KÖNYVTARNOKKÉNT BÉKÉBEN ÉS HÁBORÚBAN
KÖNYVTARNOKKÉNT BÉKÉBEN ÉS HÁBORÚBAN
1896-ban felszólították Melich Jánost, hogy a Theresianumban való alkalmazásának lejártával a bécsi udvari könyvtárban vállaljon állást. Ám időközben megismerkedett Fejérpataky Lászlóval, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának (mai nevén: Országos Széchényi Könyvtár) igazgatójával, aki a vezetése alatt levő könyvtárba hívta, minthogy nem volt olyan tisztviselője, aki jártas lett volna a boszniai cirill betűs frás (bosančica) olvasásában. Melich Bécsben magyarellenes érzelmeket tapasztalt, s ezért a budapesti munkahely mellett döntött. 1896. július 1-jén a Nemzeti Múzeum könyvtárának lett a tisztviselője. (Rövid ideig, 1896 októberétől 1897 februárjáig a budapesti evangélikus gimnáziumban is működött helyettes tanárként. Akkortájt e gimnázium a Deák téri templom szomszédságában, a Sütő utcában volt található; később, 1904-ben átköltözött a fasori új épületbe. Idekívánkozik az is, hogy 1914 őszétől 1918 nyaráig, négy tanéven át Melich János volt a Báró Eötvös József Collegium magyar szakos hallgatóinak nyelvészeti szakvezető tanára a Collegium új, Ménesi úti otthonában.) 1901-ben a könyvtárban segédőrré léptették elő, majd egyre magasabbra emelkedett a ranglétrán egészen addig, hogy 1920-tól 1921-ig ő látta el a könyvtár igazgatói tisztjét.
1943. április 14-én meghalt Szinnyei József, a Magyar Tudományos Akadémia főkönyvtárnoka. Utódjául az egyetemi katedrájáról 1941-ben lemondott Melich Jánost választották meg 1943. május 24-én. A hetvenegy éves Melich Jánosnak ismét könyvtár lett a munkahelye. Lendületesen látott munkához. Első dolga volt a már évtizedek óta elhanyagolt Akadémiai Könyvtár modernizálása, helyiségeinek bővítése, a háromszoros könyvespolcok részbeni felszámolása, katalogizálatlan könyvek és kéziratok kötegeinek leltározása stb. Ám terveinek kivitelében hamarosan megakadályozta Budapest bombázása, s így a könyvtári kincsek elrejtésének gondja is reá szakadt. Ritka könyvek és folyóiratok fényképeztetését végeztette, majd irányította a legféltettebb anyagnak az akadémiai pincék betonhordóiba való leszállítását és a hatezer kötetnyi régi magyar könyv, számos kódex, muzeális tárgy és kézirat (Goethe-, Vörösmarty-, Széchenyi-szobák) ládákba való csomagoltatását. Ezekből 10 hatalmas ládát a Nemzeti Múzeum, húszat pedig a Nemzeti Bank bombabiztos pincéibe szállítottak, az utóbbiakat azonban (az MTA megkérdezése nélkül) 1944 novemberében az állam aranyfedezetével együtt nyugatra vitték. 1946 nyarán érkeztek vissza a ládák az amerikai zónából sértetlenül, érintetlen pecsétekkel. Mikor a ládák bekerültek az Akadémia romos udvarába, Melich János örömkönnyeket sírt.
