BÉCSBEN. KUTATÓ- ÉS TANULMÁNYUTAKON
BÉCSBEN. KUTATÓ- ÉS TANULMÁNYUTAKON
1894 májusában a dévai főreáliskolában tanító Melich levelet kapott egykori kolozsvári tanárától, Szinnyei Józseftől, aki Budapestre távozta után is tartotta vele az összeköttetést. Szinnyei arról tudósította Melichet, hogy barátja, Thallóczy Lajos, aki a bécsi Theresianumban a magyar közjogot és történelmet adta elő, magyar nyelvi korrepetitort keres a Theresianumba. Szinnyei a pesti egyetemet végző öcscsét, Ferencet akarta Bécsbe küldeni, de ő nem vállalta. Ekkor Szinnyei Melichre gondolt, aki kapva kapott az alkalmon, és 1894 szeptemberében a Theresianum szolgálatába lépett korrepetitorként.
Mintegy két éven át, 1896 nyaráig tartózkodott Melich Bécsben. Fontos, érlelő időszak volt ez Melich életében. Az 1746-ban jezsuitáktól megnyitott és 1749-ben Mária Teréziától alapítólevéllel ellátott Theresianum a Habsburg birodalom legelőkelőbb, legexkluzívabb polgári nevelőintézete volt, eleinte kizárólag nemesi ifjak számára. Bizonyos mértékben a cári Oroszország Carszkoje Szeló-i líceumára emlékeztetett, ahol Gyerzsavin tanította a serdülő Puskint. 1849-ben megszűnt a Theresianum nemesi jellege. Ettől kezdve főleg a Monarchia főtisztviselőinek utánpótlására szolgált mint elitképző intézmény. A Bécs IV. kerületében, Wiedenben (Favoritenstraße 15) emelkedő óriási épületéhez, amelyben jelenleg Diplomáciai Akadémia van elhelyezve, nagy kert, lovaglóiskola és híres, 50 000 kötetes könyvtár (Bibliotheca Theresiana) is tartozott. A Theresianum oktatási rendje előbb a klasszikus gimnáziuménak felelt meg, de később, modern nyelveket és jogi tanulmányokat is felölelve, akadémiai szintre emelkedett. Az 1894-1895. tanévben, amikor Melich is a Theresianumban működött, a 178 alapítványi helynek mintegy ötödén, 36 alapítványi helyen tanult magyar növendék. Rajtuk kívül 31 fizető magyar növendéke volt az intézetnek. A Theresianumban mindenkor két magyar születésű s a magyar nyelvben teljesen jártas tanárt, nemkülönben két ugyanilyen nevelőt (prefektus) alkalmaztak. A két magyar prefektus vagy korrepetitor egyike volt 1894-től 1896-ig Melich János. De Thallóczy Lajos buzdítására arra is felhasználta bécsi tartózkodását, hogy rendszeres szlavisztikai stúdiumot folytasson az ottani egyetem szláv filológiai tanszékén. (Ma ezt posztgraduális szakosodásnak minősíthetnénk.) A Kopitartól és Miklosichtól alapított bécsi szlavisztikai iskola kiváltképpen az óegyházi szláv nyelv elmélyült vizsgálatában, a legrégibb nyelvemlékek filológiai feltárásában és – az egyes szláv nyelvek kutatásán túl – az összehasonlító szláv nyelvészetben látta feladatát. Akkortájt a bécsi szláv filológiai tanszék Európának talán legtekintélyesebb szlavisztikai központja volt. Élén a nagy horvát tudós, Vatroslav Dagid állott. Ő volt a Miklosich utáni korszak vezető szlavistája, a korszakos jelentőségű Archiu für slavische Philologie („Dagid-Archiu”) folyóirat alapítója és 37 kötetének szerkesztője. Tudományos látóköre a szlavisztika egész területét felölelte. Számos óegyházi szláv nyelvemléket adott ki mintaszerűen. Tisztázta az óegyházi szláv nyelv keletkezéstörténetét. Hatalmas monográfiát szentelt a szláv filológia történetének. 1962. szeptember 23-án, 91. életéve kezdetén Melich így írt egy magánlevélben: „Dagid előadásait szorgalmasan hallgattam, szemináriumban többször bemutattam dolgozatot, megszeretett. Később meghívott lakására vasárnapi délutánokra, magántanárai szoktak volt nála összejönni:’ – Bécsben, Dagid környezetében sajátította el Melich a szláv nyelvtudományt. Ott lett képzett szlavista.
