HADI MŰNYELV
HADI MŰNYELV
Hadi műnyelvünk fejlődése a XIX. század elején vett nagy lendületet, amikor más tudományágak nyelvét is magyarosítani kezdték.
Kiss Károly, 1825-től megjelent műveiben és fordításaiban, tudatosan alkotta a magyar hadi műszavakat. Kazinczy Ferenc igen jelentősnek tartotta Kiss Károly magyar katonai nyelvújító munkásságát és elismeréssel adózott a hadtudomány magyar nyelven való műveléséért. 1829. május 27-i, Pestről keltezett levelében beszámol arról, hogy kiket ismert meg a tudományos életből: „Itt először Thaiszt, Fő-Hadnagy Kiss Károly, Prof. Imre és Bugát Urakat, kik tudományaikat magyarul dolgozzák.”
Ebben az időben a különböző kiadványokban és a sajtóban már szép számmal találkozhatunk a német katonai műszavak magyar megfelelőinek megalkotására és körülírására irányuló jól vagy rosszul sikerült próbálkozásokkal. Ezekkel kapcsolatban állapítja meg Kiss a Felső-magyarországi Minerva 1829 júliusi számában megjelent, Napóleonnak a háborút illető alaprendszabásai című munkájában:
„Egyébberánt vigyázunk a katonai hivatalok és dolgok nevei megmagyarosításában … Majd egyszer ha időm, s helyeztetésem engedi, a hadi-tisztségek nevökről, és a haditudományban előforduló mesterszavakról, egy bővebben esmértető szótárt szándékozok kiadni.”
A fenti sorok egyértelműen bizonyítják, hogy a reformkorban ő volt az első, aki szükségesnek tartotta egy hadtudományi műszótár elkészítését és közreadását.
Az igazán céltudatos és szervezett kísérlet a magyar katonai nyelv új hadtudományi szavakkal való bővítésére a Magyar Tudós Társaság kereteiben történt meg, és abban is neki volt kezdeménye ző, vezető szerepe.
Az Akadémia első nagygyűlésén elhatározta egy általános magyar nagyszótár összeállítását. E terv végrehajtásának előmunkálataikén indult meg a szakszótárak, így egy matematikai szótár kiadásának elő készítése. Az Akadémia akkor hivatatalos nézete szerint a hadtudomány a matematikához állt a legközelebb, ezért a hadi műszavakat a matematikai szótárnak kellett tartalmaznia.
A Magyar Tudós Társaság július 9-i levelében szólította fel a munka elvégzésére Kisst, aki 1831. október 10-i levelében a titoknoknak megírta: „ … nem vagyok ugyan idegen az előmben kitűzött katonai osztályban a műszavak szerkesztésén munkálkodni, a mihez én már hozzá is fogtam.”
1832. augusztus 18-i leveléhez mellékelve küldte meg az Akadémiának a kézirattárban ma is megtalálható Kiss Károlytól A hadi szótárhoz – 1832 című, mintegy 1750 kifejezést, szót felölelő munkáját. Indokoltnak tartotta, hogy a következő magyarázatot fűzze kéziratához: „A fekete betűkkel írottak már ezelőtt is voltak közönséges használatban, a veressel ellenben a tőlem vagy újonnan kigondolt, vagy a tárgyhoz alkalmaztatott új kifejezések.” Meg kell jegyezni, hogy a szavak mintegy egyharmadát újonnan alkotta.
A kisgyűlés 1833. október 1-i ülése újra foglalkozott Kiss Károly hadi műszóalkotói tevékenységével, mivel a „régebben beküldött hadtudományi műszótárához pótlékot küld, mely a katonai tüzi fegyverek részei magyar neveiket foglalja magában”. Az ülés elrendeli, hogy azokat a kiadásra kerülő szótárban a megfelelő helyekre sorolják be. A Magyar Tudós Társaság 1834 elején közrebocsátja a Mathematikai Műszótárt, Kiss Károly azonban csalódva vette kezébe a megjelent szótárt, mivel katonai kifejezéseinek jelentős részét nem találta meg benne.
Némi elégtétellel vette tudomásul, hogy a Magyar Tudós Társaság által 1835-ben közreadott Magyar és német zsebszótár Második vagy német-magyar részében és a 1838-ban megjelent Első, vagy magyar-német részében, melyet barátai Toldy és Vörösmarty szerkesztettek, hadi műszavaiból is sokat felhasználtak.
