapítottam a hajszálérműködés, a sejtközlekedés, a secretio (elválasztás), a resorptio (felszívódás), a respiratio (légzés), valamint minden más lehető, a szervezet histophysiológiai egységének végső fokán végbement szövet- és szervműködés helybeli, önálló, autonóm, elastomotoros mikromechanizmusának (azaz egy olyan mikromechanizmusnak, melyet a rugalmassági mozgató erő tart fenn) elméletét. Feltételezem, hogy az argyrophil rostok, ősi birodalmába sem a mioneuralis (az izom-ideg kapcsolat a mozgás magasabb rendű szöveti készüléke) szövet, sem a kötőszövet collagen vagy elastikus rostjai nem hatolnak be. Ezen magasabb rendű rendszernek végső kihatásait az argyrophyil rostrendszer fogná fel és hozná kölcsönhatásba egymással s a sejtek komplexumaival, midőn a már önmagában is nyújthatóan rugalmas argyrophil rostoknak rendszerét kifeszítik, illetőleg a benne lejátszódó vonatkozások és kölcsönhatások átfogó egységes fenntartására és szabályozására aktiválják.” Huzella a capillaris autonomiát a vérhajszálerek önálló mozgását is a hajszálereket körülvevő rácsrostok aktív elasticitasára kívánja visszavezetni.
A Huzella-féle elmélet beleépült a Benninghoff-féle functionalis struktúra-elméletbe, melynek alapján a simaizom, a rugalmas rost beleépül abba a kötőszöveti hálózatba, melynek legfinomabb elemeit a rácsrostok és a belőlük felépült és minden egyes sejtet külön-külön körülvevő hálózat képezi. Az izom aktív, a rugalmas rostok passzív összehúzódása az argyrophil hálózatot állandóan rongálja, miáltal a beleépült sejtek alakját, mozgását, eloszlását befolyásolja. Ezt nevezi Huzella a rácsrostok aktív elasticitasának, jelezve, hogy ez más, mint a rugalmas rostok passzív elasticitasa. Elméletéhez hasonlót említ Montpellieri Borden Theophile 1767-ben a kötőszövettel kapcsolatban. Különösen hangsúlyozta Huzella, hogy egy szerv bármely részén a nedvkeringéssel és a szövetélettel kapcsolatban fellépő szerkezeti változás, hatását az aktív elasticitású rácsrosthálózaton keresztül a szerv minden részletére kiterjeszti.
Az elemi rostrendszer elastomotoros mechanizmusának elméletét, mely az intercellularis tant alapozta, az argyrophil rostok extracellularis keletkezesével egységben építette fel. Elméletének igazolására a szövettenyészeteket használta fel, melyeket úgy tekintett, mint primitív szervezeteket, s melyeknek nagy előnyük, hogy őket microscopicus nagyításon állandóan megfigyelni és kísérletesen befolyásolni lehet.
