ÖSZTÖNDÍJAS TANULMÁNYUTAK. KÖNYVTÁROSKODÁS
ÖSZTÖNDÍJAS TANULMÁNYUTAK. KÖNYVTÁROSKODÁS
A magyar helyesírás történetének legrégibb korszakát vizsgáló doktori értekezésével Kniezsa egy csapásra az alkotó magyar nyelvészek első vonalába került. Az értekezés minden sora arról győzhette meg olvasóját, hogy ezt a magyar nyelvtörténeti tárgyú disszertációt nem pályakezdő kutató tétova szárnypróbálgatásaként, hanem önálló gondolkodású, felkészült tudós magabiztos bemutatkozásaként kell fogadni. Ám felmérve a magyarországi nyelvészutánpótlás helyzetét és a jövő távlatait, a magyar tudományos élet irányító személyiségei úgy találták, hogy a szlovák nyelvet anyanyelveként beszélő, szlavisztikából szigorlatot tett, bő energiájú Kniezsa a jövőben inkább a szlavisztikai vizsgálatokra helyezzen nagyobb hangsúlyt, elsősorban szláv témákban mélyedjen el. Ennek elősegítésére gondoskodtak arról, hogy külföldi kutatásokat lehetővé tevő ösztöndíjakban részesüljön. Az 1928/29. tanévben és az 1929/30. tanév első felében Berlinben, az 1930/31. és az 1934/35. tanévben pedig Lengyelországban (Varsóban, Krakkóban és Lembergben) folytathatott szlavisztikai tanulmányokat mint ösztöndíjas kutató. Fontos, érlelő évek voltak ezek, amelyek folyamán véglegesen kialakult Kniezsának mint a nemzetközi szlavisztikával együtt haladó tudósnak az arculata. A szlavisztika legnagyobb mesterei – Berlinben Max Vasmer (1886-1962), Lengyelországban Kazimierz Nitsch (1874-1958), Tadeusz Lehr-Spła-wiński (1891-1965), Witold Taszycki (1898-1979) és mások – irányították fejlődését, bekapcsolódhatott a szlavisztikai szemináriumok elevenen pezsgő életébe, használhatta a gazdag könyvtárakat, személyes kapcsolatokat építhetett ki stb. Kiváltképpen gyümölcsöző volt krakkói tartózkodása. A krakkói egyetemen T. Lehr-Spławiński magas szinten külön szemináriumi gyakorlatokat tartott azoknak az ösztöndíjas külföldi szlavistáknak, akik a doktorátust már megszerezték, és saját tudományos témájukon dolgoztak. Kniezsával együtt vett részt ezeken a szemináriumi gyakorlatokon a szlovák Ján Stanislav, a szerb Radosav Bošković, a bolgár L. Andrejčin és néhány más fiatal kutató. Ebben az időben T. Lehr-Spławiński a kihalt poláb nyelv etimológiai szótárának készítésébe vonta be szemináriuma tagjait: szétosztotta közöttük egy-egy poláb szó történeti adatait, hogy gyűjtsék össze a többi szláv nyelv megfelelő szavait. (Vö. Ján Stanislav: Jazykovedný časopis 1965: 187.) A kész szótár 1. füzete csak 1962-ben jelent meg (Tadeusz Lehr-Spławiński-Kazimierz Polański; Słownik etymologiczny języka Drzewian polabskich. Zeszyt 1. Wrocław-Warszawa-Kraków, 1962).
Ösztöndíjas külföldi tanulmányútjai egyik szünetében, 193o áprilisában Kniezsa István az Országos Széchényi Könyvtár állományába került mint gyakornok. 1934 júniusában kinevezték a IX., 1936-ban pedig a VIII. fizetési osztályba könyvtárnoknak. Ott dolgozott 1940 októberéig.