De nem volt izgalmaktól mentes a hetvenes éveiben járó, idős akadémiai főkönyvtárnok hivatali élete az 19471948-as években sem. Jellemző epizódként érdemes felidézni Zsebők Zoltánnak, a neves radiológus professzornak a visszaemlékezéseiből azt a szakaszt, amelyben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság delegációjának az MTA Könyvtárában 1947-ben tett látogatását írja le. E látogatás beosztásánál fogva érintette Zsebők Zoltánt, mert ő akkor – miniszteri osztályfőnökként – a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felsőoktatási és tudományos főosztályának volt a vezetője, s a tudományos főosztályhoz tartozott a Magyar Tudományos Akadémia is mint támogatott intézmény. De halljuk magát Zsebőköt: „1947 kora nyári hónapjában megjelent a Szövetséges Ellenőrző Bizottság delegációja, hogy megvizsgálja, eltávolították-e a fasiszta könyveket a könyvtárból? A legelső szekrényben, amit kinyitottak, nem kis meglepetésre számos Mein Kampf-ot találtak. Senki se akart hinni a szemének. Óriási volt a megrökönyödés. Az Akadémia könyvtárosa, a kiváló szláv filológus, Melich János, a szovjet alezredes vezetésével megérkező bizottságról hírt hallva, azonnal bezárkózott a szobájába, és onnan semmilyen könyörgésre nem volt hajlandó előjönni. Neki kellett volna magyarázatot adni, minthogy nála jobban oroszul az épületben senki se tudott. Végül nélküle is kiderült, hogy ebben a szekrényben nem a könyvtár anyagát őrzik, hanem a volt kolozsvári filozófiaprofesszor, Kibédi Varga helyezte el ott könyveit letétként, amikor nyugatra ment. Ám ezt a magyarázatot a bizottság kételkedve fogadta. […] Nem akadt senki, aki oroszul meg tudta volna magyarázni a valóságot. Egyre puskaporosabb lett a hangulat és kritikussá vált a helyzet. Kétségbeesetten telefonáltak hozzám, hogy valami segítséget adjak, mert katasztrofális a légkör a könyvtárban. Jobb ötlet híján, tragikomikus helyzetünkben Fogarasi Bélát hívtam telefonon, minthogy őt személyesen nem ismertem, az Akadémia tagja volt s tudtam, a Szovjetunióban kitűnően megtanult oroszul. Kértem, menjen át az Akadémiára, próbálja meg elsimítani a dolgot. Fogarasi, egyéb elfoglaltságára hivatkozva, nem vállalta a feladatot. Végül is egyik munkatársamat, Földes Papp Károly egyetemi magántanárt egy tolmáccsal küldtem át. Ő aztán sok tapintattal és ügyességgel, valahogy helyes mederbe terelte a dolgot, nemhiába volt filozófus.” (Zsebők Zoltán: Lépcsőfokok. Bp., 1981. 312-314.)
Főkönyvtárnoki megbízatásáról Melich 1948. június 25-én, hetvenhat éves korában lemondott, de az Igazgató Tanács felkérte, hogy 1948. október 1-ig vezesse a könyvtárt.
Egymástól évtizedekkel elválasztott időszakokban, ifjan, majd öregen teljesített könyvtárnoki szolgálatának felvázolása után szólnunk kell arról, hogy Melich János közép-európai viszonylatban „is gazdagnak számító nyelvészeti magánkönyvtárral rendelkezett, amelynek mintegy 4 500 kötetét példásan rendben tartotta, gondosan beköttetve még a különnyomatokat is. Ez a magánkönyvtár tette Melich János számára lehetővé, hogy a hét bármely napján, a nap bármely órájában utánanézhessen egy-egy adatnak, s ne hagyja ötleteit kihűlni. A könyvek gyűjtését elsőéves egyetemi hallgató korában, Kolozsvárt kezdte el az 1891-1892. tanévben. Megkapta professzorának, Szinnyei Józsefnek három dolgozatát, közte „A nyelvtudományról és néhány más tudományhoz való viszonyáról” és „A magyar nyelv rokonai” címűt. Megszerezte Simonyi Zsigmondnak 1889-ben megjelent könyvét, „A magyar nyelv”-et, majd B. Delbrück „Einleitung in das Sprachstudium”-át. 1892-ben egy budapesti könyvkereskedőtől 105 forintért megvette az 1891. november 30-án meghalt Hunfalvy Pálnak hozzája került könyvtárából a Magyar Nyelvőr I–XX. és a Nyelvtudományi Közlemények I–XXI. kötetét. Külföldi útjairól is minden bizonnyal értékes könyvzsákmánnyal tért haza. Nagyon is érthető tehát, hogy könyvtárától, amelynek valamennyi kötetéhez személyes kapcsolat fűzte, amelynek minden kötete gyarapította valamivel tudását,. oly fájdalmasan vált meg élete alkonyán. 1959-ben a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem vásárolta meg 216 000 forintért Melich János könyveit, amelyek jelenleg az egyetem központi épületében a Szláv Filológiai Intézetnek Melich János domborművű arcképével díszített 246. sz. szobájában mint együtt tartott „Melich Könyvtár” szolgálják a kutatókat. A könyveknek Melich Jánostól való átvétele 1959 őszén három napon keresztül folyt. Amikor a teherautóra felrakták az utolsó könyvet, Melich János elvesztette erejét és összecsuklott. Orvos hozta vissza az életbe. Bár, igazában véve, az a három esztendő, amely még megadatott Melich Jánosnak, nem annyira élet volt, hanem inkább tengődés, csendes elmúlás. Könyvei nélkül tétlenségre volt kárhoztatva, s a tétlenség egyenlő volt számára az enyészettel.
