A KATONAI NEVELÉS FŐFELÜGYELŐJE
A KATONAI NEVELÉS FŐFELÜGYELŐJE
Mészáros miniszteri működésének kezdetétől szívügyének tekintette a magyar tiszt- és altisztképzés ügyét, egy felső katonai tanintézet megindítását. A magyar katonai akadémia, a Ludovika felállítását 1808-ban az országgyűlés határozta el, 1836-ban elkészült az épülete, de az uralkodó nem engedélyezte működését. Mészáros már 1848. május 29-én utasítást adott ki működési szabályzatának kidolgozására. Az július 20ra készült el, és célul tűzte ki, hogy növendékei „a magyar hadsereg és a mozgó honvéd számára a hadi tudományban minden előismeretében kiképezve, mint főtisztek kitűnő hasznavehetőséggel bírjanak.” A hadügyminiszter július 22-én nyújtotta be a felállítandó magyar katonai főtanoda tervezetét a képviselőháznak, amely elrendelte kinyomtatását. Ez a tervezet korszerű hadtudományi, pedagógiai elvek alapján részletesen szabályozta a tanintézet működésének minden területét, a nevelés és kiképzés tartalmát.
Mészáros november 22-én terjesztette be a Hadi Főtanodáról szóló törvényjavaslatot, melyet december 11-én elfogadott a képviselőház, december 23-án pedig a felsőház. Ezzel megszületett az 1848: XLIII. törvény.
1848. december 12-én nevezte ki Petzelt József egyetemi tanárt alezredesnek és aligazgatónak, aki nagy aktivitással készítette elő a Magyar Hadi Főtanoda 1849. január 7-i megnyitását. A terv szerint 50 növendékkel indult és négy év alatt 200-ra növekedett volna a növendékek száma. A Szemérzet-könyve a hadi főtanodai növendékeknek 1849. január 8-15 című okmány 31 növendék nevét, születési adatait, vallását, iskolai végzettségét, bevonulásuk napját sorolta fel. A 13 és 17 év közötti ifjak általában a gimnázium öt osztályát végezték el. Petzelt aligazgató a főváros ellenséges megszállása után, 1849. január 7-én tartotta meg a megnyitási ünnepséget, és 9-én megkezdte a tanítást, de 17-én az osztrákok szuronnyal űzték ki a főtanoda növendékeit és oktatóit, majd lefoglalták az épületet kórháznak.
Mészáros intézkedéseivel elősegítette az országban működő magyar gyalogezredekben 1782 óta fennálló katonai nevelőintézetek tevékenységét, melyek az ezredek számára képeztek ki altiszteket. A h-18 éves növendékek 4 osztályban tanultak, és 18 évesen, vizsga után lettek altisztek. 1848 októberében a 14 katonai nevelőintézetben összesen 864 növendék tanult. Mészáros 1849. április 20-án ideiglenes hadügyminiszterként egy növendék felvétele kapcsán a nagyváradi katonai nevelőintézet parancsnokának leszögezte: „A hadügyminisztérium azt hiszi, hogy minden ifjak nincsenek egyforma észbeli tehetséggel megáldva az Istentől, s némelyiknek tehetségei szűkebb körbe vannak szorítva, mint másiké, azért ha a nevelőintézet jó tanítókkal és a szükséges kellékekkel el vagyon látva, annyira még is kiművelhet minden növendéket, hogy altiszt lehessen.”
1849. május elején a katonai sikerek, a hadsereg tiszti és altiszti karának problémái és egyéb okokból is egyre fontosabbá vált a tiszt- és altisztképzés, valamint a pesti Hadi Főtanoda újbóli megnyitása. Amikor ideiglenes hadügyminiszterségét Mészáros május 6-án átadta, ez a kérdés szóba került a Kossuth Lajos kormányzóval és Klapka György helyettes hadügyminiszterrel való megbeszélésen. Itt kérték fel Mészárost, hogy vegye át a tiszt- és altisztképzés irányítását, felügyeletét és a katonai nevelési ügyben álláspontját terjessze a kormány elé.
