A MAGYAR ETYMOLOGIAI SZÓTÁR
A MAGYAR ETYMOLOGIAI SZÓTÁR
Melichben korán, már 1895-ben felmerült egy magyar etimológiai szótár eszméje. Kluge német etimológiai szótárának 1894. évi, ötödik kiadásáról írott recenzióját e szavakkal zárta: „vajha nálunk is találkoznék egy Kluge, a ki, ha nem is az összes szókincsről, de legalább az irodalmi nyelv szavairól az eddig tett kutatások eredményeként meg csinálná a mi etymologiai szótárunkat. Bizonyos tekintetben csak összegezni kellene az eddig elért eredményeket, mert nyelvünk idegen és ős szókincse nagyobbára ki van mutatva.” Mint láthatjuk, akkor még nem sejtette, hogy a megalkotandó etimológiai szótár munkálataiban egykor az övé lesz az oroszlánrész. Nem becsülte fel reálisan egy ilyen vállalkozás nehézségeit, buktatóit sem.
Az MTA 1905. évi pályatétele alapján Gombocz Zoltán és Melich János kapott megbízást a magyar etimológiai ismeretanyag korszerű szintézisének elkészítésére.
Gombocz Zoltán és Melich János személyisége lényeges jegyekben tért el egymástól. Gombocz lelke mélyén szkeptikus volt ugyan, de mindig megőrizte őszinte derűjét, nyugodtságát, életbölcsességét. Melich társaságban nagyon kedves tudott lenni, de állandóan tudományos feladatokkal viaskodó, nyugtalan, ideges ember volt, szárnyaló fantáziával, Gombocz megvetette a pénzt, bankjegyeit a fehérneműs szekrénybe dobta, és onnan húzott elő szükség szerint egyet vagy többet. Melich élete nagy sikerének tekintette egy szép tisztviselőtelepi ház és egy mátrafüredi nyaraló megszerzését. Gombocz mértéktelen cigarettázással tette tönkre az egészségét. Melich a vacsorákról, társas összejövetelekről, színházi előadásokról tíz órakor hazament, hogy idejében lefeküdhessék. Politikai megnyilvánulásaiban Gombocz visszafogott, tartózkodó volt; Melich a Rákosi Jenőtől szerkesztett nemzeti konzervatív Budapesti Hírlapnak volt az előfizetője és alkalmi cikkírója. Gombocz nagyvonalú, széles műveltségű, karizmatikus kisugárzású ember volt, Melichtől viszont, aki ugyancsak óriási olvasottságú, de a művészetek és a filozófia iránt kevéssé vonzódó ember volt, nem volt idegen a formalizmus, pedantéria sem, s ezért nehezen tudta magát igazán megszerettetni. Gombocz egy-egy új és fontos írásának értékelésében legfeljebb az „érdekes” szóig ment el, ellenben Melich, ha valami jót írt, így beszélt róla: „Gyönyörű dolgot írtam!”
De mindkét tudós – Gombocz és Melich is – kivételes szellem volt, a tudományos kutatás hivatott művelője. Érdeklődésük közössége, a magyar tudomány szeretete örök kapoccsal fűzte őket egymáshoz. Kutatási tárgykörük, tudományos gondolkodásuk nagyszerűen egészítették ki egymást.