1836. július 15-én benyújtotta Bonyhádi Perczel Móricz Várbeli erősítés című kéziratának bírálatát az Akadémiának, amiben ismételten rámutat: „Ajánlatom tehát hogy felszólíttassanak katona tagja társaságunknak, mindegyik adja be összegyűjtött hadi műszavait mert e tekintetben se a mathematikai kötet, se a zsebszótár félig meddig sem elégít ki, hogy a tek. Társaság felügyelése alatt, addig is, még a nagyszótár elkészülend, a hadi műszavak egy különös kötetben javaslatkép közrebocsájtatnának.”
Harcolt azért, hogy az Akadémia adjon ki egy hadi műszótárt. Küzdelmének eredményeként a kisgyűlés 1838. augusztus 6-i ülésén elhatározta, hogy megbízza „Kiss Károly, Szontagh Gusztáv és Tanárky Sándor II. tt. küldöttségképen a hadi tudományok terminológiájának együtt készítésére”.
A katonai nyelvújítói munkálatok meggyorsítását az is előidézte, hogy 1839. április 9-én V. Ferdinánd összehívta az országgyűlést, amely napirendjére tűzte a magyar nyelv ügyét. Az alsótábla július 16-án kidolgozta törvényjavaslatát a magyar nyelv hivatali használatának olyan kiterjesztéséről, amely a hadsereget is érintette volna.
Kiss Károly megértette annak nagy jelentőségét, hogy amikor az országgyűlésben politikai küzdelem folyik a magyar ezredek katonai nyelvének magyarrá tétele érdekében, akkor azt úgy segítheti elő a legjobban, ha katona akadémikus társaival minél hamarabb elkészítik a hadtudományi műszótárt. Ezért igen aktívan bekapcsolódik a hadtudományi műszavak összeállításába és a szótárszerkesztés munkájába.
Tanárky Sándor halála után a kisgyűlés 1840. január 7-i ülése Kiss Károly 1. tagot mivel „különben is az elhunytnak a munkában segédére volt, annak folytatására felszólítatni rendelé”.
1840 januárjától áprilisáig szorgalmasan dolgozik a műszótár első részének végleges összeállításán, az összegyűjtött hadi műszavak betűrendbe sorolásán. A szótárszerkesztői munka első ütemét befejezve április végén a kézirat „első részét A-E-ig beküldi” az Akadémiának.
Az országgyűlés is ezekben a napokban, 1840. május 13-án fejezte be munkáját. A magyar nyelvnek államnyelvvé tételét célzó törekvés a kormány ellenállása folytán ismét csak részleges sikert ért el. A katonai nyelv terén nem tudtak más eredményt elérni, mint az 1840. VI. tc. azon rendelkezését, hogy a magyar ezredek parancsnokai a magyar törvényhatóságokkal magyar nyelven levelezhettek. Kiss kedvét nem vette el a katonai nyelv ügyének ilyen alakulása, tovább folytatta a hadi műszavak alkotását, összeírását és a szótárszerkesztői tevékenységet.
1840 novemberében benyújtotta „a hadi műszótár második részét F-P-ig”, 1841 februárjában pedig a harmadik részét P-től Z-ig.
Az Akadémián pénzügyi nehézségek miatt nagy harc folyt, hogy milyen munkák kerüljenek kinyomtatásra. A különböző tudományágak képviselői között a publikációs elsőségért folyó vetélkedésben az akadémiai hadtudományi műszótár kiadása háttérbe szorult.
1842 végétől folyt az országgyűlés előkészítése is, melyen a reformellenzék ismét síkra kívánt szállni a magyar nyelvnek államnyelv rangjára való emelése érdekében. Kiss elhatározta, hogy egy ideiglenes szótárt ad közre. Az országgyűlés összehívását bejelentő hónapban, 1843 márciusában jelent meg a magyar katonai nyelv fejlődése szempontjából is az első jelentős Hadi Műszótár.
A 140 oldalas, nyolcad ívrét nagyságú kiadvány címlapján ez olvasható: „Hadi Műszótár. Magyar–németül és német–magyarul. Közre bocsátja Kiss Károly, kapitány s magyar akadémiai rendes tag. Pesten, Kiadja Heckenast Gusztáv. 1843.”
Az előszóban figyelemre méltóan indokolja a szótár megjelentetésének szükségességét: „A magyar akadémia megbíztából, annak katona tagjai egy magyar hadi műszótáron dolgoznak; mivel pedig az a hadi tudomány és művészség annyi sok elágazatót magában foglalandja: nem lehet az egy pillanat eredménye … Addig is tehát, míg a magyar akadémia hadi műszótára napfényre jövendhet, szükségesnek találtam egy ideiglenit, a közéletben csak a legszükségesebbre szorítkozott hadi műszótárt kicsinyben közrebocsátani.”