Ennek érdekében a helyettes hadügyminiszter 1849. május 7-én a következő szövegű felkérést küldte el Mészáros Lázárnak: „Tekintetbe vevén a magyar hadsereg jelen műveltségi állapotát, mindenek előtt kívánatos egy célszerűen rendezendő és gondosan vezetendő katonai nevelőintézetnek létrehozatala. Illy intézetnek, meny a Ludoviceumban mindeddig csak névre létezett, életbe léptetése a magyar nemzetnek régi buzgó óhajtása, mostan pedig a körülmények sürgetős és el nem halasztható követelménye. Bátor vagyok ennél fogva altábornagy úrnak ismert buzgó hazaszeretetét igénybe véve tellyes tisztelettel felkérni: miszerint ezen – hazánk biztosítása és boldogságára nézve – olly igen fontos intézetnek alakítását és tapasztalat dús vezetése általi további főkormányzását elvállalni és ezáltal a haza iránt szerzett bokros érdemeinek koszorúját egy újfüzérrel ékesíteni méltoztatnék…”
Mészáros másnap, május Bán valóban beterjesztette a hadügyminisztériumnak emlékiratát a tiszt- és altisztképzés ügyében, és noha ez a dokumentum ismeretlen, egy mutatókönyv bejegyzése tanúskodik egykori létezéséről: „Mészáros altábornagy úrnak, a katonai növeldékre vonatkozó nézetei – a kormány által elfogadtatik. 13078. Minister úrnál van.” Ebben az előterjesztésében ő nem arra gondolt, hogy csak a főtanoda igazgatását vállalja el, hanem az volt az elképzelése, mivel erre előzetes ígéretet kapott, hogy az egész magyar tiszt- és altisztképzést fogja irányítani és felügyelni. Mészáros irányelvei alapján Kiss Károly ezredes, a hadügyminisztérium nevelésügyi osztályának főnöke, már május 9-én elrendelte a székesfehérvári, a szamosújvári, a szegedi, a váci, a nagyváradi, a kassai és a szatmári katonai nevelőintézetnek, hogy július 1-től tanítsák a magyar nyelvet, és magyarul oktassák országunk történetét, földrajzát és államtanát. Intézkedtek arra is, hogy Petzelt József aligazgató a pesti Hadi Főtanodát készítse fel a megnyitásra.
Május 14-én elrendelték, hogy a katonai nevelőintézetek térjenek át a nyári időrendre, és fordítsanak nagyobb gondot a növendékek testnevelésére. Végül közölték: „Még e hónapban Mészáros Lázár altábornagy úr a nevelőintézeteket szemre fogja venni, amire az intézet igazgatósága jó eleve figyelmeztetik, hogy az altábornagy úrnak az intézettel minden tekintetben oka lehessen megelégedni.” Másnap Petzelt, „az 1-ső magyar hadi főtanoda aligazgatója” kapott egy rendeletet, mely szerint: „Hogy az alsóbb rendű katonanevelő intézetekbeni tanítási rendszert a főtanodai tanítási rendszerrel összhangzásba hozni lehessen, felszólítatik Ön az első postával a főhadi tanoda tanítási folyamának programját a hadügyministeriumnak elküldeni ne terheltessék.”
Hivatalos kinevezését várva Mészáros nem tétlenkedett, hanem megkezdte az intézetek ellenőrzését. 1849. május 21-én és 22-én a nagyváradi 74. honvéd zászlóalj katonai nevelőintézetét vizsgálta meg. Az első napon a tisztaságot, az élelmezést és a testnevelést, a második napon „a hadi és szuronygyakorlatokat”, a konyhát és ebédkiosztást, végül a 200 növendék elhelyezésére tervezett épületet ellenőrizte. Az igazgató jelentése szerint: „Altábornagy úr kegyeskedett az Intézetnek mulatságra 20 forintokat pengő pénzben és a közönséges növendék Eötvös Titusznak Rekratio pénzül 5 forintokat pengő pénzben ajándékul adni.”
Május 29-én Görgey Artúr hadügyminiszter és fővezér Budáról Debrecenbe, Kossuth Lajos kormányzónak írt levelében közölte: „A Ludoviceum egészen elhanyagoltatik, ha valami értelmes ember szükséges felhatalmazással ellátva nem jelenik meg rögtön, ezen nagyszerű intézet főigazgatóságát átveendő. S minthogy tudtomra esett, hogy már úgy is Mészáros Lázár altábornagy úr ezen helyre ki van nevezve, tisztelt kormányzó elnök urat e fontos ügy hova hamarábbi sürgetésére bátorkodom felszólítani.” Ám éppen a hadügyminisztérium késlekedése miatt nem lett Mészáros beosztásába hivatalosan kinevezve, aki ilyen helyzetben nem is vállalta az ügyek intézését. Ez derül ki két iratból is, melyet Kossuth Lajos kormányzó meghagyásából küldtek meg neki intézkedésre május 30-án. Az egyikben a meghiúsult egri magán katonai nevelőintézet ügyéről volt szó, erre Mészáros saját kezűleg ezt írta: „Minekelőtte az alul írott hivatalosan valamire kinevezve lenne, nem merészel semmi intézkedésbe fogni, azért is egész tisztelettel a hadügyminisztériumhoz kegyes intézkedés véget vissza utasítja.” A másikban a bánfai katonai nevelőintézet jövőjét illetően kellett volna dönteni, és ezért „Mészáros Lázár altábornagy úrnak, mint a katonai nevelés főfelügyelőjének elintézés végett áttétetik”. Erre Mészáros azt írta: „Tévedésből, minek előtte ki nevezve lennék, hozzám utasítva a Hadügyminiszteriumnak intézkedés véget viszsza küldetik.” Ugyanaznap Mészáros Lázár saját kezűleg írt levélben számolt be a hadügyminisztériumnak a nagyváradi katonai nevelőintézetbeni szemléjének tapasztalatairól, és tett javaslatot az egészségügy, az élelmezés és az oktatás javítására az összes intézetben.
