TUDOMÁNYOS ÉLETMŰVE
TUDOMÁNYOS ÉLETMŰVE
„Ő egy új irodalmat kezdett köztünk – a hadit – megalapítani” – fogalmazta meg egy mondatba sűrítve emlékbeszédében Toldy Ferenc, Kiss Károlynak, a XIX. század első kétharmadában több mint negyven esztendőn keresztül végzett tudományos munkásságának jelentőségét.
Kiss Károly tevékenységével nem nőtt nagy hírnévre szert tett kortársai fölé, mégis mindenki tisztelte. Széles körű műveltségét, írói tehetségét, lendületes tudományszervezői tevékenységét és óriási munkabírását nagy elismeréssel vették tudomásul, és minden fenntartás nélkül sorolták a kor nagyjai közé.
Érdekes és színes egyéniség volt. Tudós felkészültség és a megoldandó problémákkal küszködő belső feszültség jellemezte. Mohón szívta magába korának új ismereteit. Közreadott munkáit progresszív polgári nézetek hatják át.
Kiss Károly egyszerre volt alkotó és befogadó személyiség. Sokoldalú érdeklődő, akit a legkülönbözőbb tudományok foglalkoztattak. Tevékenységének reális talaja azonban a hadtudomány volt.
Mint hadtudós bontakozott ki a legteljesebben. Követni tudta kora hadtudományának dinamikus változásait és megértette a legfontosabb törvényszerűségeket, fejlődési tendenciákat. Nagy tehetséggel választotta tanulmányai tárgyává a politikailag is időszerű hadtudományi és hadtörténeti témákat. Kutatásaiban és írásaiban sohasem vált egyoldalúvá. Katonai szakírói munkálkodásának legfőbb erénye az volt, hogy gyakorlati tapasztalataiból és elméleti megállapításaiból írásaiban szintézist tudott alkotni.
A kor tudományos színvonalán alkotta meg munkáit. Hadtudományi irodalmi munkássága megkezdésekor, 1825-ben még „ábrándozónak” tekintették, és sokan feltették neki a kérdést: „Minek ez nekünk? Hasznukat veheti-e valaha ez igyekvéseknek a magyar?” A feleletet még Kiss Károly életében az 1848–1849-ben szabadságharc adta meg. A nemegyszer tapasztalt részvétlenség azonban nem csüggesztette el, hanem vezető szerepet vállalt a hadtudomány hazai honosításának nehéz és hálátlan feladatában.
A történelem igazolta, hogy Kiss Károly, ha szerényebb szerepben és módon, de egyike azon keveseknek, akik Zrínyi Miklós hadtudományi munkásságának folytatói. A XIX. század első kétharmadában ő a kezdeményezője a magyar hadtudomány újjáélesztésének. Kiss Károly minden vonatkozásban nagy példaképének tekintette „Zrínyieket”, akik „Hazavédők”. Nem lankadó érdeklődéssel tanulmányozta Zrínyi Miklós gazdag életművét.
A XIX. században ő a Zrínyi hagyomány igazi hordozója, aki korán felismerte, hogy a magyar nyelven művelt tudományok, így a hadtudomány is nemzeti üggyé válva a polgári átalakulást, a függetlenség megteremtését szolgálja
Ha áttekintjük a korabeli folyóiratokat, lapokat és más kiadványokat, azokban számos hadtudományi és hadtörténeti értekezést, cikket és fordítást találunk Kiss tollából. Igaz, ezeknek a munkáknak és publikációknak a többsége nem veheti fel a versenyt az európai, elsősorban a német és francia szerzőknek a polgári hadtörténelem és hadtudomány fejlődését meghatározó, a hadügy új törvényszerűségeit feltáró és a burzsoá hadtudományban máig is élő, nem egy axiómát megteremtő munkásságával; ám Kiss Károly a magyar hadi műnyelv, hadtudomány és hadtörténet egyik kiemelkedő művelője és egyik leghatásosabb népszerűsítője volt hazánkban a XIX. században. Ezért életműve beletartozik abba a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért és a tudományos fejlődésért folyó hatalmas áramlatba, amelyet a XIX. századi hazai progresszió különböző eszközökkel és különböző fokon munkált.