Kiss Károly összegyűjtötte a nyelvújítás során mások alkotta szavakat és kifejezéseket, de természetesen nagy számban maga is alkotott jól vagy kevésbé jól sikerült magyar hadi műszavakat. Szótárának a magyar-német része 3534 a német-magyar része 3851 katonai műszót tartalmaz.
A fejlődésében némileg megtorpant hadtudományi műnyelv kérdésével a kisgyűlés 1847. március 8-i ülésén foglalkoztak újra. Ez arra kötelezte a hadtudományi alosztály tagjait, hogy terjesszenek elő a tennivalókra egy javaslatot. Kiss Károly Korponay Jánossal együtt fogalmazta meg és terjesztette a kisgyűlés 1847. május 10-i ülése elé A hadtudományi alosztály javaslata a megalapítandó műnyelv tárgyában című indítványt.
A kisgyűlés a tervezetet elfogadta, és utasította a titoknoki hivatalt, hogy Kissnek és Korponaynak az akadémiai levéltárában „meglevő minden hadtudományi műszógyűjteményt használás végett kiadja”.
Kiss Károly szótárakban és egyéb kiadványaiban meglevő szó- és kifejezésanyaga többé-kevésbé ismert volt a közhasználatban, de csak a szabadságharc alatt került be a nyelvi gyakorlatba, állta ki a próbát és vált szélesebb körben elterjedtté. Ha megvizsgáljuk katonai műszavainkat, nem egy olyan szót és kifejezést találunk, amelyet Kiss Károly alkotott vagy gyűjtött több mint másfél évszázaddal ezelőtt. Ezeket a szavakat ma mindenki használja, aki magyarul beszél, ír és olvas.
Kiss Károly legismertebb szava a honvéd. Ezt Kisfaludy Károly Az élet korai című 1822-ben megjelent verséből – („Nem csügged s honvéd tisztét teljesíti. Míg győz, vagy testhantok közt sírt talál”) – – vette át, ahol még a maitól eltérő jelentésben (die Landwehre) szerepel, és 1828-tól más, a maihoz közeli értelemben kezdte használni és terjeszteni. 1848-ban pedig ő ruházta fel a ma is meglevő értelmével az új forradalmi hadsereget és katonáját, a honvédsereg és honvéd szavakkal.
Az Etimológiai szótár szerint honvédelem szavunkat ugyan Széchenyi István használta először 1831-ben, a Világ című híres munkájában („a honvédelem erejét itt ex asse felvenni nem akarom”), de tény, hogy a mai értelemben Kiss Károly használta először 1828-ban, Napóleonnak a háború illető alaprenászabásai című fordítása 75. alapszabályát magyarázó jegyzetében, amikor leszögezte: „A honvédelem a polgári kötelességekkel légyen egybe kapcsolva.”
Kiss a korábbi magyar nyelvfejlesztés legjobb hagyományait követve alkotta meg hadi műszavait. Ám ma is használatos katonai műszavai a nyelvi szótárakban alig szerepelnek, illetve másnak tulajdonítják megalkotásukat.
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára első kötete a csatár, a második kötete a járőr, a harmadik kötete az őrs, tüzér és a vágta szavakat ismeri el csak Kiss műszavának. A szótár összeállítóinak figyelmét elkerülték Kiss Károlynak 1825-től megjelent munkáiban található új hadi műszavai és az 1832-ben az akadémiai nagyszótár számára beküldött kéziratos szóanyaga.
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárában tévesen mások alkotásának tekintik következő műszavait: agharczos, aknász, alattas, gerilla, gyujtacs, hadászat, hadastyán, hadilábon, harczias, lőtér, lővonal, önkéntes, parancsnok, támaszpont, utóhad és utóvéd.
Érdekes nyelvészeti feladat lenne a Kiss Károly 1825-től megjelent munkáiban alkotott és felhasznált hadi műszavait nyelvtörténeti és etimológiai szempontból kigyűjteni, számba venni és megvizsgálni. Műveinek tanulmányozása alapján annyit meg lehet állapítani, hogy igen kifelező hadi műszavakkal ábrázolta és elemezte a hadseregeket, a háborúkat, a hadi cselekményeket, a hadművészeti jelenségeket és hadtudományi törvényszerűségeket.
Kiss Károly katonai nyelvújítói és hadi műszótáralkotói tevékenysége máig érezteti hatását a köznapi katonai nyelvben és a hadtudományi gondolatokat tolmácsoló hadi műszavainkban.