Mészáros 1849. június 1-jén, anélkül, hogy új beosztásába kinevezték volna, a fővárosba utazott, ahová a kormány és az országgyűlés is áttelepült néhány nap múlva. Ügyében itt következett be a fordulat, amikor Kossuth Lajos kormányzó kiadta az 1849. június 12-i K. 8043. számú rendeletét, mely szerint: „Miután altábornagy úr a hazánkbeli összes katonai növendék főfelügyelését kérelemre elvállalni szíveskedett, működését azonban a hadügyminisztériumhoz ez érdemben még Debreczenben leadott, s általam valamint Klapka tábornok akkori helyettes hadügyminiszter által egészben helyeselt véleményére, kívánt válasz elmaradása miatt mindeddig meg nem kezdhette: én a hadügyminisztériumot utasítottam, hogy altábornagy Úrnak hihetőleg tévedésből elmaradt választ haladék nélkül megküldje.
Ezen értesítésemet pedig azon kérelemmel kötöm össze: miszerint a katonai nevelésnek hazánkra nézve olly fontos ügyét altábornagy úr ismert buzgó hazafiúságával felkarolva, a körüli bölcs működését minél előbb megkezdeni ne terheltessék.”
A kormányzó egyidejűleg utasította Szabó Imrét, a Szemere-kormány hadügyi államtitkárát, hogy mielőbb adjanak választ Mészárosnak a katonai nevelésről szóló tervezetére. Június 13-tól Mészáros több fontos intézkedést adott ki a hadi főtanoda megnyitására, a katonai nevelőintézeti növendékek felvételére, ruházati, elhelyezési, egészségügyi és ellátási körülményei javítására.
A katonai nevelésről szóló tervezetére Görgey Artúr hadügyminisztertől 1849. június 26án a következő választ kapta: „Miután altábornagy úrnak a hadügyministériumhoz benyújtott terve és nézetei a katonai nevelés fölött, miben az ön szemlélet s eszmélkedés nyomain kívül, tapasztalata dús tárából merített ügyismeret világosan látható – a hadügyministerium tökéletes helybenhagyását, megelégedését, sőt tetszését megnyerték, a hadügyministerium szerencsésnek érzi magát, ha az ország – a szabadság s függetlenség véderejét egykor képezendő csemeték nevelését illyeten férfiúra bízhatja, kinek üdvös működése s hatása alatt, katonai növeldéink rövid időn bizonnyal óhajtott virágzás fokára emelkedendnek. Midőn a hadügyministerium teljes megnyugvással s örömmel siet altábornagy úrnak kezébe letenni, az ország kormányzójának helybenhagyása mellett, a haza egyik legnagyobb kincsét – otalmára rendelt fiai katonai növeltetését; egyszersmind e részbeni megbízatását altábornagy úrral az ide mellékelt kinevezési oklevél által tudatja, felhívón altábornagy urat, annyira szükségessé vált intézeteket mielőbb életbe léptesse.”
Ezt az elkésett miniszteri jóváhagyást 1849. június 29-én postázták Mészárosnak, amikor a katonai erőviszonyokban az osztrák és orosz hadsereg javára billent a mérleg nyelve, és a viharos események miatt a magyar tiszt- és altisztképzés ügyében már semmit sem lehetett tenni. Mészáros Lázár máig kiadatlan törökországi naplójában a katonai nevelés ügyéről 1849. december 31-én megállapította:
„Személyemre nézve sajnálom, hogy kedvmez gyermekemet a Ludoviceumot, hol paradicsomot akartam a fiatalságnak teremteni, és ahonnént valódi hasznos gyakorlatos és tudományos egyének jöttek volna ki, kikből mint egy faoskolából, vagy növénytárból, a haza szükségeit mérnöki, táborkari, tüzéri, gyalogsági és lovassági tekintetben pótolhattam volna, életbe nem léptethettem. Evvel az intézménnyel akartam magamnak nevet, hírt és öröklést szerezni, a gondviselés azonban máskép akarta, Isten neki.” Ehhez később emlékirataiban rnég hozzátette: „Én ezen eszmével és annak embriójával együtt akarok a történetben élni, s ha valaki idézvén s megemlítvén nevemet, a forradalom alatti működésemet ezzel össze nem köti, – a többi egy füttyöt sem évén, – azt a feledékenységnek bízvást átengedheti.”