1897 és 1898 nyarán Melich hazai kolostori könyvtárakban kutatott. Róla, felfedezőjükről kapták nevüket a Melich-glosszák: az a 9 magyar és horvát, továbbá több horvát glossza, amelyet Balbus de Janua „Summa que vocatur Catholicon” című könyvének egy példányába írt 1540 és 1550 közt a könyv akkori tulajdonosa. (Kiadta: M. J.: Magyar-horvát glosszák. Nyelvtudományi Közlemények 1898: 33.) A Gyöngyösi Szótártöredék szerzői után kutatva a gyöngyösi ferences kolostor könyvtárában egy kéziratos latin kódexnek az obszerváns ferencesek konstitúcióit tartalmazó fejezetében mintegy 600 szóra terjedő magyar glosszára bukkant, amely nem lehet fiatalabb az 1512-1520 közti éveknél. (Kiadta: A gyöngyösi glosszák. Nyelvtudományi Közlemények 1898: 304-324.)
Nyelvészeti ismereteinek gyarapítása végett 1899 márciusától júniusáig Melich János miniszteri kiküldetéssel az Orosz Birodalomban tett tanulmányutat. Egy-egy hónapot töltött Varsóban, Szentpétervárt, Moszkvában és Kijevben, de járt Finnországban, Helsinkiben is. (Az általa útikalauzként használt, 1897. évi Baedeker’s Rußland:kötetben Melich keze írásával ott található J. J. Mikkolának, a kiváló finn szlavistának helsinki lakáscíme. Melich tehát minden bizonnyal felkereste Mikkolát.) Könyvtárakban búvárkodott, egyetemi előadásokat hallgatott, egyebek között A. I. Szobolevszkijét, a legsokoldalúbb és legtekintélyesebb akkori orosz nyelvtörténészét a szentpétervári egyetemen. Ezen kívül több olyan, oroszul kruzsok-nak hívott társas összejövetelen is megfordult, ahol „kevés számú ember jelenlétében teázgatás mellett folyt az eszmecsere”. – Melich értékes tudományos poggyásszal tért haza Oroszországból. Haladéktalanul közzétette észrevételeit az orosz huszárság terminológiájának magyar elemeiről, és ezzel utat nyitott az orosz szókincs hungarizmusainak tudományos vizsgálata számára („Az orosz huszárság története”. Budapesti Hírlap 1899. június 16. 1-3). Az orosz tudományosság iránti élénk érdeklődéséről tanúskodik több más, akkoriban írt közleménye is: „Egy XVI. századbeli palócz-orosz szójegyzék” (Nyelvtudományi Közlemények 1899: 357-360), „Magyar grammatika a kijevi tanítóképző könyvtárában” (Magyar Könyvszemle 1899: 352-355), „Az orosz bibliologiai társaság” (uo. 412), „Az orosz csősz. Akadémia szótári munkássága” (Magyar Nyelvőr 1900: 88-89), „Az orosz helyesírás czje” (uo. 131-132).
1900 nyarán Melich két héten át tanulmányozta Vas megyében a hazai szlovének (vendek) nyelvét és irodalmát. Zágrábig eljutott. Ebből a kutatóútból nőtt ki „A magyarországi vend (szlovén) nyelvű irodalom bibliográfiája” (Magyar Könyvszemle 1902: 426449), amelyet utóbb pótlékkal bővített: „Újabb adalékok a hazai vend (szlovén) nyelvű irodalom bibliográfiájához” (Magyar Könyvszemle 1908: 231-245).
1901 februárjától márciusáig Melich Lipcsében volt tudományos kiküldetésben, ahol az újgrammatikus iskola egyik megalapítójának, August Leskiennek a szlavisztikai előadásait hallgatta. Leskien az óegyházi szlávon és a szerbhorváton kívül a baltisztikában is jelentős eredményeket ért el. A szlavisták egész nemzedékei tanultak óegyházi szláv kézikönyvéből és nyelvtanából. Elsőnek ő fogalmazta meg határozottan az újgrammatikus iskola alaptételét, a hangtörvények kivétel nélküliségét. Nézetei számottevően hozzájárultak Melich nyelvészeti felfogásának formálásához.