Az akadémiai pályatétel az addig megállapított szófejtések szabatos és kritikai összeállítását kívánta meg afféle típusú és terjedelmű kézikönyv formájában, amilyen Kluge német etimológiai szótára. Gombocz és Melich azonban mind mennyiségi, mind minőségi téren eleve jóval többet vállalt magára, mint szorosan vett kötelességük lett volna. Fel szándékozták venni szótárukba a közneveken kívül a tulajdonnevek jelentős részét is, mégpedig azokat, a) amelyeknek biztos vagy biztosnak látszó etimonjuk van, b) amelyek a magyar hangtörténet szempontjából fontosak (pl. Lajos, Kolozsvár, Temes, Maros), c) amelyeknek helyes hangtörténeti megfejtésével fontos történeti vagy művelődéstörténeti kérdések kapcsolatosak (pl. Erdély, Buda; Pest, Bécs stb.). A tulajdonneveknek címszóvá tétele nagymértékben növelte a szótár informatív értékét, de ugyanakkor súlyos terhet is rakott a két szerzőre. Ezt az önként vállalt terhet a szerzők még tovább súlyosbították azáltal, hogy fel kívánták ölelni a teljes magyar szókészletet, azaz a köznyelv szókészletén kívül a tájszavakat is, kiterjeszkedtek a címszók és származékaik hang- és jelentésfejlődésének egész menetére, első előfordulásuk időpontjára, etimológiai kapcsolataik szinte valamennyi részletére, a teljes etimológiai irodalom kritikai áttekintésére. S mindezt az óriási feladatot olyan kivételesen magas színvonalon valósították meg, hogy munkájuknak azóta is alig akad párja a világ etimológiai szótárirodalmában. Pontosság, megbízhatóság az adatok közlésében; bölcs józanság, higgadtság az egymásnak ellentmondó vélemények taglalásában; hatalmas, lenyűgöző tudásanyag hivalkodás nélküli kezelése: ez jellemzi az EtSz. szinte minden egyes szócikkét. A szócikkek megírását rendszerint Melich, megszerkesztésüket pedig Gombocz végezte. A férfikora delén, 1935. május 1-jén eltávozott Gombocz Zoltán emlékezetéről tartott beszédében ekként számolt be erről Melich János: „[az EtSz.] eddig megjelent részében nincsen egyetlen cikk, amely ne kettőnk közös munkája lenne. Rendesen én dolgoztam ki a cikkeket, s Gombocz gondos keze, erős, fegyelmezett ítélőképessége vagy helybenhagyta, vagy átírta s aztán újból hozzám került a kézirat, átolvastam, nyomdába adtam.” (Magyar Nyelv 1936: 76.) Kettejük gyümölcsöző együttműködéséből olyan mű született, amely azóta is mércéje minden etimológiai vizsgálatnak Magyarországon.
Különböző okok folytán az EtSz., amelynek első füzete 1914-ben jelent meg, 1944-ben a tizenhetedik füzettel, a geburnus címszónál félbeszakadt. Az okok között voltak objektívek: két világháború, gazdasági nehézségek, Gombocz Zoltánnak 1935-ben bekövetkezett halála. A legfőbb ok azonban magában Melich Jánosban rejlett. Melich János ugyanis, akit egyre jobban hatalmába kerített a teljességre, tökéletességre való törekvés látszólag abszolút tudományos elve, elveszítette arányérzékét, s nem volt képes könyörtelenül kirostálni anyagából a kevésbé fontosat, a nélkülözhetőt. (A fölöslegesen címszóvá tett idegen szók elburjánzását jól szemlélteti az 1943-ban közzétett 16. füzetből a galván, galvanikus, galvanizáció, galvanizál, galvanizmus, Balvonó, galvanográfia, galvanokausztika, galvanométer, galvanoplasztika, galvanoszkóp, galvanotechnika, galvanoterápia, galvanotípia hét hasábot elfoglaló szövege.) Ezért maradt az EtSz. torzó. Igaz, tiszteletet parancsoló, monumentális torzó. 1943 ban Melich még reménykedett. Május 28-án kelt levelében a következőket tudatta Szabó Miklóssal, az Eötvös József Collegium igazgatójával: „Örömmel közlöm, hogy az EtymSzót.- t Németh Gyulával és Zsirai Miklóssal fogom folytatni, s ez záloga annak, hogy halálom esetén is a szótár elkészülte biztosítva van.” (Eötvös József Collegium Irattár 10/72. A betekintést Pusztai Ferencnek köszönhetem.) Ám Németh Gyula és Zsirai Miklós nem kapcsolódott be a munkába, s az EtSz. ügye végleg elakadt. 1959-ben Melich már a következőképpen nyilatkozott erről: „Vannak… letört reményeim. Az Etymológiai Szótárt nem sikerült nem hogy befejeznem, de nyomtatásban a ge- kezdetű szavakon, tulajdonneveken túl tovább vinnem. Kifogytam az időből, a testi erőből. A nyelvtudomány terén is vannak csonka művek, melyeket szerzőik – elhalálozásuk miatt – nem folytathattak. Ilyen Berneker »Slavisches Etymologisches Wörterbuch«-ja […], s ilyen Gebauer két műve […]. A nyelvtudománynak ez nagy kárára, de ami megjelent, nagy hasznára van.”
